„Vagyok pedig kormány embere a szónak azon értelmében, hogy kárhoztatok minden működést, minden elvet, melyek törvényes és hathatós kormányzást lehetetlenítenek.” gróf Dessewffy Aurél
VSZ: Techet Péter | 2010. július 2.  | 09:27
Extra Hungariam non est vita?
A jobboldal néhány avitt, ráadásul értéktelen hagyományaival való leszámolás kezdetét vehetné. Legyen ciki, ha valaki azzal büszkélkedik, hogy nem tud az anyanyelvén kívül máshogy megszólalni.
A Magyar Hírlap publicistája világgá kürtölte, hogy eddig és ezután is diploma nélkül osztotta és osztja lapjában az észt - ám nem csak diploma, hanem nyelvtudás nélkül is. A cikk mondanivalóját elég nehezen értem - tán' a magyar nyelvet sem ártana újrakezdeni -, de valami olyasmit mondhat a szerző, hogy rossz az a szabály, amely előírja az egyetemistáknak a nyelvvizsgát.

Nos, ne menjünk abba bele, hogy egy német konzervatív hetilapnál a megszerzett diploma, a doktorátus, két tudományos, több száz oldalas könyv, esetleg egy folyamatban lévő habilitáció után lesz valaki vezető publicista. Egy kedves barátom, aki a ZDF berlini stúdiójának egyszerű riportere, azután foghatott mikrofont, hogy előtte promovált (ledoktorált), mégpedig nem büfétudományból, hanem morálfilozófiából. De ne erről szóljunk, a hazai médiaviszonyokon keseregtünk már. Beszéljünk inkább arról, hogy mire is oktatunk, kell-e oda nyelvvizsga?

Nemrég egy jobbklikkes blogtárssal beszélgettem, aki maga is felpanaszolta a bölcsészhallgatók 1) felkészületlenségét, 2) erős jobbikos kötődését. Én pedig jeleztem neki, hogy e kettő, valamint az egyetemek megnövekedett hallgatói létszáma, között szoros összefüggés lehet. A '90-es években az egyetemeken - amikor még nem bárki kerülhetett oda be - a liberalizmus volt erős, az SZDSZ volt a legnépszerűbb párt. A kétezres évek első évtizedének második felére ezt a szerepet a Jobbik vette át. Nos, valószínűleg, ha a jelenlegi egyetemisták számából kivonnánk azokat, akik nem valók oda - például akik egy nyelven sem képesek legalább középfokú szinten megszólalni -, akkor talán továbbra is a liberalizmus, de jobb esetben valamiféle jobbközép irányultság lenne a meghatározó. Erre a rétegre telepszik rá, folyik szét nagy ülepével a jobbikos egyetemisták tömege - és ezért látszik úgy, hogy a magyar egyetemista árvalányhajas, trianonozós, jobbikos valaki.

Érdekes lenne ezt a réteget egyszer szociológiailag megvizsgálni! Valószínűleg egyszerű családból, vidékről - esetleg kisebb, alföldi településekről - származó fiatalokról van szó, akik történelemórán hallottak ezt-azt a helyi, egykoron MDF-es tanáruktól, és a baloldali, vagy apolitikus, keresztrejtvényfejtő szüleikkel szemben a nacionalizmussal próbáltak lázadni. Ott ugyanis egyenruhát, egyenfrizurát, egyenvéleményt kaphatnak - és mindehhez a valahova tartozás érzését is. De miért éppen a nacionalizmushoz akarnak tartozni? Vlagyivosztoktól Kisinyovon át Tapolcáig miért a nacionalizmus tudja összefogni az egyszerű gondolkodású fiatalokat, fiúkat s lányokat?

Valószínűleg a tudatlanság. Az, hogy a külföld számukra valami ismeretlen, szó szerint érthetetlen terület - és mivel ennek ideológiája a liberalizmus, a dekadenciát meg is hagyják a hanyatló Nyugat ópiumának, s ők másutt - a múltban, Wass Albertben, esetleg Szabolcska Mihály költészetében - vélik felfedezni önmagukat. A magyar fiatalság számára a Nyugat ismeretlen és éppen ezért ellenséges, utált közeg. Számukra érthetőbb Pörzse Sándor egyértelműsége és Szegedi Csanád magyarsága, esetleg Morvai Krisztina szájmozgása.

Magyarországon mindig is volt hagyománya a bezárkózásnak, "extra Hungariam non est vita" - gondolták a nagy műveltségű vármegyei urak egykoron is. Tény, a magyar jobboldal mindig is épített az ilyen hajlamokra, vágyakra, az egyedüllét pusztába tárogatózott fájdalmára. Nem csak a szélsőjobboldalon, de a győztes jobboldal bizonyos köreiben is lenne igény a provincializmusra, a giccsre, a "magyar vagyok, nem turista" bődületes primitívségére, idegenellenességére. Éppen ezért tudja a baloldal a haladót, a modernt, a világlátottat játszani Nyugat-Európa felé - a kinti lapok pedig egyöntetűen gondolják úgy, hogy amint náluk, úgy nálunk is a baloldal a liberalizmus képviselője. Pedig itthon a dajerolt hajú nyugdíjas nénikék alkotják Gyurcsány felvilágosodott seregét. (Na, talán az LMP megmutatja, mi is tényleg a baloldal.) Ám a magyar jobboldal sem látszik szebbnek háromszáz kilométerre Budapesttől. A magyar jobboldal is úgy pótolná az elmúlt negyven évet, hogy 1944 márciusában folytatná. Holott azt nem lehet. És nem is igen kéne.

Ahhoz, hogy Magyarországon jól lehessen élni, be kéne látni, van másutt is élet. Hogy Szlovákiában is van kultúra - ne feledjük, az ő Jobbikuk épphogy csak bejutott a parlamentbe -, hogy Romániában is van irodalom - amelyet külföldön jobban is ismernek (a kiváló és egyéni stílusú román filmművészetről most ne is szóljunk) -, hogy franciául is írnak érdekeseket, hogy problémáinkkal nem vagyunk egyedül e világon, stb. Sokat sír a magyar jobboldal azon, hogy a külföld bezzeg nem érti őt meg. Hogy a gregormayerek miket írnak rólunk. De a Magyar Hírlap publicistája el tudná mondani egy külföldi újságírónak, hogy miért legyen más véleménnyel a magyar jobboldalról, mint amilyennel most van?

Magyarországon kívül is van élet - és az oktatás feladata, hogy behozza a külvilágot a tantermekbe. Csak remélni tudjuk, hogy a jobboldal oktatáspolitikája nem a kötelező köpenyben, nem a reggeli magyar hiszekegyben fog kimerülni. Csak remélni tudjuk, hogy a jobboldal oktatáspolitikája révén a magyar gimnazista, a magyar egyetemista legalább két európai nyelven - és akár valamilyen kelet-európain is (amint Kiss Gy. Csaba javasolja régóta) - meg tud majd szólalni.

Csak remélni tudjuk, hogy a jobboldal oktatáspolitikája kinyitja végre a bereteszelt ablakokat. És akkor tíz év múlva egy közéleti lap vezető publicistája már nem arról cikkez, hogy miért nincs se diplomája, se nyelvvizsgája. Amiből ma még cikk lehet, akkor már ciki lesz.

(Illusztrációnkon a Jobbik 2010. március elejei pilisvörösvári kampányáról távozók láthatóak.)
(A jobbklikken a hozzászóláshoz regisztráció szükséges.)
kérdés | 2010. július 2.  | 10:45
# 1
Monoligozálni fogok. Kedvenc témám a többnyelvűség. Csak más szempontokat is figyelembe vennék, mert nekem szűkösnek, szegényesnek hat a Szerző által megjelölt érvtár. Előre leszögezem, egyetértek azzal, hogy annyi ember vagy, ahány nyelvet beszélsz. De. Nem szeretnék abba a hibába esni, hogy leegyszerűsítem a kört jobbikosra, ergo magyarra és világra nyitottra, úgymint ojrópéerre, a jövő embertípusára. Nem lehet az a célja a jobboldalnak, hogy kapásból kiszorítja a nyelveket nem tudókat a polgári, ill. a jobboldalról. Mert akkor sokan fognak hiányozni a következő választáskor a szimpatizánsok közül. Tematikusan próbálom rendezni a kifogásaimat:
  • az általam ismert idegen nyelvterületen is begubódzik saját dialektusába a kisember. Így védi kishazáját a civilizáció káros hatásai elől. Pedig nem is ősmagyarok. Már három faluval arrébb sem értik egymást sem, nemhogy a külföldit. Az iskolás angollal, franciával elboldogul, ha messzebbre megy. Ehhez nem kell kiírtani a normális patriotizmusát.
  • ha Szerző kellően rutininosan mozgott már idegen nyelvterületen, akkor bizonyára észrevette, hogy kemény dolgunk van idegenül megtanulni beszélni. Én a mai napig lefordítom a magyar nyelvből adódó gondolatmenetem, amit zömmel igen fárasztó követni a beszélgetőtársnak. Ugye, tudja a Szerző, hogy ez a mi kis szigeként prosperáló nyelvünkből adódik? Magyarán nem én tanultam az idegen nyelvtől más gondolkodásmódot, csak alkalmazkodást.
  • biztosan én sem tudok statisztikát mondani, de az általam ismert egyetemisták között nekem sokkal többnek tűnik a rózsaszínű, vereses, egy nyelvet sem beszélő görcsike, mint az árvalányhajas jobbikos. Ill. a mindenhol jobb, csak Mo-n nem lehet boldogulni címkéjű mindennel elégedetlen anti-honpolgár.
  • szintén tapasztalat, hogy igenis zárt nyelvi közösségeket alkotnak nyugat-európában a népségek. Természetes velejárója ez a hovatartozásnak. Európában sem csak városi, nagyvárosi kultúra létezik. Kéretik hasonlót a hasonlóhoz viszonyítani. Nem a magyar vidéket (ahol eleve más a kisvárosi, falusi adottság is)nyakon csapni egy fiktív nyugat-európai, nagyvárosi rétegggel való összehasonlítással. Ahogy gettó van ZH-ben, ahogy olasz, török, yugo negyed, stb. s ők sem egymáshoz, illeteve az alpesi falvakhoz mérik az identitást.
  • Szerzőnél egy iskolás stréberséget vélek fölfedezni ... ennyire talán nem kellene homályos, idealizált célokat kitűzni, mert lerombolhatja a nagy iparkodásban a saját végvárát.
homepolgár | 2010. július 2.  | 10:58
# 2
Így szakad el rugalmasan egykori közegétől a Barikád és a Magyar Hírlap korábbi cikkszerzője. Nice!
kérdés | 2010. július 2.  | 16:07
# 6
1. De igen. Ettől és ezért patrióták, mindenek felett. Nem kell Bernig menni, mondom, 3 faluval arrébb is. 2. Nyelvvizsgán pl. gond. 3. Most nem mélyedünk el benne, rendben. 4. A stréberen gondolkodtam, leírjam-e? Nem lesz félreérthető? Az lett. Nem pejoratíve, hanem Streber értelemben használtam. A következő a gond vele: hogy milyen lesz a 21. szd. azt majd a 22. szd-ban ítélhetjük meg. Amit most megcélzunk, hogy milyen legyen, az csak törekvés. Ha megkerülhetetlen és átugorhatatlan szakadékokat akarunk képezni, akkor csak a szűkebb környezetünket és a közeli céljainkat vesszük figyelembe. nyilvánvalóan mesterséges ütközőpontokat hozunk ezzel létre, mintha nem tátongana már most is eléggé nagy űr a tanult és a kevésbé tanult emberek életvitele és -filozófiája, valamint gyakorlata között. Engem valszeg az zavart meg, hogy  a képen egy közel sem ifjú egyetemistának ható nénit látok, miközben a többnyelvűség kívánalmait és áldásos hatásait ecsetelnénk. A lakosság egy részének (mindenhol) a kishazájához való ragaszkodását, annak hagyományőrzését, nem jó összemosni, teszem azt, Jobbik címke alá. És szembeállítani sem célszerű a 21. szd-i értelmiségi fiatalok által igényelt célkitűzéssel. Akkor azt a hamis látszatot keltjük, mintha fölösleges volna, sőt útban volna ez a szerényebben gondolkodó, kevesebb adottságokkal, más irányú igényekkel rendelkező népség. (Mégegyszer: pici faluban élek, ahol nem szégyen a hagyományőrzés, a saját dialektus hangsúlyozása. Annyira nem, hogy nem csúfolkodnak azért rajtunk a klubban, hogy mi pl. tradi íjakkal lövünk. Sőt.) Ha a 21. szd-i igényeket szeretnénk mindenáron definiálni, akkor a legfontosabb a tolerancia kellene, hogy legyen. Hogy jusson mindenkinek megfelelő 'játszótér'.
stockholm | 2010. július 2.  | 16:25
# 8

A címválasztást szerencsétlennek tartom, hiszen a szerző így akaratlanul is egy téves közhely továbbéléséhez járul hozzá (vagyis, hogy a büszkélkedő, nemzeti kultúrájukba bezárkózó magyarok ezzel a mondásukkal fejezik ki más/nyelvű/ országokkal szembeni lenézésüket).

Ezzel szemben a mondás egy olasz humanistától származik, és az országban élő, különböző nyelvű és nemzetiségű "Hungarus-patrióták" használták a területhez (a Magyar Királysághoz) való ragaszkodásuk kifejezésére /ld. Tarnai Andor: Extra Hungariam non est vita... (Egy szállóige történetéhez)/.

A nyelvismeret hiányának jelensége mindenesetre létező probléma.

Szerintem az előrelépéshez reális célt kell kitűzni: felesleges két vagy több nyelv tanulását erőltetni (lehetőséget persze adjunk a tanulásukra), egy nyelven viszont - jelen viszonyok között értelemszerűen angolul - legyen kommunikációképes mindenki. 

 

 

hag | 2010. július 3.  | 01:04
# 13
Nézzük csak: "A jobboldal néhány avitt, ráadásul értéktelen hagyományaival való leszámolás kezdetét vehetné." Ez páldául milyen nyelven is íródott?
HerczegF | 2010. július 3.  | 08:46
# 15
Rögtön az elején leszögezem, nem szimpatizálok a Jobbikkal, a mai világban alapvető fontosságúnak tartom legalább egy idegen nyelv ismeretét. Azért így kezdem a hozzászólásom, mert innentől kezdve komoly vitám van a szerzővel.Először is, elolvastam a Magyar Hírlap honlapján a hivatkozott írást. Nekem úgy tűnik, a szerző teljesen félreértette. Kicsit esetlenül ugyan, de a publiciszta pont azon a rendszeren ironizál, amely hagyja, hogy akármennyi ideig húzhassa a frissen diplomázó az oklevél átvétele feltételéül szabott nyelvvizsga (nyelvvizsgák) letételét.Másodszor pedig, megfogalmaz egy gyanút, amit aligha tudna kutatással alátámasztani. Előítéletre alapozza pusztán, hogy a nem egyetemre való bölcsészek adnák a Jobbik egyetemista bázisát. Ez a szemlélet pontosan a sokat bírált SZDSZ-esek előítéletére, liberális gőgjére emlékeztet - remélem a szerző szándéka ellenére - s ez nem szerencsés. Abban persze igaza van, hogy megérne egy kutatást az igazi okok feltárása, megértése.Az írásán átsüt egy másik előítélet is. Legutóbb Tóta W. egyik publicisztikájában olvastam hasonlót, igaz sokkal direktebbül, szándékosan bántó stílusban, de a JObbklikk szerzőitől nem ezt a hangot várnám el az "egyszerű családból, vidékről - esetleg kisebb, alföldi településekről - származó fiatalokról". Már csak azért is szerencsétlen ez a fajta szemlélet, mert a konzervatív eszmevilág legközelebb pontosan azokhoz az értékekehez áll, amelyekre sok egyszerű, vidéki család alapozza az életét, s amelyeket leszármazottaik nagy része akkor is megőriz, ha a nagyváros egyetemét végezve, idegen nyelv(ek)et beszélve a nagyvárosok valamelyikében telepedik le. Csak remélni tudom, hogy a szerző tollát nem valamiféle többgenerációs értelmiségi gőg vezette, hanem egyszerűen csak elkapkodta az írást.
hag | 2010. július 4.  | 13:43
# 19


Azt hiszem , kezdem érteni, hogy a
poszt elegáns címéhez miért is nem kapcsolódik a belinkelt
Magyar Hírlap cikkhez, a nyelvvizsgához, a tarsolylemezesített
jobbikos lakossági fórumhoz erőltetett dajerosított bal-jobb
dilemma. (persze-mucsaisítottan is)



Na, talán az LMP megmutatja, mi
is tényleg a baloldal.”
Talán ez lenne a kulcsmondat?
Vagy mégis inkább itt? http://www.polgarinfo.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=6604

Pumalyos | 2010. július 4.  | 16:03
# 22
Immár a sokadik műértelmiségi fanyalgás, hogy nem mindenki az ő izlése szerint magyar. Megspékelve az ifjú titán mindent jobban tudó lendületével és sokszor cáfolt közhelyekkel. Egyszerűen valahol az unalmas és a szánalmasközött félúton. (Géza, ha már ZDF, légy szíves derítsd ki, hogy náluk miért fontosabb bármelyik latin-amerikai hurrikán, mint a Magyarországot romba döntő árvíz. Miért csak magyarországi cigánykérdésre gerjednek?)
abraxas | 2010. július 9.  | 09:39
# 23
Végre volt időm elolvasni az eredeti Magyar Hírlapos írásművet. Ezt követően azt kell, hogy mondjam: Techet úr élő példája a bolognai folyamatnak nevezett szörnyűség következményeinek. Alapvető szövegértési problémái vannak, amelyekkel még az érettségi is gondot okozna. Pion úr publicisztikájában ugyanis a magyar felsőoktatás áldatlan állapotán kesereg. Ebből Techet úr azt a következtetést vonja le, hogy védi a pellengérre állított fonákságot. Techet úr védelmében egy dolgot lehet felhozni. Hiányosságaival maga is tisztában van. Bevallja hogy "a cikk mondanivalóját elég nehezen érti". Nos, írása ez esetben nem értekelhető másként, mint saját műveletségbeni hiányosságai okán elkövetett nyilvános segítségkérésként. Azért nem ártana Pion úrtól elnézést kérni! :-)
Az alkotmányozás kezd igazán mulattatóvá válni.
A szalonképes konzervatív tudja, hogy a liberalizmus és más baloldaliságok olyanok, mint az iszlám: betérni lehet, kitérni azonban nem, azért halál jár.
What we now call “civil resistance" often takes the form of mass rallies and demonstrations, as in Prague in 1989 and Tehran in 2009. People also engage in strikes, boycotts, fasts, and refusals to obey the law.
Alain de Benoist's 1985 book length essay, The Problem of Democracy is now available from the Arktos publishing house. Outside of specialist circles, and certainly within English speaking countries, Alain de Benoist may not be particularly well known.
Reagan accomplished an historical remoralization — not in the sense of renewing morality, but in restoring morale.
Discussion of the political impact of social media has focused on the power of mass protests to topple governments. In fact, social media's real potential lies in supporting civil society and the public sphere - which will produce change over years and decades, not weeks or months.