„Vagyok pedig kormány embere a szónak azon értelmében, hogy kárhoztatok minden működést, minden elvet, melyek törvényes és hathatós kormányzást lehetetlenítenek.” gróf Dessewffy Aurél
Böszörményi Nagy Gergely | 2010. július 29.  | 09:12
A szellemíró (elfogult kritika)
A kísérlet, mely egy volt miniszterelnököt tudatos hazaárulónak, közvetlen gyilkosnak állít be, s mindezt egy szeriőz rendező szeriőz mozijában, kívül esik az elegáns művészi gesztusok határain.
Elsöprő kritikai ünneplés és fesztiváldíjak sorozata fogadta Európában Roman Polanski legújabb filmjét. A forgatókönyv egy jobb sorsra érdemes fiatal író (az angyalarcú Ewan McGregor) körül forog, aki (ún. szellemíróként) az imponáló tiszteletdíj reményében elvállalja Nagy-Britannia frissen leköszönt miniszterelnöke, bizonyos Adam Lang (a megbízható Pierce Brosnan) önéletrajzának formába öntését - lévén az eredeti segéderő rejtélyes körülmények között elhalálozott. Miután azonban bólint az ajánlatra, Lang körül hirtelen hatalmas botrány kerekedik, és a hágai Nemzetközi Bíróság fogolykínzások sorának engedélyezéséért indít eljárást ellene. Szorul a hurok. Az író az Egyesült Államokban pihenő Lang mellé szegődik, hogy befejezhesse a néhai előd által megkezdett munkát. A kíváncsiságtól hajtva azonban túlmerészkedik mandátuma határain, telefonál, fél, nyomoz, és a cselekmény végére felfedi a titkot: Adam Lang egykori brit miniszterelnök valójában az amerikai titkosszolgálat ügynöke, akit feleségén és egyetemi diáktársain keresztül a CIA már 1974-ben beszervezett, és évtizedeken át készített fel küldetésére. Mire is, pontosan? Hogy majd a Downing Street 10-be költözve mindig, minden egyes döntésével Amerikának kedvezzen, háborúzzon és jelentős fegyverbeszerzésekről döntsön, háttérbe szorítva a szuverén brit érdekeket. Mivel pedig az eredeti szellemíró már rájött a titokra, őt természetesen Lang és emberei tették el láb alól.

Polanski filmjének négyötödét izgalmas krimi, vállalható alakítások, nagyszerű fényképezés és kiváló zenei háttér teszi élvezetessé. A producerek azonban vélhetően konokul sürgették a gyártást: a rendező múltja alapján csupán ennek lehet betudható, hogy a színvonalas felvezetést rendkívül (már-már dühítően) olcsó végkifejlet zárja, melyet egyszerűségében még a jóval populárisabb ízlésű közönséghez szokott Dan Brown sem tenne magáévá szívesen. Mégsem ez a gond.

A dramaturgia okozta csalódáson túl, a Szellemíró valóban komoly erkölcsi problémákat feszeget. Ám a legkevésbé sem úgy, nem csak úgy, ahogyan azt Polanski szerette volna. A rendező főhősét a napnál is világosabban állítja párhuzamba egy létező, ma is élő politikussal (ahogyan Blair, úgy a történet szerint Adam Lang is tíz éven át volt a szigetország munkáspárti miniszterelnöke, s ahogyan Blair, úgy ő is két háborúban, köztük az iraki konfliktusban vállalt aktív szerepet, kiváltva a nyilvánosság elsöprő tiltakozását, s ahogyan Blair, úgy ő is egykori külügyminiszterétől kapja a legélesebb politikai kritikát). A rendező részéről vállalt politikai hitvallás, amely eljátszik Blair esetleges hágai felelősségre vonásával, ugyan a legkevésbé sem eredeti, ám a politikai krimik normáin belül marad. A kísérlet azonban, mely egy volt miniszterelnököt, ma is aktív vezetőt egyrészt tudatos hazaárulónak, másrészt közvetlen gyilkosnak állít be, s mindezt egy szeriőz rendező szeriőz mozijában, messze kívül esik a jó ízlés, az elegáns művészi gesztusok határain - függetlenül attól, kedveltük-e Blairt, vagy sejtettünk-e nukleáris potenciált Szaddám Husszein palotáiban. Talán Biztos, hogy csak a kispolgári rosszindulat mondatja velünk, de Polanski mintha saját, '70-es években meglépett devianciáját kompenzálná, amikor valaki más, szinte azonos időben történt elhajlásáról fantáziál. Az ő gyarlósága azonban valóságos volt, és ez jelentős különbség.

U.i.: A témába vágó érdekesség, hogy az Economist hetilap legfrissebb száma David Cameron washingtoni látogatása kapcsán épp szerkesztői cikkben foglalkozik a brit-amerikai különleges kapcsolattal.

(Illusztrációnkon a Szellemíró című film egyik jelenete látható.)
(A jobbklikken a hozzászóláshoz regisztráció szükséges.)
Pumalyos | 2010. július 29.  | 13:37
# 1
Csodás csapat, a kiskorúak megrontása miatt otthonról a belét elhúzó s egy szarházi háborús bűnös. Szerintem egyikük sem ethet semmit a másik szemére.
abraxas | 2010. július 29.  | 15:38
# 2
Én egy 13 éves kislány leitatását, bedrogozását, majd megerőszakolását - többek között orális és anális aktusra kényszerítését nem nevezném "devianciának". Erre nincs és nem is lehet bocsánat. (Megjegyezem Szabó István ügynökmúltjára sem.) Ezek után mit vár az ember Polanskitól? És egyáltalán minek vetítik a filmjeit?
Bíró | 2010. július 31.  | 14:09
# 3

Nagyszerű film az első perctől az utolsóig az olyan apró nüanszokig, hogy a főszereplő szellemírónak nincs neve a filmben.

 

Nem értek egyet azzal, hogy ne lehetne így beállítani Tony Blairt. A rendezőnek ez a véleménye. Ja, ezen az alapon itthon is beszélhetnénk volt miniszterelnökök hazaárulással és közvetett módon gyilkossággal való vádolásának jó ízlést sértő megnyilvánulásokról.

 

Ne haragudj, de butaságnak tartom, hogy Polanski gusztustalan bűne és a film között párhuzamot vonsz.

 

A kommentelők figyelmébe. Attól, hogy Vikidálról is kiderült egy és más, még a valaha volt legnagyobb Koppány.

abraxas | 2010. augusztus 3.  | 19:35
# 4

Ilyen bűnökre nincs bocsánat!

 

Vikidálnak sem.

szeekely | 2010. augusztus 13.  | 13:55
# 5

Ha valoban Tony Blair-rol szol a film, akkor Polanski itt lenyegeben az angolszasz ipari-katonai komlexummal veszi fol a harcot, ami eleve remenytelen vallalkozas. Hiszen ha igaz, hogy Blair eleve elkotelezte magat az amerikai birodalom-epites logikaja menten -- angol munkaspartikent tamogatva az egyik legdoktrinerebben republikanus amerikai elnokot, W. Bush-t -- akkor ennek semmi szin alatt nem szabad kiderulnie. 

 

Polanski tehat vagy csak egy erdekes krimit gyartott, vagy pedig heroikus bekeharcba kezdett a vilagmeretu haborus erdekszovetseg ellen. Egyik esetben sem indokolt Gergely baratunk lehengerlo es kisse alattomos biralata, amely osszekoti a Blair-jelenseg lehetseges geneziset a filmrendezo multbeli erkolcsi botlasaval. amelyet kulonben maga az aldozat is mar reg megbocsatott Polanskinak. 

Az alkotmányozás kezd igazán mulattatóvá válni.
A szalonképes konzervatív tudja, hogy a liberalizmus és más baloldaliságok olyanok, mint az iszlám: betérni lehet, kitérni azonban nem, azért halál jár.
What we now call “civil resistance" often takes the form of mass rallies and demonstrations, as in Prague in 1989 and Tehran in 2009. People also engage in strikes, boycotts, fasts, and refusals to obey the law.
Alain de Benoist's 1985 book length essay, The Problem of Democracy is now available from the Arktos publishing house. Outside of specialist circles, and certainly within English speaking countries, Alain de Benoist may not be particularly well known.
Reagan accomplished an historical remoralization — not in the sense of renewing morality, but in restoring morale.
Discussion of the political impact of social media has focused on the power of mass protests to topple governments. In fact, social media's real potential lies in supporting civil society and the public sphere - which will produce change over years and decades, not weeks or months.