A sajtó nagy része, amikor "meg nem erősített forrásokra" hivatkozik, vagy "nevük elhallgatását kérő fideszesekre" hagyatkozva érvel, borítékolható, hogy az újságíró saját véleményéből indul ki.
Amióta Gyurcsány Ferenc nem készíti fel a legbefolyásosabb lapok vezetőit és publicistáit, reggel a zember felüti a Népszabadságot és azzal szembesül, hogy az elvtársak ma épp hogyan ekézik egymást. Más a helyzet azonban a Fidesszel: "Ők versenyben jöttek létre a nyolcvanas évek végén, az első perctől ütöttek-vágtak, a létükért kellett küzdeniük. Ők azt tanulták meg, össze kell tartani, mert különben kívülről megölnek bennünket" - mondja Gyurcsány Ferenc a nemrég a Mozgó Világnak adott interjúban.
A jobboldali néppárttal kapcsolatban szinte lehetetlen tisztán látni. Aki nem égett bele a politikába és nem rendelkezik ennek folytán Pintér Sándornyi mennyiségű barázdával az arcán, az csak anekdotázni tud. Ilyen például Török Gábor, aki sportot űz abból, hogy cikkeket rittyent a semmiből (lásd Orbán Viktor utódlása, vagy Lehet Fidesz-MSZP koalíció?), a jutalom biztos Index-címlap.
A sajtó nagy része, amikor "meg nem erősített forrásokra" hivatkozik, vagy "nevük elhallgatását kérő fideszesekre" hagyatkozva érvel, borítékolható, hogy az újságíró abból indul ki, hogy hány képviselő nem hagyta hátra a kávéját a Parlament büféjében egy fontos törvényjavaslat szavazásakor, vagy összetévesztette Répássy Róbert "igen"-ét Göndör István "nem"-ével. Ebből aztán remek írást lehet közölni, hogy Orbán Viktor leteremtette a képviselőket (jelen esetben az ÁSZ-elnök és -alelnökről szóló szavazás kapcsán), azonban a hivatkozási alap marad az "Index információi szerint". Hasonló szánalmat érezhet az olvasó, amikor arról tájékozódik a Népszabadságban, hogy Kövér László Schmitt Pál államfővé jelölését körömszakadtáig ellenezte. A Népszabadság olyan megdönthetetlen érvrendszerrel bizonyítja állítása hitelességét, mint az "úgy tudjuk". Ki merne ilyen axiómákkal vitatkozni? Át is vette szinte az egész belföldi média. Kérdéses, hogy az újságírók a "korrektség" jegyében éreznek késztetést arra, hogy a Fideszben is árkokat keressenek, vagy netán unják a futball világbajnokságot, esetleg mindentudó újságírónak képzelik magukat?
Az "egy a tábor, egy a zászló" nem egyszerű frázis, hanem a Fidesz legfontosabb stratégiája. A magyar közéletben amely pártok kapcsán megjelent a "belső viták" kifejezés, ott fejek hullottak, frakciók léptek ki, és végül következett az enyészet. A Fidesz esetében ez a szóösszetétel azt jelenti, amit. Van vélemény, döntés, aztán pont az ügy végén és kommunikáció. A Fideszes politikusban nem ölt testet a magánember, állami tisztségviselő és a párttag hármasa. A média alapvetően nem olyan szerencsés, mint az államfőjelölés kapcsán Pokorni Zoltánnal, ezt be kell látni és nem szappanoperát közölni.
(A jobbklikken a hozzászóláshoz regisztráció szükséges.)
ekeke | 2010. július 5. | 08:33
#
2
A korábbi időszakok is bizonyították: sokszor olyan
apróságokon múlnak nagy dolgok , mint kövér/mikola egy-egy szerencsétlen kiszólása, egy-egy rossz kinevezés, egy-egy
arrogáns kiszólás, viselkedés.
És változatlanul mondom: a Fidesz kommunikációja pl. gyalázatos.
Kétféleképpen lehet alapból felhozni a jobboldali médiát:
-ha elzárod a ballib elöl az állami csapokat.
- ha a jobboldali médiát látod el kizárólagos információkkal.
Ehelyett azt látom, hogy változatlanul a ballib "tematizál", a jobboldal meg kullog utánuk.
- a médiával való kapcsolattartás gyalázatos, a kormányszóvivő egy budaibernadett utánzat, a jobboldali médiát sem táplálják az elmúlt 8 év rémségeivel, pedig csak arra vártak hogy kinyíljanak a szekrények, feltáró oknyomozás céljából..
Nem etetik kézből a Heti Választ, Magyar Nemzetet, a Magyar Hírlap valami érthetlen magánháborút folytat Rubovszky ellen, amiből a közönség szót nem ért..
a Hír tévé, az Echo ki van száradva (legutóbb Boros Imre volt a Péntek 8-ban, és nem kormányzati tényező).
Jellemző hogy még a szerencsétlen Illés Zoltánnak kellett bocsánatot kérnie, amiért azt mondta hogy Réz András kapott 130 milliót reklámra- amit az érintett rutinosan csapott le hogy "ö aztán nem, hazugság, ő csak egy alkalmazott, kreatív igazgató a Grant Reklámügynökségnél, amelyik a lét felvette" -.
Szóval, ez így ebben a formában nem lesz jó.
ekeke | 2010. július 5. | 08:36
#
3
Az un. kifüggesztett nyilatkozat témájára.
Én arra lennék kíváncsi, ki volt az aki ezt kieszelte? És hogyan?
Ült illetékes elvtárs és gondolkodott erősen a hivatalában, na, még mit nem csináltunk meg, megvan, a Nemzeti Együttmûködésrõl szóló 1/2010. (VI. 16.) OGY politikai nyilatkozatról még nem hoztunk kormányrendeletetet..na sebaj, nekiállunk...És nekiálltak.
Mindenesetre ez az "emelkedett hablaty" már kapásból is marhaság volt, kifüggesztve pedig, kormányrendelettel még inkább az...
És még, további marhaságok:
-a Schmitt kinevezése körüli hercehurca. Ha tényleg előre el volt döntve, akkor minek kellett előtte három hetes házelnöki bohóckodás? És most meg az új házelnök körüli -kövéri-cirkusz?
-a médiatörvény körüli felhajtás. Az hogy benyújtjuk a törvényt majd visszavonjuk egy részét, majd teljesen, de majd mégis egy paragrafust most, majd ősszel a többit és most ezt módositjuk most azt...ez a bizonytalanság a lehető legrosszabb taktika. Ha kész van, át kell verni,nincs visszaút.
De akkor elöbb valóban legyen kész.
-az alkotmánybírók kinevezése körüli felhajtás.
Felesleges és káros. Felesleges, mert úgyis az országgyűlés dönt, ráadásul titkos és kétharmados szavazással.Akkor meg minek kellett a jelölés miatt bevállalni a boritékolható hisztit?
Miért nem lehetett hagyni a jelölést, 1 kormánypárti+1 ellenzéki rendszerben?
Ráadásul az a Lázár, aki ezt a taktikát sikeresen alkalmazta pl. a bizottsági helyeknél..három hét alatt ezt is elfelejtette.Pedig , mi lett volna azt mondani, jelöljön az ellenzék egy közös jelöltet, hadd vitázzon az LMP/MSZP/Jobbik?
- a közalkalmazottak körüli hercehurca.
Most ennyi a végkielégités, most annyi, most csak 2 millió alatt, most indoklás nélkül ( minek? miért olyan fontos ez? nem lehet , olyan bonyolult jogszerüen megindokolni egy kirúgást?), most így , most úgy - aztán a végén Navracsics hogy "talán mégsem lesznek leépitések"..
És akkor mit lát majd a nép: hogy "ezeket" kirúgják( ez eddig rendben), ámde helyükbe azonnal beül az "új falka".
Nem megszabadulnak százezer aktatologató kenyérpusztítótól-hanem mások átveszik a helyüket.
- az ÁSZ-hoz Domokos kinevezéséhez való ragaszkodás az 1998-as tragikus végkifejletü simicskázásra emlékeztet.
(ráadásul egyéni képviselő, így most új választásokat kell kiírni a választókerületében)
Kezd hasonlítani a székely bácsi filozófiájára, aki nekiáll fejszével a fenyőfának és arra a kérdésre hogy mit csinál édesapám, azt válaszolja hogy fogpiszkálót, ha el nem baszom...
Kicsit meg kéne állni, körül kéne nézni, meg kéne hallgatni a saját oldal "konstruktív" kritikusait is és nem a fejszével hadonászni...
Mert az ellenoldal olyan amilyen. Álhíreket gyárt, meg nem nevezett "fideszesek" szájába ad saját koncepciókat..nem sorolom , tudjuk.
"Ezalatt, amíg a fogpiszka elkészült, sem háborgattuk az épp lecsillapítandó kedélyeket embertársainban, szabad levegőn voltunk s lett egy saját gyártmányú, kézmíves darabunk. Ha nem szúrtuk el..."
Oh igen. Ezt sajnos már ismerem.
Mert 1998-2002 között is mikor teljes joggal óbégattunk látván az akkori sorozatos bumfordi ökörségeket, hogy nem lesz annak jó vége, a szabad levegőre küldtek farigcsálni és lekezelően nyugtatgattak azzal hogy "higyjünk a szeretet meg az összefogás erejében"....
A szalonképes konzervatív tudja, hogy a liberalizmus és más baloldaliságok olyanok, mint az iszlám: betérni lehet, kitérni azonban nem, azért halál jár.
What we now call “civil resistance" often takes the form of mass rallies and demonstrations, as in Prague in 1989 and Tehran in 2009. People also engage in strikes, boycotts, fasts, and refusals to obey the law.
Alain de Benoist's 1985 book length essay, The Problem of Democracy is now available from the Arktos publishing house. Outside of specialist circles, and certainly within English speaking countries, Alain de Benoist may not be particularly well known.
Discussion of the political impact of social media has focused on the power of mass protests to topple governments. In fact, social media's real potential lies in supporting civil society and the public sphere - which will produce change over years and decades, not weeks or months.
