LMP budapesti programjában éppúgy megtalálhatjuk a liberális, szociális, zöld, mint az antiglobalista és konzervatív elemeket.

Elolvasva a Lehet Más a Politika Élhető Budapest címet viselő programját, kijelenthető, hogy az ökopárt tervezete megfelel annak az Orbán Viktor által vallott elképzelésnek, hogy "a régi ideológiák nem jelentenek megoldást a jelenlegi gondokra". Ennek megfelelően az LMP előirányzatai között éppúgy megtalálhatjuk a liberális, szociális, zöld, antiglobalista és konzervatív elemeket.

A "legrosszabb vészkorszakot idéző", végletekig lejáratott liberális "értékekkel" is lehet találkozni az LMP programjában: esélyegyenlőség, átláthatóság, demokrácia védelme, szélesebb egyeztetés a döntéshozatalok során. Ebbe a sorba illeszkedik a részvételi költségvetés is, ami viszont valami egészen utópisztikus képet fest. Mintha az LMP rossz, lassú és túlbürokratizált döntési pártmechanizmusát húznák rá az önkormányzatokra. Elhibázott koncepció, melyet a párt Porte Alegre brazil város példáján keresztül mutat be. Kitűnik továbbá az oktatással kapcsolatos fejezetből, hogy a szegregációt tűzzel-vassal kell irtani, nem kell támogatni a 6-8 osztályos képzéseket, helyette a 4 osztályost kell előnyben részesíteni, valamint meg kell szüntetni a diákokra káros gimnáziumok közti versenyt.

A közlekedés és közösségi közlekedés témakörét azért nem is érdemes részletezni, mert olvasva a koncepciót, egy az egyben a VEKE tervei látszanak kiviláglani, ezeket egészíti ki az ökopárt a bicajosch és fiatalosch elemekkel, valamint olyanokkal, mint a pesti rakpart teljes lezárása, amitől bizonyosan minden autóval rendelkező budapesti polgár azonnal szívszélütést kapna. A további zöld elképzelések is mind nagyon szépek és jók, egy olyan német mentalitás kialakítása tűnik ki belőle, hogy ha mindenki rendbe tenné a sajátját és még egy kis részt a közösből, akkor nem lenne itt semmi probléma, ugyanakkor azért bevillan néha az ember agyába Bolgár György kedvenc mondása: "na de kérem szépen, hát de miből fogják mindezt kifizetni?". Egyedi az az új megközelítés, hogy a zöld felületeket az ökopárt úgy kezeli, mint az emberek életmeghosszabbító értékeit, amelyek befektetések a jövőbe. Nagy hangsúly helyeződik a megelőzésre is. Egy példával szemléltetve: nem a kutyapiszok elhelyezését kellene megoldani hosszú távon, hanem azt a tendenciát megfordítani, hogy az emberek magányukban ne háziállatot tartsanak, hanem közösségekbe szerveződjenek. Helyes javaslat, hogy bevásárlóközpont-építési moratóriumra lenne szükség, és felül kellene vizsgálni egyes közműcégek privatizációját, amelyet olvasva, az volt a benyomásom, mintha a Jobbik Budapest a magyarok fővárosa című programját olvasnám. Támogatható az elképzelés is, hogy szükség lenne egy olyan érdekegyeztető fórumra, amely az agglomeráció és a főváros között jönne létre.

A legszimpatikusabb ugyanakkor az, hogy az LMP nem gigantomán beruházásokban gondolkozik, ami az előző 20 év posztkommunista vezetését jellemezte, hanem fontolva, haladva lépésről lépésre kívánja elérni az eredményeket.

Az Élhető Budapest program ellentmond azoknak a politológusok által megfogalmazott véleményeknek, hogy egy pártnak azért kell program, hogy legyen. Ha valaki tényleg veszi a fáradtságot, és végigolvassa a 76 oldalas dokumentumot, az a benyomása alakulhat ki, hogy az ökopárt egyrészt nagyon komolyan veszi a fővárost és hosszú távra tervez, másrészt az a hatása, mintha a Lehet Más a Politika időtlen idők óta része lenne a budapesti politikának. Továbbá egy dolog egészen bizonyosan leszögezhető: ez nem a Magyar Szocialista Párt programja, még csak annak nem is plagizált változata. Az MSZP és holdudvara ma már képtelen lenne letenni az asztalra egy ilyen szintű dokumentumot.

Illusztrációnkon az Index felvétele látható, amely a 2010. áprilisi választások első fordulójának éjszakáján készült, az LMP eredményváróján.)