A politika projektekben gondolkodik, a megértésére vállalkozó tudományok pedig szakértésre. Mindkét esetben a megértés képességének hiányáról tesznek tanúbizonyságot. Akárcsak Kerék-Bárczy Szabolcs.

A mai politika, akárcsak a politikatudomány, sok esetben nemhogy nem izgalmas, hanem felszínes és unalmas. Sem a gondolkodásnak, sem a gyakorlatnak nincs kellő mélysége, és ugyan elhatárolódhatunk az idealista megközelítésektől (én bizonyosan), de a vita contemplativa teljes hiánya mégis maradandó nyomot hagy.

A politika projektekben gondolkodik, a megértésére vállalkozó tudományok pedig szakértésre, és leggyakrabban nagyon tudományos nyelvezettel körülbástyázott üres módszertani okfejtésekre. Mindkét esetben a megértés képességének hiányáról tesznek tanúbizonyságot.

Íme, egy remek példa: Kerék-Bárczy Szabolcs szerint Magyarországon skandináv típusú demokráciát kéne létrehozni. Vagy úgy. A mintavétel logikája. Van némi váltás a projekt konkrétumait illetően, hiszen Kerék-Bárczy legutóbb fájó szívvel és hihetetlen éleslátással állapította meg, hogy Orbán Viktor nem angolszász. Most akkor az angolszász konzervatív micsoda kell nekünk, vagy a skandináv demokrácia? (Gy.k.: a kettő elég különböző.)

Minden ellenkező híreszteléssel szemben Magyarország története megállja a helyét bármelyik európai állam összehasonlításában: a magyarok ismerték külföldi kortársaikat, már megjelenésekor lefordították Tocqueville Az amerikai demokrácia című alapművét, tisztában voltak a szellemi áramlatokkal, stb. Magyarország ugyanúgy része volt az európai intellektuális és kulturális életnek, mint bármely más ország. Persze, ezt a sikertörténetet valami megakasztotta: egy megszálló hatalom több évtizedes uralma.

Nincs miért "mintákat" venni. Ötleteket meríteni lehet, példákat adaptálni is lehet, de az importtal próbálkozni minden esetben kudarcos lesz. Azért, mert az ilyen módszer alkalmatlan a helyi viszonyoknak megfelelő berendezkedés kialakítására, mert az importált áru mindig idegen lesz a helytől. Sem "angolszász konzervativizmust", sem "skanidnáv demokráciát" nem érdemes meghonosítani, és nem csak azért, mert ezek az ideáltipikus képek csak értelmiségi fejekben léteznek a maguk vegytiszta formájában. Elsősorban azért nem, mert köszönjük, van saját hagyományunk, történelmünk és politikai kultúránk (még ha utóbbit föl is kell támasztani).

Nota bene: kell angolszászokat olvasni. Meg németeket (csak kis adagban!), franciákat és szuahélieket is. Bármelyik gondolkodásmódból rengeteget lehet tanulni, adott esetekben jó ötleteket is lehet belőlük lopni. Ám az ideáltípusok áthelyezésére és honosítására törekvő kísérletek csakis azt mutatják, hogy az értelmiségiek egy másik valóságban élnek, amelyik köszönőviszonyban sincs a mindennapi világgal. Így viszont csak erőlködő nyögésekre van lehetőség, helyénvaló cselekvésre nincs.

(Illusztrációnkon Norman Saunders címlaprajza látható a Weird Science 1952. november-decemberi számából.)