„Vagyok pedig kormány embere a szónak azon értelmében, hogy kárhoztatok minden működést, minden elvet, melyek törvényes és hathatós kormányzást lehetetlenítenek.” gróf Dessewffy Aurél
Békés Márton | 2010. július 12.  | 10:03
Szalonzsidózás szalon nélkül
A Jobbik az LMP-n éli ki azt, ami az SZDSZ megszűnése után önmeghatározása számára továbbra is fontos tényező.
A balliberális értelmiség Szabó Albert, aztán a MIÉP, majd Bácsfi Diána kapcsán addig-addig verte a megfáradt antifasiszta dobot, amíg immunnissá nem váltunk a valódi nyilas frazeológiára és a leplezetlen zsidóellenes megnyilvánulásokra. A Magyar Narancs, a 168 Óra, a Hetek és Bolgár György - csupán konstans alacsony színvonalában nem változó - különböző rádiós-tévés produkciói a '90-es évek legelejétől fogva hetente tartották fenn annak a látszatát, hogy Magyarországon létezik "fasiszta-veszély", amely ellen kizárólag szivárvány-koalícióval, chartás mozgalmakkal, "barna eső" ellen védő vörös esernyővel, aláírásgyűjtő ívekkel és a szélsőjobboldali minoritásnak a jobbközéppel való összemosásával lehet védekezni.

A többnyire SZDSZ-közeli és MSZP-társutas entellektüelek az elmúlt 15-20 évben átlag havonta kétszer kiáltottak farkast. Számoljuk össze, hogy ez hány alkalom volt, és idézzük emlékezetünkbe, hogy a tanmese szerint már a negyedik - de immár valós - farkasveszély-kiáltás esetén sem vette senki komolyan a fabula végén így önhibájából felzabált mókamestert. A valóság (főleg a magyar realitás) persze mindig keserűbb, mint az efféle, gyakran látogatott közhelyek bölcsessége. Az "ordas eszmék" (jellemző balliberális fogalom egyébként) feltűnését ma már éppen a megelőző, több mint másfél évtizedes balliberális vaklármasorozat miatt nem vesszük észre vagy komolyan. A Jobbik 2010. március 15-ei megemlékezésén például már a szónoki emelvényről sem vették igénybe a korai Csurka népi íróktól vett idézetekbe csomagolt kulturális judeofóbiáját, hanem kerekperec kimondták: a Fidesz narancsos jelképe valójában jaffa (szellemesnek szánt utalás a két gyümölcs rokonságára, mely utóbbi történetesen egy izraeli város neve), illetve a palesztin-magyar párhuzam "jól tudjuk hogy kik"-szerű bűnbakkeresése is fel-felbukkant. Ismét tegyük szóvá, hogy - az EP-ben többek között kuka tetején történő étkezéseiről is közismert - Szegedi Csanád képviselői honlapján továbbra is teli szájjal hirdeti a Kuruc.infót, amely cserébe a nevezett ősmagyar-bizniszben érintett boltjának biztosít reklámot. Mindez persze áttételes "bizonyíték" csupán. Az igazi náculás csak most jön.

A Jobbik Barikád című lapjából a hasonló nevű online-portálra feltöltött cikk tanúsága szerint a Jobbikot sem a pártból fájóan hiányzó humor iráni igény, sem a konkrét zsidóellenesség leplezése nem jellemzi többé. Egy múlt héten kitett rövid cikk beharangozója szerint "a jobboldalról mindig is hiányzott a humor", most viszont a Jobbik sztárpublicistája megmutatja, micsoda tréfákra képes egy igazi "jobboldali" akkor, ha az LMP-ről kell írni. Egy LMP-s aktivista fiktív naplójáról van ugyanis szó, amely olyan viccesre sikeredett, hogy kevés kellett hozzá, hogy rommá ne röhögjem magam. A modoros stílus és a vállalhatatlan zsidózás keverékéből előálló "jobboldali" poén sztereotip állításai szerint így néz ki egy LMP-s:

1. budapesti, biciklista, rasztahajú és kábítószerezik, édesapja pedig "lobbista"
2. szombaton nem dolgozik
3. zsidó barátai (Dávid és Eszter) egy izraeli kibucból érkeznek hozzá látogatóba, fővárosi ismerőseinek neve Ádám és Sára
4. a Kőlevesbe, az Instantba és a Gödörbe jár szórakozni, ill. étkezni, ahol kóser termékeket fogyaszt és klezmert hallgat
5. az amerikai nagykövetség autóján néger sofőr furikázza
6. jaffát kap ajándékba közel-keleti barátaitól

A Jobbik a 2007-es EP-választás után úgy mitologizálta saját fontosságát, hogy kijelentette: lenyomták a versenyből ki is esett SZDSZ-t. Az új ellenség 2010 nyarától az LMP lett, amelyet a jobbikos média több ízben is az SZDSZ utódjának, méltó folytatójának, a liberális métely terjesztőjének nevezett. (Tegyük hozzá: eközben a print HVG véleményoldalán a Progresszív Intézet kutatója az LMP-s pártvezető Schiffer Andrást "konzervatív" irányvonal vitelével gyanúsította meg. Kezdem elveszíteni a fonalat, egyébként.) Érthetetlen, hogy a Jobbiknál jóval kisebb arányban országgyűlésbe bekerült friss, önmagát ökoszociálisnak nevező frakció - amelynek liberális ihletettségét-elnevezését maga a pártelnök utasította vissza nem is egy interjúban - vajon miért vörös/kék posztó a Jobbik szemében? Talán az újraformált jobbikos identitás megtalálásakor kell az ellenség, amelyhez képest mondják majd meg, hogy ők kicsodák? Esetleg a szabados-biciklis-urbánus sztereotípiákkal illetett LMP fenyegetést jelent egy-egy jól elhelyezett Horthy-szoborra, netán parlamenti munkában tapasztalatlan állat-/fogyasztó-/kisebbségvédő képviselői bolsevik féregként rágcsálják nemzetünk szent testét? Nem, nem ez a válasz.

Sokkal inkább arról van szó, hogy az SZDSZ-ellenesség öndefiniáló eszköze a jobbikos vélekedésben áttestálódott - jobb híján - az LMP-re. A jobbikos SZDSZ-ellenesség persze nem abból fakadt, hogy az SZDSZ a poszt68-as nemzedék militáns neojozefinista szektája (volt), amely a magyar ugar felszántására bármit igénybe vett, legyen az a főváros vezetése, hatalom, hazugság, vagy éppen liberalizmus. (Hiszen a Jobbik-tudat is szektaszerű, attitűdjei között a bolsevik típusú élcsapat-élmény előkelő helyen szerepel. Árpádsávos jakobinusok.) Nem ez volt tehát a Jobbik anti-SZDSZ érzelmeinek forrásvidéke, hanem az a hit, hogy az SZDSZ egy par excellence "zsidó párt", illetve maga a zsidó hódítás politikai szervezete (alátámasztva ezt Magyarországra érkező izraeli telepesekkel, "nem leszünk saját hazánkban palesztinok"-féle demagógiával, tiszaeszlári megemlékezésekkel). A balliberális értelmiség által megteremtett alaptalan antifasiszta őrjöngés után az MSZP-SZDSZ rezsim politikai és szellemi örökségétől több ízben is elhatárolódó LMP "örökölte meg" az immár nem teljesen alaptalanul antiszemitizmussal illethető beszédben a céltábla-szerepet. A Jobbik az LMP-n éli ki azt, ami az SZDSZ megszűnése után önmeghatározása számára továbbra is fontos tényező.

1941 és 1944 között jelent meg Dövényi Nagy Lajos Tarnopolból indul el című regény-sorozata, amelyet a nyilas sajtó óriási csinnadrattával ünnepelt. Az elbeszélés-folyam egy, a kiegyezés körül Galíciából bevándorló ortodox zsidó család életét követi végig, bemutatva, hogy generációról generációra miként lett a "libatollasokból" középosztálybeli família, majd magas rangú közszereplők fészke. És persze hogyan szorítja vissza "Júda hatalmát" a "nemzetiszocialista korszellem". 1938-ban az első zsidótörvény tárgyalásakor gróf Sigray Antal, a magyar monarchisták vezetője - aki természetesen a beterjesztett javaslat ellen szavazott -, tiltakozva a "jobboldali" jelző kisajátítása ellen, kijelentette: "a jobboldali politikát körülbelül úgy állították be, mintha kizárólag az antiszemitizmusban élné ki magát".

Vona Gábor a kampány alatt nem nevezte pártját jobboldalinak (erre nem is lett volna sem oka, sem joga, ahogyan ma sincs). A nemzeti ügyekkel és az etnoszociálisan meghatározott bűnözés kérdésével való játszadozás lehetőségének elvesztése azonban most arra sarkallja a pártot, hogy a zsigerekben élő antiszemitizmust (amely a Jobbik szavazótáborában egyaránt jellemzi az egyszeri kuruc.infó-rajongót, a HVIM-es aktivistát és a zsörtölődő ex-munkásőrt) az LMP-vel szemben alkalmazza, és mindezt "jobboldali" dologként forgalmazza. - Pedig ez csak a régi náci szar.

(Illusztrációnkon a Jobbik Barikád című hetilapjának nevezetes, 2010. március 11-ei címlapja látható.)
(A jobbklikken a hozzászóláshoz regisztráció szükséges.)
P.E.Nikolett | 2010. július 12.  | 11:04
# 1
Barátikörről kitiltott fideszes felhasználók A népszerű - külföldi tulajdonú - közösségi oldalról a fidesz szimpatizánsokat okkal-ok nélkül törlik, blokkolják. A fórumot elárasztja az ellentábor rágalomhadjárata - cáfolni nincs lehetőség, mert törölnek. Akinek van kedve az igazságért harcolni, regisztráljon, és ámuljon: a nyolc-tíz évvel ezelőtti rágalmak újra közszájon forognak. Aki nem a suttogó propaganda alapján mérlegeli a belpolitikát, azt megfenyegetik, megrágalmazzák, kitiltatják. Amennyiben egy ilyen hatalmas taglétszámmal rendelkező közösségi portál politikai alapon tilt/tür - ki kell irni, hogy mely politikai párt, eszme szolgálatában állnak, hogy a felhasználók eldönthessék, rájuk bizzák-e személyes adataikat, kapcsolataikat, stb.
Szeptim | 2010. július 12.  | 14:10
# 5

Szerintem az SzDSz-ellenesség fő oka a főváros-vidék ellentétből származik.

 

Én arra emlékszem még 1998-2000 körülről, hogy hamarabb kezdték utálni a liberálisokat, mint az SzDSz-t.

 

Kezdetben a liberálisokat az ország nagy részén a "Pestiekkel" azonosították, a dekadens városiakkal, akiknek mindent lehet.

Később viszont másokra is átterjedt a liberalizmus szitokszóként való használatának szokása.

 

Csak 2001-2002 körül kezdték összekapcsolni ezt a szitokszót az SzDSz-el. A legfurcsább az egészben, hogy a párt egyáltalán nem a korrupciós botrányai miatt vált a gyűlölet tárgyává, hanem azért mert összefüggésbe lehetett hozni a liberálisszóval.

 

Persze a folyamat továbbhaladt a neokonzervativizmus erősödésével, amit leginkább az EU-ba történő integráció fűtött.

 

A antiszemitizmus igazán csak akkor kezdett nagyobb méreteket ölteni, amikor 2004-ben létrejött a kuruc.info, ami kezdetben polgári körös levelezőlistákon szerveződött.

hag | 2010. július 13.  | 02:02
# 8

Bizony, nem nehéz elveszíteni a fonalat.

Az MSZP_SZDSZ törvényszerű önmegsemmisítését követően szükségszerű betölteni valahogy a keletkezett politikai űrt.

Feltételezve természetesen, hogy a hatalmi konglomerátum, a háttérben fennmaradt. Miért is ne lenne így?

Ettől kezdve egy  érdekes színjátéknak lehetünk tanúi.

Az ebből a célból kreált pártok megkisérlik definiálni magukat, majd, hogy érdekesebb legyen a műsor,  a politikai paletta szerepőit illetően pozicionálni igyekeznek pártjukat. Hogy mennyire görcsösen, azt az épp aktuális helyzet határozza meg.

De térjünk a konkrétabbra. Az Orbán-Schiffer találkozó fő disszonanciája -számomra legalábbis- az volt, hogy mintha Sciffert is kínozná az a kór, ami a választás eredményének tudomásul vételét gátolja. 

Az a parlamenti aggálya, miszerint a vörös oligarchiát felváltaná a narancs oligarchia, mindenképp megfontolandó lövés, de azt gondolom erről, hogy a 2/3 ebben a kérdésben is hordoz elégséges kompetenciát. 

Úgyhogy a magam részéről nyugalomra biztatnám a farokcsóválgatásra hajazó szürkeállomány bimbódzásait. 

Egyébként, üdvözli Morvai Krisztina-a Jobbikból.
Az alkotmányozás kezd igazán mulattatóvá válni.
A szalonképes konzervatív tudja, hogy a liberalizmus és más baloldaliságok olyanok, mint az iszlám: betérni lehet, kitérni azonban nem, azért halál jár.
What we now call “civil resistance" often takes the form of mass rallies and demonstrations, as in Prague in 1989 and Tehran in 2009. People also engage in strikes, boycotts, fasts, and refusals to obey the law.
Alain de Benoist's 1985 book length essay, The Problem of Democracy is now available from the Arktos publishing house. Outside of specialist circles, and certainly within English speaking countries, Alain de Benoist may not be particularly well known.
Reagan accomplished an historical remoralization — not in the sense of renewing morality, but in restoring morale.
Discussion of the political impact of social media has focused on the power of mass protests to topple governments. In fact, social media's real potential lies in supporting civil society and the public sphere - which will produce change over years and decades, not weeks or months.