„Vagyok pedig kormány embere a szónak azon értelmében, hogy kárhoztatok minden működést, minden elvet, melyek törvényes és hathatós kormányzást lehetetlenítenek.” gróf Dessewffy Aurél
Zelena Dóra | 2010. július 30.  | 08:53
(Száguldó) cirkuszt a népnek!
Idén 25. alkalommal kerül megrendezésre hazánkban a Forma-1-es Magyar Nagydíj, a világ egyik legnézettebb versenysorozatának állomása. A demagóg érvelések helyett büszkének kell lennünk erre.
Bár folyamatos a panasz nálunk, hogy miért van szükség egy efféle teljesen felesleges hacacáréra, szerintem igenis helye van egy ország életében hasonló világesemények megrendezésének. Ám hallatszanak az ellenkezések is: ez az egész felfordulás megint csak a pazarló magyar mentalitás tipikus állami megnyilvánulása, ráadásul a legnagyobb augusztusi melegre időzítve, az újabb forgalomszabályozásokkal szándékosan próbára teszik az amúgy is sokat vesződő magyar ember tűrőképességét stb. Meg egyébként is, minek nekünk ennyi pénzt kidobni az ablakon, azért hogy néhány autórajongó három napig adózzon szenvedélyének? Ha Bernie Ecclestone, a Forma-1 mindenható ura akar valamit tőlünk, inkább tárgyaljon helyettünk az IMF-el.

Moszkva állt egyébként a főszervező legelső terveinek célkeresztjében, ott azonban nem mutatkozott túl nagy fogadókészség az ilyen látványos kapitalista elhajlásokra. Érdekesség, hogy a magyar versenyt kezdetben városi pályás futamnak szánta Ecclestone, amolyan idegenvezetői jelleggel a nyugati világnak akarta bemutatni egy szocialista nagyváros enteriőrjét. Enyhe irrealitás, hogy a Halászbástyával is szemezett a helyszín tekintetében, azonban valódi műszaki terv végül egy népligeti pályarajzról készült. Egy utcai verseny lehetősége végül a heves városvédők tiltakozásának okán került perifériára, meghiúsult hát a romantikus szocialista díszlet. A hosszas huzavona a mogyoródi helyszín felvetésével ért véget, így végre számottevő ellenvetés nélkül kezdődhettek meg az építési munkálatok. Ma elég utópisztikusnak ható módon rekordidő alatt, kilenc hónap munkájának eredményeképp készült el az aszfaltcsík. Az első nagydíjra 1986. augusztus 8. és 10. került sor, egyébként Nelson Piquet diadalával.

A Forma-1-ellenes zúgolódások arra a demagóg érvrendszerre épülnek, amelyek alapvetően vonják kétségbe a globális figyelemre számot tartó rendezvények létjogosultságát. Ennek a logikának azonban gyakorlatilag olyan kifutása lenne, miszerint Magyarország ne legyen otthona semmiféle nemzetközileg is jegyzett eseménynek, persze, lehetőleg szigetelődjünk is el a világtól. Nem véletlen, hogy oly nagy hisztéria övezi az Olimpiai Játékok, vagy a futball világ- és Európa-bajnokságok rendezési jogának átadási ceremóniáját is. De lehet szó egyéb nagyszabású versenyről, a rendező nemzet mindig büszkén dagadó mellel konstatálja országa sikerét, és ehhez még arra sincs szükség, hogy nemzetük egyik tagja egyáltalán képviseltesse magát az eseményen.

Számomra igenis külön sikerélmény, hogy Magyarország rendezheti meg az egyetlen versenyhétvégét a térségben. A versenynaptárat végigfutva idén éppen Németország és Belgium között tanyázunk, ám nem véletlenül fedezték már fel olyan országok is a sport gazdasági potenciálját mint Bahrein, Abu-Dzabi, Kína vagy a tradicionális vendéglátó nyugat-európai országok jelentős hányada. A vendéglátás kifejezést szándékosan alkalmazom, ugyanis pontosan a turizmus tekintetében érvényesül a sportrendezvények igazi felhajtóereje. Precíz adatokban gyakorlatilag megragadhatatlan, hogy milyen közvetett hatások sora csapódik le pozitívan a magyar gazdaságban. A járulékos tényezők akkor is kedvező következményeket idéznek elő a háttérben, ha a Hungaroring Zrt. adott esetben negatív szaldót tud felmutatni a versenyhétvége után. Felesleges részletezni, egyértelmű, hogy az idelátogató tízezrek esznek, isznak, utaznak stb. És ezek csupán az adott pillanatban realizálódó bevételek, s akkor nem is szóltunk az ország arculatának közvetítéséből hosszútávon érvényesülő profitról.

A huszonöt éve visszatérő nyár közepi hétvége így a sport élményén túl, az ország bemutatkozásának felülete, és fontos turisztikai-gazdasági erőforrás is egyben. Érdemes örülni neki.

(Képünkön gróf Lichtenstein Ferdinánd autóversenyző látható, amint az 1930-as svábhegyi versenyen hajt.)
(A jobbklikken a hozzászóláshoz regisztráció szükséges.)
Bíró | 2010. július 31.  | 13:17
# 1

nem értem, miért demagóg, ha valaki felveti a Forma-e állami támogatásának indokoltságát.

 

A szerzőnek: az nem érvelés, ha annyit írsz, hogy "szerintem igenis" úgy van, vagy nincs úgy.

 

Azok az ellenkezések, amiket leírtál, éppenséggel nem a legfontosabbak közé tartozik. Itt éppen az a kérdés, hogy megtérül-e a pozitív externáliákban, budapesti vagy balatoni idegenforgalomban az állam által belefektetett pénz. Szerintem ez kiszámítható, ennek a cikknek éppen ezzel kellett volna foglalkoznia. Ha az állam ezt eddig nem számolta ki, az felelőtlen mulasztás, de nehogy már ne lehessen felvetni.

 

Nem tudom, ki vonja kétségbe, hogy nekünk is rendezni kell világeseményeket. Sőt, ha a szerző is emlékszik, indultunk az foci eb megrendezéséért is. Számos vízisport eseményt mi rendezünk.

 

Ja, és szóljatok a Schmittynek, hogy legközelebb legyen szíves karakánabbul kiállni az ország becsületéért (jobb angolsággal), függetlenül attól, hogy milyen pénzügyi érdekek vezérlik a magyar államot. Az EU és az IMF mellett, Bernie se legyen a főnökünk...

Az alkotmányozás kezd igazán mulattatóvá válni.
A szalonképes konzervatív tudja, hogy a liberalizmus és más baloldaliságok olyanok, mint az iszlám: betérni lehet, kitérni azonban nem, azért halál jár.
What we now call “civil resistance" often takes the form of mass rallies and demonstrations, as in Prague in 1989 and Tehran in 2009. People also engage in strikes, boycotts, fasts, and refusals to obey the law.
Alain de Benoist's 1985 book length essay, The Problem of Democracy is now available from the Arktos publishing house. Outside of specialist circles, and certainly within English speaking countries, Alain de Benoist may not be particularly well known.
Reagan accomplished an historical remoralization — not in the sense of renewing morality, but in restoring morale.
Discussion of the political impact of social media has focused on the power of mass protests to topple governments. In fact, social media's real potential lies in supporting civil society and the public sphere - which will produce change over years and decades, not weeks or months.