„Vagyok pedig kormány embere a szónak azon értelmében, hogy kárhoztatok minden működést, minden elvet, melyek törvényes és hathatós kormányzást lehetetlenítenek.” gróf Dessewffy Aurél
Böszörményi Nagy Gergely | 2010. július 19.  | 16:24
Az igazság fáj - Hans J. Morgenthau emlékére
A sikeres, aki megérti az emberi jellemet, annak sarokpontjait tudomásul veszi, s ideáit, stratégiáját képes ahhoz igazítani - nem pedig, aki szüntelen annak megváltoztatásáért kardoskodik.
Harminc esztendeje és hetvenhat évesen, 1980. július 19-én hagyta ránk tetemes örökségét Hans Joachim Morgenthau. A realizmus megalkotója mindig is létező realizmus meghatározó XX. századi teoretikusa, akinek elmélkedései nagy hatással bírnak a Jobbklikk laikus kommunájának gondolkodására is.

Mindazon nagyszerű koponyák életútja, akikről ez utóbbi apróság megállapítható, számos ponton találkozik. Ahogy Leo Strauss vagy éppen Teller Ede, úgy Morgenthau is a nácik zsidóüldözése elől menekült a tengerentúlra. Ahogyan Strauss és számosan mások, úgy Morgenthau is a Chicagoi Egyetemen vetette ki a horgonyt, és sorstársainak többségéhez hasonlóan, ő is a világégés külpolitikai tanulságainak összegzésével vált közismert gondolkodóvá.

Ahogyan (a magát egyébként liberálisnak tartó) Morgenthau az 1948-ban, New Yorkban megjelent Nemzetek közötti politika (Politics Among Nations) c. kötetében egyértelművé tette: a politikai cselekvés elsődleges indítékai mögött sohasem absztrakciót, hanem alapvető emberi jellemvonásokat érdemes kutatnunk, mert az emberség default karaktere, hatalomvágya és relativizmusa az egyéni magatartásformáktól az államok viselkedéséig a társadalmi szerveződés minden szintjén, tértől és időtől függetlenül visszaköszön. Az erősebb mindenkor legyőzi a gyengét. A nemzetközi rendszer anarchikus, "a propaganda pedig gyakorta felülírja a morálfilozófiát". Az egyetlen szervező erő az érdekazonosság, vagy éppen az érdekütközés - így mindenféle elmélet, mely ennek tagadására, s helyette valamely humanista felépítmény vágyképére épül, utópia, hasztalan, ám költséges spekuláció. A sikeres, aki megérti az emberi jellemet, annak sarokpontjait tudomásul veszi, s ideáit, stratégiáját képes ahhoz igazítani - nem pedig, aki szüntelen annak megváltoztatásáért kardoskodik. Ez utóbbi ugyanis - fájdalom, de még inkább tapasztalat - nem lehetséges. A béke cél, de nem mindig érhető el békés eszközökkel. Az igazság fáj.

A dolog persze nem ilyen egyszerű. Aligha lenne kedvünkre való Morgenthau minden tételét magunkévá tennünk: vagyunk egy páran, akik igenis hisznek ún. univerzális értékekben (szabadság), és politikaalakító tényezőnek tekintenek olyan fogalmakat, mint a bizalom. Akad tehát, amiben mással azonosulunk, de van, amit ő írt és mondott a legjobban.

Morgenthau nem újat fogalmazott meg, hanem régen elfeledett tapasztalatokról fújta le a port, s tette azokat ismét közérthetővé - hogy realizmusát később mások (Kenneth Waltz, vagy éppen Seymour Martin Lipset) gondolják tovább. Morgenthau nem megalkotta a realizmust, hanem hozzájárult időtlenségéhez. Mi, a világháló ezen félreeső szegletében mindezért kedveljük és tiszteljük őt. Nem vagyunk egyedül.

(Illusztrációnkon a Némó nyomában c. animációs film egyik jelenete látható.)
(A jobbklikken a hozzászóláshoz regisztráció szükséges.)
abraxas | 2010. július 19.  | 21:08
# 1

Végre egy jó cikk, ami a konzervativizmus gyökereit feszegeti.

 

Egy konzervatív szerint az emberiség "default", karaktere nem igazán változott az évszázadok, évezredek folyamán. Ennek ellentéte az un. "progresszív" gondolkodás. Az, aki konzervatívnak mondja magát nem ismerheti el az úgynevezett "progressziót". 

 

Egyébként a fékevesztett liberálisokkal szemben egy konzervatívnak azt kell vallania, hogy nem az ember van az elvekért, hanem éppen fordítva: az elvek, az absztrakció az emberért. 

Az alkotmányozás kezd igazán mulattatóvá válni.
A szalonképes konzervatív tudja, hogy a liberalizmus és más baloldaliságok olyanok, mint az iszlám: betérni lehet, kitérni azonban nem, azért halál jár.
What we now call “civil resistance" often takes the form of mass rallies and demonstrations, as in Prague in 1989 and Tehran in 2009. People also engage in strikes, boycotts, fasts, and refusals to obey the law.
Alain de Benoist's 1985 book length essay, The Problem of Democracy is now available from the Arktos publishing house. Outside of specialist circles, and certainly within English speaking countries, Alain de Benoist may not be particularly well known.
Reagan accomplished an historical remoralization — not in the sense of renewing morality, but in restoring morale.
Discussion of the political impact of social media has focused on the power of mass protests to topple governments. In fact, social media's real potential lies in supporting civil society and the public sphere - which will produce change over years and decades, not weeks or months.