A sikeres, aki megérti az emberi jellemet, annak sarokpontjait tudomásul veszi, s ideáit, stratégiáját képes ahhoz igazítani - nem pedig, aki szüntelen annak megváltoztatásáért kardoskodik.
Harminc esztendeje és hetvenhat évesen, 1980. július 19-én hagyta ránk tetemes örökségét
Hans Joachim Morgenthau. A
realizmus megalkotója mindig is létező realizmus meghatározó XX. századi teoretikusa, akinek elmélkedései nagy hatással bírnak a Jobbklikk laikus kommunájának gondolkodására is.
Mindazon nagyszerű koponyák életútja, akikről ez utóbbi apróság megállapítható, számos ponton találkozik. Ahogy
Leo Strauss vagy éppen
Teller Ede, úgy Morgenthau is a nácik zsidóüldözése elől menekült a tengerentúlra. Ahogyan Strauss és számosan mások, úgy Morgenthau is a Chicagoi Egyetemen vetette ki a horgonyt, és sorstársainak többségéhez hasonlóan, ő is a világégés külpolitikai tanulságainak összegzésével vált közismert gondolkodóvá.
Ahogyan (a magát egyébként liberálisnak tartó) Morgenthau az 1948-ban, New Yorkban megjelent Nemzetek közötti politika
(Politics Among Nations) c. kötetében
egyértelművé tette: a politikai cselekvés elsődleges indítékai mögött sohasem absztrakciót, hanem alapvető emberi jellemvonásokat érdemes kutatnunk, mert az emberség
default karaktere, hatalomvágya és relativizmusa az egyéni magatartásformáktól az államok viselkedéséig a társadalmi szerveződés minden szintjén, tértől és időtől függetlenül visszaköszön. Az erősebb mindenkor legyőzi a gyengét. A nemzetközi rendszer anarchikus,
"a propaganda pedig gyakorta felülírja a morálfilozófiát". Az egyetlen szervező erő az érdekazonosság, vagy éppen az érdekütközés - így mindenféle elmélet, mely ennek tagadására, s helyette valamely humanista felépítmény vágyképére épül, utópia, hasztalan, ám költséges spekuláció. A sikeres, aki megérti az emberi jellemet, annak sarokpontjait tudomásul veszi, s ideáit, stratégiáját képes ahhoz igazítani - nem pedig, aki szüntelen annak megváltoztatásáért kardoskodik. Ez utóbbi ugyanis - fájdalom, de még inkább tapasztalat - nem lehetséges. A béke cél, de
nem mindig érhető el békés eszközökkel. Az igazság fáj.
A dolog persze nem ilyen egyszerű. Aligha lenne kedvünkre való Morgenthau minden tételét magunkévá tennünk: vagyunk egy páran, akik igenis hisznek ún. univerzális értékekben
(szabadság), és politikaalakító tényezőnek tekintenek olyan fogalmakat, mint a
bizalom. Akad tehát, amiben mással azonosulunk, de van, amit ő írt és mondott a legjobban.
Morgenthau nem újat fogalmazott meg, hanem régen elfeledett tapasztalatokról fújta le a port, s tette azokat ismét közérthetővé - hogy realizmusát később mások (Kenneth Waltz, vagy éppen Seymour Martin Lipset) gondolják tovább. Morgenthau nem megalkotta a realizmust, hanem hozzájárult időtlenségéhez. Mi, a világháló ezen félreeső szegletében mindezért kedveljük és tiszteljük őt.
Nem vagyunk egyedül.
(Illusztrációnkon a Némó nyomában c. animációs film egyik jelenete látható.)
