„Vagyok pedig kormány embere a szónak azon értelmében, hogy kárhoztatok minden működést, minden elvet, melyek törvényes és hathatós kormányzást lehetetlenítenek.” gróf Dessewffy Aurél
 | 2010. július 23.  | 09:27
Szent István, új kenyér, államalapítás, no meg a Vörös bika
A piacorietált vásári komédia és járulékos programok mellett nem szabad elfelejteni augusztus 20. lényegét, mikor magyarságunkat, közösségünket, nemzetünket ünnepeljük.
Néhány napja a Red Bull Air Race szervezői sajnálattal jelentették be, hogy az engedélyezési procedúra elhúzódása miatt idén törölték a budapesti futamot a versenynaptárból. Ezzel párhuzamosan meg is jelentek elégedetlenkedő vélemények az ügy kapcsán. Természetesen a kormány hibája. Ez is. Elgondolkodtató azonban, hogy míg a honlapon közzétett hivatalos közleményben a - nyilvánvalóan külföldi - szervezők csupán sajnálkoznak, s bizakodóan tekintenek a jövőbe a további együttműködés reményében, addig a honfitársaknak ez is egy újabb ok annak a bizonyos ároknak az ásására.

Augusztus 20-át a légiparádé napjának kikiáltani korántsem illendő. Magyarország első számú ünnepe többet kéne, hogy jelentsen - a 600 ezer sajnálkozó állampolgár számára is - mint repülőgépeket a Duna fölött. (Itt jegyezném meg, hogy a tűzijátéknál is többet kellene jelentenie.) Minden évben láthatjuk a kereskedelmi csatornák magazinműsorainak "vicces" riportcsokrait a közelgő ünnepről, ill. arról, hogy az utca emberének mennyi fogalma van augusztus 20-áról, és hogy mit is ünneplünk aznap. Sajnos általánosan megállapítható, hogy nem sok, s ez kortól, nemtől, lakóhelytől független.

Magyarország számára augusztus 20. a hagyomány, az egység, a nemzet ünnepe. Elvileg legalábbis. Szomorú, hogy sokak úgy tekintenek a hagyományőrző programokra, mint annak idején a dögunalmas, előnytelen, izzasztó fekete-fehér ünneplős holmiban feszengő, kötelező iskolai ünnepségekre. Nem kell messzire menni azonban, hogy lássuk: a tradícióápolásnak van korszerű és menő változata is. Évről évre például egyre gazdagabb programmal várja az érdeklődőket a Budai Várban megrendezésre kerülő Mesterségek Ünnepe, ahol minden korosztály megismerheti a magyar népművészetet és kultúrkincseket. Ilyen és ehhez hasonló eredeti programokra volna szükség, nem pedig arra, hogy görcsösen kapaszkodjunk olyan álhagyományokba, mint egy világmárka által szponzorált, üzleti érdekeken alapuló parádé. A verseny önmagában nem ördögtől való, s a hiedelemmel ellentétben nem indexre került, hiszen a probléma csak a kiemelt biztonsági kockázattal járó fővárosi helyszínnel van, tekintve, hogy az ország legjelentősebb épületei között akár egy rosszul elhelyezett bólya is végzetes következményekkel járhat. Számos más magyar helyszínt lehetne azonban biztosítani, mely nem járna feltétlenül együtt a rangadó unalomba fulladásával és elhalásával.

Ebben az évben az államalapítás ünnepe több szempontból is sok vihart kavart. Ti. az air race lemondása mellett további vitaindító faktorrá vált az egyik közösségi portálon indult csoport a Mondjunk le az aug. 20-i tűzijáték élményéről az árvízkárosultak javára!!!. Rengetegen csatlakoztak az akcióhoz, élve egyik alkotmányos alapjogukkal, ill. annak modern változatával. Annak idején az alkotmányozó honatyák aligha hitték/hihették, hogy népi kezdeményezés egyszer még “lájkolással és dzsojnolással" fog indulni. A cél nemes, bár rengeteg kérdést vet fel. Vitathatatlan azonban, hogy a levonult ár és a megmaradt kár, az elmúlt időszakban példátlan egységet kovácsolt a társadalomban. Augusztus 20. egyik legfontosabb üzenete (az egység) tehát úgy tűnik, eljutott az emberekhez, még akkor is, ha egyelőre csupán virtuális egységről beszélünk.

Augusztus 20-nak a látványos programok, a hagyományőrzés és a segíteni vágyás mellett van egy további vonatkozása is, melyről a XXI. század embere hajlamos megfelejtkezni. A "vallásos maszlag" - értsd: a magyar állam és minden hazaszerető, magyar számára az egyik legszentebb ünnep -, mely államalapító királyunk, István szentté avatásának ünnepe, méltatlanul törpül el a százezreket vonzó, a fogyasztói társadalomra építkező bazári bóvlik tengerében.

A piacorientált vásári komédia és járulékos programok mellett nem szabad elfelejteni augusztus 20. lényegét, mikor magyarságunkat, közösségünket, az egységet, a hagyományt, egyszóval nemzetünket ünnepeljük.
(A jobbklikken a hozzászóláshoz regisztráció szükséges.)
ifsz | 2010. július 24.  | 14:08
# 1

Ez az Augusztus 20 egy nagyon érdekes ünnep, amennyiben kb. 20 évente mindig változik, hogy mit is ünneplünk ilyenkor. Tulajdonképpen nem is az ünnep az igazi hagyomány, hanem ez a felülről érkező atyai szeretet, ami mindenáron ünnepelnivalót akar biztosítani a parasztoknak.

 

Az alkotmányozás kezd igazán mulattatóvá válni.
A szalonképes konzervatív tudja, hogy a liberalizmus és más baloldaliságok olyanok, mint az iszlám: betérni lehet, kitérni azonban nem, azért halál jár.
What we now call “civil resistance" often takes the form of mass rallies and demonstrations, as in Prague in 1989 and Tehran in 2009. People also engage in strikes, boycotts, fasts, and refusals to obey the law.
Alain de Benoist's 1985 book length essay, The Problem of Democracy is now available from the Arktos publishing house. Outside of specialist circles, and certainly within English speaking countries, Alain de Benoist may not be particularly well known.
Reagan accomplished an historical remoralization — not in the sense of renewing morality, but in restoring morale.
Discussion of the political impact of social media has focused on the power of mass protests to topple governments. In fact, social media's real potential lies in supporting civil society and the public sphere - which will produce change over years and decades, not weeks or months.