„Vagyok pedig kormány embere a szónak azon értelmében, hogy kárhoztatok minden működést, minden elvet, melyek törvényes és hathatós kormányzást lehetetlenítenek.” gróf Dessewffy Aurél
Thaisz Miklós | 2010. július 6.  | 08:53
Orbán Viktor nem köt kompromisszumot
Orbán Viktor ismét kockáztat, ahogyan egész politikai pályafutásában mindig is tette. Nem köt kompromisszumot, csak ha rákényszerítik.
Orbán mindig igyekezett a dolgok elébe menni az események utáni kullogás helyett, igyekezett irányítani, "tematizálni" a közbeszédet, a folyamatos reagálás helyett. A miniszterelnök kényelmesen hátradőlhetne, kivárhatna a precedens nélküli kétharmados parlamenti többséggel a háta mögött, neki azonban eszében sincs várni: rögtön hozzákezdett a tűzoltáshoz, mégpedig a maga receptje szerint, tanácsokat csak kevesektől fogad el.

A gazdaságpolitika területén a korábbi, neoliberális módszerektől eltérően a gazdasági növekedés beindítását és a munkahelyteremtést tekinti a legfontosabb célnak a deficit-csökkentés helyett. Igaz ugyan, hogy ezen a téren a piacok vártnál hevesebb reakciója miatt némileg revideálta álláspontját, és kénytelen volt elfogadni a korábban kialkudott 3,8 százalékos idei hiánycélt, közép- és hosszú távon láthatóan nem adta fel gazdasági és társadalompolitikai terveit. Pragmatikusan elfogadta a nemzetközi pénzpiacok és az ország hitelezőinek feltételeit, - talán sokak meglepetésére - újabb IMF "elővigyázatossági hitel-megállapodásról" kezdett tárgyalni, céljai azonban nem változtak. Sőt: éppen az IMF hitelkeretet akarja igénybe venni ahhoz, hogy megvalósíthassa közigazgatási, oktatási, egészségügyi reformterveit. Eltökéltségét jelzi, hogy a nagy nemzetközi tiltakozás ellenére nem hajlandó engedni a valóban igen markánsnak tekinthető, bankok megadóztatására vonatkozó terveiből. Nem hallhattunk ugyanakkor még választ a sokszázezerre tehető devizahitelesek problémáinak megoldására, ami mindenképpen kulcskérdés lesz - többek között a gazdasági növekedés beindítása szempontjából is.

Orbán Viktor eltökéltsége látszik az ellentmondást nem tűrően, következetesen végigvitt személycseréket illetően is. A "fejek hullása" - ahogyan a Wall Street Journal fogalmazott a minap - jelzi, hogy a miniszterelnök komolyan gondolja az általa meghirdetett "forradalmat". A számtalan személycsere közül a köztársasági elnök-választás és az Állami Számvevőszék élén történt változás váltotta ki a legnagyobb vitát, nem véletlenül. (A Simor András elleni támadások is nagy bel- és külföldi visszhangot váltottak ki, erre azonban most nem térünk ki.) A mértékadó magyar jobboldali közvélemény jelentős része teljesen érthető okokból jobban örült volna Sólyom László újraválasztásának, Orbán Viktor azonban ismét csak nem engedett a bel- és külföldről, jobb- és baloldali körökből egyaránt érkező nyomásnak: a hozzá teljes mértékben lojális Schmitt Pált jelölte a Magyar Köztársaság élére. Nyilvánvalóan elegánsabb lett volna az ÁSZ élére egy pártonkívüli személy jelölése, a kormányfő azonban még a látszatra sem figyelt igazán, és tudatosan egy újabb lojális embert, Domonkos László személyében egy Fideszes politikust jelölt a tekintélyes szervezet élére. (Egy volt szocialista politikus, Warvasovszky Tihamér ÁSZ-alelnökké választása jól kommunikálható gesztus, de valódi jelentősége elenyésző.)

Miért tehát ez a sietség? Mi a gyors és bátor - olykor vakmerőnek tűnő - döntések oka? Miért kellett a szlovák választások előtt elfogadni a kettős állampolgárságról szóló törvényt? Miért nem maradhatott elnök a méltán nagy tiszteletnek örvendő Sólyom László? Miért volt szükséges a nemzeti együttműködésről szóló nyilatkozatot kifüggeszttetni a középületek és közhivatalok folyosóira? Miért kellett megváltoztatni az alkotmánybíró-választás rendjét és a köztisztviselők elbocsáthatóságának szabályait? Miért kell új médiatörvény és majd új alkotmány?

A válasz egyszerű: Orbán Viktor maximálisan élni akar a választásokon kapott felhatalmazással, és újjá akarja szervezni az országot. Úgy érzi, eljött a soha vissza nem térő alkalom: vagy most alkot maradandót, vagy soha. Hogy az "új Magyarország" milyen lesz? Még nem tudjuk. Az azonban bizonyos, hogy az elmúlt két évtizedben valami alapjában véve nem stimmelt Magyarországon, és az emberek szomjaznak a változásra. Orbán Viktor rengeteget kockáztat, s még nem lehet tudni, lesz-e eredménye. Örülök-e például, hogy nem Sólyom László maradt az elnök? Nem, egyelőre nem örülök neki. Az idő azonban igazolhatja a miniszterelnököt. Ha az életszínvonal ismét növekedni fog, ha a magyar emberek néhány év múlva nem lehorgadt fejjel fognak sétálni az utcákon, ha csökkenni fog az egy főre jutó alkoholfogyasztás, ha növekedni fog a magyarok átlagéletkora és az egy családra jutó gyermekek száma, akkor Orbán Viktort a történelemkönyvek a legnagyobb államférfiak között fogják említeni. A "B verziót" taglalását egyelőre hagyjuk meg a baloldali médiának...

(Illusztrációnkon Orbán Viktor látható a miniszterelnöki eskü előtti pillanatokban.)
(A jobbklikken a hozzászóláshoz regisztráció szükséges.)
stockholm | 2010. július 6.  | 09:41
# 1

 

Van egy régi mondás: 'Cattus amat pisces, sed non vult tingere plantas.'

(Vagyis a macska szeretne ugyan halakat fogni, de a mancsát már nem hajlandó bevizezni az ügy érdekében.)

 

Mit jelent ez a mai helyzetre alkalmazva?

 

Azt, hogyan sokan szeretnének változást, javulást, de fáradság, nehézségek, konfliktusok nélkül - csakhogy ez nem megy; vagyis igazat adok Orbánnak, hogy határozottan valósítja meg a kitűzött célokat.

 

Ami az ÁSZ elnökét illeti: az osztrák számvevőszék elnöke, Josef Moser szintén pártpolitikus volt (FPÖ), és a tisztségében nagy elismertségnek örvend.

Ha a osztrák demokráciában ez nem okoz gondot, nem okozhat nekünk sem.

 

 

 

kérdés | 2010. július 6.  | 10:03
# 2
Soha nem lehet előre tudni, mit és hogyan lehet valóra váltani a szándékokból. Utólag majd lehet elméleteket gyártani. A vasat viszont addig kell ütni, amíg meleg. Neki kell állni, csinálni köll. Legföljebb sikerül.
ekeke | 2010. július 6.  | 11:52
# 3

Az un. kifüggesztett nyilatkozat témájára. Én arra lennék kíváncsi, ki volt az aki ezt kieszelte? És hogyan? Ült illetékes elvtárs és gondolkodott erősen a hivatalában, na, még mit nem csináltunk meg, megvan, a Nemzeti Együttmûködésrõl szóló 1/2010. (VI. 16.) OGY politikai nyilatkozatról még nem hoztunk kormányrendeletetet..hát ez türhetetlen , na sebaj,haladéktalanul  nekiállunk...

És nekiálltak.

 

Mindenesetre ez az "emelkedett hablaty" már indulásból is marhaság volt, kifüggesztve pedig, kormányrendelettel még inkább az...

És még, további marhaságok:

 

-a Schmitt kinevezése körüli hercehurca. Ha tényleg előre el volt döntve, akkor minek kellett előtte három hetes házelnöki bohóckodás? És most meg az új házelnök körüli -kövéri-cirkusz?

 

-a médiatörvény körüli felhajtás. Az hogy "benyújtjuk a törvényt majd visszavonjuk egy részét, majd teljesen, de majd mégis egy paragrafust most, majd ősszel a többit és most ezt módositjuk most azt"...ez a bizonytalanság a lehető legrosszabb taktika. Ha kész van, át kell verni,nincs visszaút. De akkor elöbb valóban legyen kész.

 

-az alkotmánybírók kinevezése körüli felhajtás. Felesleges és káros. Felesleges, mert úgyis az országgyűlés dönt, ráadásul titkos és kétharmados szavazással.Akkor meg minek kellett a jelölés miatt bevállalni a boritékolható hisztit? Miért nem lehetett hagyni a jelölést, 1 kormánypárti+1 ellenzéki rendszerben? Ráadásul az a Lázár, aki ezt a taktikát sikeresen alkalmazta pl. a bizottsági helyeknél..három hét alatt ezt is elfelejtette.Pedig , mi lett volna azt mondani, jelöljön az ellenzék egy közös jelöltet, hadd vitázzon az LMP/MSZP/Jobbik ?

 

-az ÁSZ elnökének keresztülverése. Domokos áteröltetése a legrosszabb 1998-as simicskázás forgatókönyvére emlékeztet.

 

Szóval, egy biztos: sem a meghirdetett orbáni "alázat" nem látszik...

De még az sem hogy tanultak volna az 1998-2002 közötti időszak hibáiból - melyek miatt aztán ráment 8 éve az országnak.

 

abraxas | 2010. július 6.  | 18:47
# 5
Én is egyetértek azzal, hogy csinálni kell, hajrá. Úgy is mondhatnám: ne sz***zz, rohamozz! Megvan a felhatalmazás, élni kell vele. EKEKE: "az alkotmánybírók kinevezése körüli felhajtás. Felesleges és káros. Felesleges, mert úgyis az országgyűlés dönt, ráadásul titkos és kétharmados szavazással.Akkor meg minek kellett a jelölés miatt bevállalni a boritékolható hisztit? Miért nem lehetett hagyni a jelölést, 1 kormánypárti+1 ellenzéki rendszerben? Ráadásul az a Lázár, aki ezt a taktikát sikeresen alkalmazta pl. a bizottsági helyeknél..három hét alatt ezt is elfelejtette.Pedig , mi lett volna azt mondani, jelöljön az ellenzék egy közös jelöltet, hadd vitázzon az LMP/MSZP/Jobbik ?" Mert nem találtak volna közös jelöltet. Ezzel viszont az egész jelölési folyamat megakadt volna. Az alkotmánybírák jelölése sajátos folyamat, más mint a többi. Csak arról szavazhat az Országgyűlés, aki hivatalosan is jelölt. Jelölté viszont úgy válhat valaki, hogy a bizottság jelöli. Ha a régi rend szerint ment volna (1-1 bizottsági hely minden pártnak) akkor az, akit a Fidesz-KDNP alkalmasnak talál, még a jelölésig sem jutott volna el, tehát szavazni sem tudott volna róla a T. Ház, ha a bizottság ellenzéki többsége leszavazza. Márpedig leszavazták volna, mert az MSZP, Jobbik, LMP nem egyezett volna meg egymással. Lehetett volna mutyizni egy-egy párttal, egyet te, egyet én alapon, és 3:2 arányban átverni, de akkor meg a több párt verte volna ki a hisztit. Tisztább ez így.
Zsárka Gábor | 2010. július 6.  | 23:24
# 6

Az utóbbi nyolc év a  Zorbánozásból, a 23 millió románról  szólt  és még hosszan sorolhatnánk a gyülöltkampányok témáit. Na ennek a 2010-es választáson lett vége.

 A választók a Fidesz kétharmadjával az elmaradt rendszerváltást és a baliberális nomenklatúra felszámolását várják. Tenni kell a dolgunkat, mert nem az ellenzéknek kell megfelelnünk. A választóknak kell megfelelnünk.

Ekkor maradunk sikeresek. Négy év mulva ha a választók megkérdezik, nektek adtuk a kétharmados megbizást a kormányzásra, és esetlen mégis minden maradt a régiben- a nomenklatura a helyén- mit válaszolunk?

 Nem volt, elég bátorságunk?

civilkontrol | 2010. július 7.  | 08:33
# 7
Alapállásként jelzem, hogy maximálisan egyetértek a szerzővel. Viszont nem értek egyet abban, hogy OV-t (és különösen a Fidesz-t) Isteni tulajdonsággal ruházzuk fel, azaz, ha most ostobaságnak is látszó intézkedést látunk, örüljünk, mert van egy magasabb cél, amit mi még nem látunk. Fenéket. A srácok hibáznak és ez igy is van rendjén. Hogy Schmitt Paci, vagy Pintér behúzása hiba volt-e, azt majd a jövő eldönti. Hogy Nagy Rózáé hiba volt, az már eldőlt. Akár csak Kósa nyilatkozata, de menthetetlen a neny kifüggesztéses rendelet is. És épp itt a lényeg. Ezek zömmel csitlicsáré, jelentéktelen, felfújt baromságok. Maga az érdemi kormányzati munka (szerintem) maximálisan rendben van! Majd elcsattantam örömömben a 29 pont ismertetése alatt és a kettős állampolgárság törvény elfogadásakor. Mennek előre, rendületlenül és az értékrend úgy fest nagyon rendben van. De jelenti-e mindez azt, hogy a nyilvánvaló tévedések/baromságok fölött el kell nézni, mintha nem is lennének, megmagyarázván mindezt azzal, hogy maaajd kiderül, mi volt ennek az értelme? Szerintem nagyon nem. Ahogy korábban is irtam, ugyanez ment/megy a kapcsolat.hu-n. Gyurcsány nem tudott olyat csinálni/irni, hogy a hivői ne sorakoznának föl mögé egy vonalba. Meg is lett az eredménye. A hivői szerint még mindig igazságbeszéd az őszödi, csak épp 17%-os párt lett az mszp. Ezt NEKÜNK nem szabad hagyni! Nem szabad végignézni, hogy a fidesz elveszitse az önkormányzati, vagy a következő ogy választásokat! Igenis fel kell horkanni a neny nyilatkozatra, Rózára, meg a többi okosságra, mert ahogy az már 98-2002 között is kiderült: A fidesz páratlan kormányzati teljesitményre képes, de a kommunikáció és jelképes döntések nincsenek feltétlenül összhangban a magyarok gondolkodásával. Rövidebben erős a gyanúm, hogy van némi elefántcsonttorony flash és ezt az ellenérdekelt felek maximálisan ki is használják. Ezekre nekünk innen jobbról kell fölhivni a figyelmet, mert a mi észrevételeink talán hitelesebbek, mint a kapcsolat.hu-ról érkezők.
kérdés | 2010. július 7.  | 10:49
# 10
Minden nap, újra és újra, figyelmébe ajánlom az olvasóknak a fejlécen található jelmondatot!
Citoyen | 2010. július 11.  | 16:35
# 15

Orbán Viktor maximálisan élni akar a választásokon kapott felhatalmazással, és újjá akarja szervezni az országot. Úgy érzi, eljött a soha vissza nem térő alkalom: vagy most alkot maradandót, vagy soha. Hogy az "új Magyarország" milyen lesz? Még nem tudjuk.

 

 

Az alkotmányozás kezd igazán mulattatóvá válni.
A szalonképes konzervatív tudja, hogy a liberalizmus és más baloldaliságok olyanok, mint az iszlám: betérni lehet, kitérni azonban nem, azért halál jár.
What we now call “civil resistance" often takes the form of mass rallies and demonstrations, as in Prague in 1989 and Tehran in 2009. People also engage in strikes, boycotts, fasts, and refusals to obey the law.
Alain de Benoist's 1985 book length essay, The Problem of Democracy is now available from the Arktos publishing house. Outside of specialist circles, and certainly within English speaking countries, Alain de Benoist may not be particularly well known.
Reagan accomplished an historical remoralization — not in the sense of renewing morality, but in restoring morale.
Discussion of the political impact of social media has focused on the power of mass protests to topple governments. In fact, social media's real potential lies in supporting civil society and the public sphere - which will produce change over years and decades, not weeks or months.