„Vagyok pedig kormány embere a szónak azon értelmében, hogy kárhoztatok minden működést, minden elvet, melyek törvényes és hathatós kormányzást lehetetlenítenek.” gróf Dessewffy Aurél
Jobbklikk Egyesület | 2010. július 5.  | 10:17
Interjú a Biszku-film készítőivel
Szentmihályi Gergely interjúja Skrabski Fruzsinával és Novák Tamással, a Biszku-film alkotóival.
Biszku Béla a filmetekben egy szellemileg friss és fizikailag is jó állapotban lévő, kifejezetten szívós öregembernek tűnik. Milyen ember Biszku Béla testközelből?

Novák Tamás: Szellemileg friss és szívós öregember. Olyan, aki a saját világában él, aki azt gondolja, hogy elárulták a kommunizmust szent ügyét, és most neki belső száműzetésbe kell vonulnia. Egyébként velünk mindig nagyon kedves és barátságos volt.

Skrabski Fruzsina: Az benne a furcsa, hogy panelekben beszél, minden kérdésre a válasza egy betanult történet, ezért nem tűnik őszintének. Kicsit ijesztő is. Egy olyan ember, aki magának is hazudik. És elhiszi.

Pszichológiailag összetett helyzet lehetett, hogy miközben a négy, egymást követő interjú során óhatatlanul emberileg közelebb kerültetek hozzá, a bizalmába férkőztetek, "Béla bácsinak" hívtátok, mindeközben végig előttetek lebegett a cél: Biszku nagyon vonalas és rendkívül cinikus világlátását bemutatni, amelyben a megbánásnak, az önvizsgálatnak helye sincs. Nem volt néha feszítő ez az ellentmondás? Megsajnáltátok néha? Ha nem is Stockholm-szindróma, de egyfajta lelki diffúzió nem jelentkezett az interjúkészítés során?

NT: De, a Stokholm-szindróma helytálló, legalábbis az én esetemben. Egészen furcsa hullámzása volt a találkozásoknak, hogy egyszer vele beszélgettünk néhány órát, aztán a kisfogházban Fónay Jenő magyarázta el az akasztások történetét. Bennem néha az is felmerült, hogy csak akkor hozzuk nyilvánosságra a felvételt, ha Biszku már meghalt.

SF: Nem sajnáltam, tudtam, hogy mit tett, és szerintem neki is nagy örömet okoztunk, hogy foglalkoztunk vele. Biszku egy hiú ember. Persze, ugyanakkor láttam benne az idős bácsit, akivel tisztelettel beszéltem, megjátszottam magam, hogy megnyíljon.

A film végén, az utolsó interjú során, mikor felfeditek magatokat, egyfajta bocsánatkérésre akarjátok rávenni Biszkut. A korábbi beszélgetések alapján éreztetek bármi esélyt erre?

NT: Nem, igazából egyáltalán nem. Sokat beszélgettünk róla, hogy hogyan lehetne rávenni. Még pszichológushoz is elmentünk, akitől ez ügyben is tanácsot kértünk, hogy hogyan lehetne rávenni. Talán én jobban bíztam benne, hogy bocsánatot kér.

SF: Miután lejött Márokpapiba, és ott szembesítették '56 utáni tetteivel mandineres barátaink, és láttam, hogy a lelkiismeret-furdalásnak a szikráját sem lehet benne felfedezni - nem voltak illúzióim. Csak abban reménykedtem, hogy talán azért kér bocsánatot, mert azt hiszi, hogy ezzel jobban jöhet ki abból a szituációból, amikor szembesítjük. De nem kért bocsánatot.

Biszku pontosan hogyan viselkedett, amikor elárultátok, hogy kik vagytok valójában és milyen céllal jöttetek? Egy része kiderül a filmből, de én arra is kíváncsi lennék, hogy a távozásotok után hogyan reagált. Mi volt a pontos menete Biszku és családjának a filmhez való viszonya alakulásának? Kívülről ugyanis az látszik, hogy ez a viszony tele van ellentmondásokkal és véleményváltozásokkal.

NT: Amikor lelepleztük magunkat, meglepően jól reagált. És sokkal kitárulkozóbb volt, mint előtte. Aztán néhány nappal később csöngött a telefon és minden kazettát visszakért. Ezeket visszaadtuk, de megmondtuk, hogy elkészítjük a filmet róla. Ami ez után következett, annak mi is csak külső szemlélői voltunk és vagyunk, és nem is igazán szeretnék ebbe belefolyni. Mi hivatalos papírt eddig még nem kaptunk tőle a film letiltásáról, csak az MTI-n keresztül levelezünk.

SF: Az egyik lányát ismertük meg Márokpapiban. Ő nagyon szereti és tiszteli az apját, még azt is mondta, hogy szerinte utcát kellene róla elnevezni. Később ő ment be az Urániába letiltatni a filmet, aztán jelentkezett, hogy megnézné. A vetítésre az ikertestvérével érkezett, s a film megtekintése után hozzájárult, hogy mégis levetítsük. A testvére pedig megköszönte a mozit, és ez nagyon megható volt. Biszku szerintem csak ez után értesült az egész herce-hurcáról, szerintem őt megpróbálták távol tartani az eseményektől.

Mi az, amiben titeket megváltoztatott a saját filmetek?


NT: Remélem semmiben. Eddig is jól érzetem magam a bőrömben, remélem ezután is sikerülni fog.

SF: Nekem mindig példaképeim voltak az olyan nők, akik nem féltek. Ilyennek tartom például Wittner Máriát. Most úgy érzem, hogy bebizonyítottam magamnak, hogy én se félek, és ez jó érzés.

Ha lenne rá lehetőségetek (pl. még élne) kiről készítenétek hasonló típusú dokumentumfilmet? Dzsingisz kánról, Retteget Ivánról? Kádárról, Rákosiról, esetleg Gerő Ernőről, vagy Péter Gáborról?

NT: Ilyen sorrendben, de lehet visszafelé is. Meg persze jöhet Haynau vagy éppen Hitler is. De ezzel valószínűleg nem vagyunk egyedül.

SF: Nekem egyelőre elég az a húsz óra, amit egy tömeggyilkos közelében tölthettem. Most elmegyek nyaralni, és olyan dolgokra szeretnék koncentrálni, hogy mit főzzek, milyen szép a Balaton és milyen jó borozgatni a naplementében.

Az interjút készítette: Szentmihályi Gergely.

(Illusztrációnkon egy 1956-os lengyel röplap látható.)
(A jobbklikken a hozzászóláshoz regisztráció szükséges.)
kérdés | 2010. július 6.  | 14:34
# 1

Ide kívánkozik a nagyváradi bemutató után készült Tőkés interjúból Tőkés László kétszavas jellemzése Biszkuról:

 

MEGGYŐZŐEN HITVÁNY.

pejkopanna | 2010. július 28.  | 10:13
# 2

A készítőknek viszont figyelmébe ajánlom a mai Magyar Közlönyt, benne az alábbi határozattal:

 

Az Országgyûlés 65/2010. (VII. 27.) OGY határozata

a dokumentumfilmek nyilvánossága, az alkotói szabadság és az igazság megismeréséhez való jogok egyes kérdéseinek felülvizsgálatáról*

 

1. Az Országgyûlés felkéri a Kormányt, hogy vizsgálja meg az 1989. október 23. elõtt keletkezett állambiztonsági iratok nyilvánossága és a személyhez fûzõdõ jogok hatályos jogi szabályozását, és tegyen javaslatot arra nézve, hogy a – történelmünk szempontjából is – kiemelkedõen fontos dokumentumfilmek és történelmi dokumentumok nyilvánosságra hozatala ne legyen minden esetben kizárható személyiségi jogokra hivatkozással; azaz hogyan lehetne feloldani a személyhez fûzõdõ jogok (kép- és hangfelvétellel való rendelkezés) és a tájékozódáshoz, tájékoztatáshoz (igazság megismeréséhez való jog), valamint a mûvészeti szabadsághoz és a tudományos kutatás szabadságához való

jog kollizióját.

 

2. Az Országgyûlés felkéri a Kormányt, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága, az információszabadság és a történeti kutatások szabadsága hatékonyabb érvényesülése érdekében – a magánszférához fûzõdõ jog tiszteletben tartása mellett – tegyen javaslatot a közszereplõi minõség egyértelmû, differenciált, a jogkövetkezmények tekintetében arányos szabályozására.

 

3. Az Országgyûlés egyben felkéri a Kormányt, hogy az új Alkotmány, valamint az új Polgári Törvénykönyv megalkotása

során tegye meg szabályozási javaslatát.

 

4. E határozat a közzététele napján lép hatályba.

Dr. Schmitt Pál s. k.,

az Országgyûlés elnöke

Göndör István s. k., Dr. Szûcs Lajos s. k.,

az Országgyûlés jegyzõje az Országgyûlés jegyzõje

 

Az alkotmányozás kezd igazán mulattatóvá válni.
A szalonképes konzervatív tudja, hogy a liberalizmus és más baloldaliságok olyanok, mint az iszlám: betérni lehet, kitérni azonban nem, azért halál jár.
What we now call “civil resistance" often takes the form of mass rallies and demonstrations, as in Prague in 1989 and Tehran in 2009. People also engage in strikes, boycotts, fasts, and refusals to obey the law.
Alain de Benoist's 1985 book length essay, The Problem of Democracy is now available from the Arktos publishing house. Outside of specialist circles, and certainly within English speaking countries, Alain de Benoist may not be particularly well known.
Reagan accomplished an historical remoralization — not in the sense of renewing morality, but in restoring morale.
Discussion of the political impact of social media has focused on the power of mass protests to topple governments. In fact, social media's real potential lies in supporting civil society and the public sphere - which will produce change over years and decades, not weeks or months.