„Vagyok pedig kormány embere a szónak azon értelmében, hogy kárhoztatok minden működést, minden elvet, melyek törvényes és hathatós kormányzást lehetetlenítenek.” gróf Dessewffy Aurél
Zelena Dóra | 2010. szeptember 1.  | 08:12
"Büntetőtörvények"
A szlovák miniszterelnök-asszony egyelőre úgy egyensúlyoz, hogy párhuzamosan pedzegeti a szlovák alkotmánymódosítás eltörlését, és a várja el a magyar kormánytól a kettős állampolgárság felhigítását.
Államnyelvtörvény, állampolgársági törvény, hazafiassági törvény - a szlovák kormány programja és tagjai nyilatkozatainak széttartása okán továbbra is előszeretettel szerepelnek mind a szlovákiai magyar, mind a hazai sajtó napirendjén a magyarokat érintő kisebbségpolitikai fejlemények.

Igaz, nem véletlen a médiafigyelem intenzitása. Mindhárom sarkalatos esetben változatos formákban keringnek az elképzelések: eltörölni, átírni, feltétellel eltörölni, feltétellel átírni, a kikötések sokszínűsége pedig tovább cizellálja a történetet. A közelmúltban felállt új pozsonyi kabinet, az ölelésükben lévő Híd-Most párttal azonban még nem rendelkezik kikristályosodott vezérelvvel a magyar kisebbség helyzetét befolyásoló momentumok utóéletéről. Azonban - és egyelőre ez tűnik a domináns kormányzati álláspontnak - hiába emelik ki például az államnyelvtörvény szankcióra vonatkozó passzusát, ha valójában a jogszabály romboló hatása nem gyakorlati oldalról ragadható meg. Nem azért kárhoztatható ugyanis a nyelvhasználat szabadságának csorbítása, mert iksz euró büntetéspénzt kell kipengetni. A negatív következmények a rendelkezés puszta szövegében megbújó mögöttes szellemiségből fakadnak, amelyek egyértelműen a megfélemlítettség minden anyagi tényezőnél károsabb hatásait generálják. Maga a tény, hogy állami szintű elismerést nyer ez a fajta diszkriminatív gondolkodásmód, bélyeget ragaszt a nyilvánvalóan elsődleges célpont magyar kisebbség homlokára. A szankciók változó, és emiatt majd' követhetetlen kesze-kuszasága elrettenti a magyarokat nyelvük gyakorlásától, függetlenül annak pénzbeli vonzatától. Komolyan véve a "nyelvében él a nemzet" közhelyszerű kitételt, talán nem szükséges víziót adni a helyzet valószínű kifutásáról. Márpedig Daniel Krajcer kulturális miniszter leszögezte: a nyelvtörvény módosítása az, ami a kormányprogram részét képezi, annak irányáról folynak az egyeztetések. Tehát annak, az MKP által is szorgalmazott, átfogó jellegét még kérdőjelek övezik.

Hasonló állapotok uralkodnak a kettős állampolgárság megadására válaszként adott, a magyar állampolgárság elvesztését előre vetítő Fico-i agyszülemény jövőjét illetően. Úgy tűnik, két tűz közé került Iveta Radicova: egyrészt egyértelmű számára, hogy a válaszlépés hatályban hagyása a továbbiakban tarthatatlan, mind a Híd jelenléte, mind a külföld irányába csatornázott kommunikáció hitelessége miatt. Másrészt azonban a szlovák érdekérvényesítés erejének demonstrálása megköveteli a határozott álláspontot abban a tekintetben, hogy megakadályozzák a felvidéki magyarok kettős állampolgárrá válását. Retorikájában a szlovák miniszterelnök-asszony egyelőre úgy próbál egyensúlyozni, hogy párhuzamosan pedzegeti a szlovák alkotmánymódosítás eltörlését, és a várja el bizarr módon a magyar kormánytól a kettős állampolgárság szlovák területű érvényességének megszüntetését. Látszik, nehéz elfogadni a körülményt, hogy a nemzetközi gyakorlatban teljesen bevettnek tekinthető ez a jogintézmény, továbbá az EU védőszárnyai alá se menekülhetnek, hiszen az unió belügyi kérdésként kezelve a témát, tartózkodik bármilyen állásfoglalástól.

Az állami jelképekről szóló "hazafiassági" törvény léte szintén a megfélemlítés és az elrettentés eszköze volt a többségi identitástól eltérő azonosságtudat kinyilvánításával szemben. Még a szlovák diákság is felemelte szavát az intézkedés felháborító volta miatt, és a véleményformálóként számon tartott értelmiség is enyhén szólva megosztottnak bizonyult a fogadtatást illetően. Ehhez képest a kormány nemhogy fontolóra vette volna a szeptember 1-én életbe lépő jogszabály eltörlését, hanem alternatív javaslattal élt betartása érdekében. Eszerint a diákok által a rajzórákon megfestett jelképek közül a "közönségdíjas" alkotások díszíthetik az iskolák falait. Annyi várható talán, hogy az előírások betartása nem lesz szigorúan ellenőrzött. Ez mondjuk eredetileg is a megyék hatáskörébe tartozott volna, amelyek saját maguk dönthetnek az ellenőrzés módjáról. Mindenesetre sokat mondó annak a felmérésnek az eredménye, amit az Új Szó című lap stábja a napokban készített a szlovákiai magyar iskolák hozzáállásáról: a megkérdezett harminc magyar tanítási nyelvű intézmény közül egy sem akadt, aki szembe akart volna szállni a törvényben előírt kötelezettségekkel. Így tehát a Fico-féle tervek akkor is célt érhetnek, ha Eugen Jurzyca oktatásügyi miniszter ígéretet tett arra, hogy kerülik a szankciók alkalmazását.
(A jobbklikken a hozzászóláshoz regisztráció szükséges.)
Az alkotmányozás kezd igazán mulattatóvá válni.
A szalonképes konzervatív tudja, hogy a liberalizmus és más baloldaliságok olyanok, mint az iszlám: betérni lehet, kitérni azonban nem, azért halál jár.
What we now call “civil resistance" often takes the form of mass rallies and demonstrations, as in Prague in 1989 and Tehran in 2009. People also engage in strikes, boycotts, fasts, and refusals to obey the law.
Alain de Benoist's 1985 book length essay, The Problem of Democracy is now available from the Arktos publishing house. Outside of specialist circles, and certainly within English speaking countries, Alain de Benoist may not be particularly well known.
Reagan accomplished an historical remoralization — not in the sense of renewing morality, but in restoring morale.
Discussion of the political impact of social media has focused on the power of mass protests to topple governments. In fact, social media's real potential lies in supporting civil society and the public sphere - which will produce change over years and decades, not weeks or months.