„Vagyok pedig kormány embere a szónak azon értelmében, hogy kárhoztatok minden működést, minden elvet, melyek törvényes és hathatós kormányzást lehetetlenítenek.” gróf Dessewffy Aurél
Thaisz Miklós | 2010. május 26.  | 09:38
Tanárvédelmi program
Meg kellene végre érteni a liberális eszméket dogmaként kezelő oktatáspolitikusoknak, értelmiségieknek is: a tanárok tekintélyének növelése elengedhetetlenül szükséges - a diákoknak is.
A Magyarországon is sokat idézett McKinsey-jelentés és Fenton Whelan 2009-ben megjelent Lessons Learned című, rendkívül színvonalas elemzése egyaránt arra a következtetésre jutott a világ leghatékonyabb oktatási rendszereinek vizsgálata során, hogy az oktatás eredményessége elsősorban a pedagógusokon áll vagy bukik. A Büntető törvénykönyv szigorítása a közfeladatot ellátó pedagógusok védelme érdekében látszólag nem függ össze szorosan a pedagógus pálya presztízsével, a magyar oktatás színvonalát közvetlenül nem befolyásolja, áttételesen ugyanakkor igenis hozzájárulhat a tanárok tekintélyének növeléséhez, a pedagógus pálya vonzóbbá tételéhez.

A Népszabadság május 13-i száma terjedelmes írásban foglalkozik azzal a Fidesz-KDNP-s javaslattal, amely a Btk. szigorítása által "maximális védelmet" adna a pedagógusoknak az őket ért erőszakkal szemben. Az írás címlapon közölt összefoglalója ("a büntetőjogi eszközök hatástalanok") és a 2. oldalon olvasható leadje ("ez ugyanakkor inkább szimbolikus gesztus - a valódi problémát nem oldja meg") egyaránt azt sugallja, hogy a törvénymódosítás csak pótcselekvés és várhatóan semmi eredménye nem lesz.

A szerző túlságosan alábecsüli a jogszabály-módosítás üzenetértékét. Természetesen sem a jogalkotó, sem a pedagógus szakma nem gondolja azt, hogy ettől a jogszabály-változástól "megoldódik a probléma", nem lesznek többé tanárverések és ismét nagyobb lesz a tanárok tekintélye. Igaz az is, hogy a tanárokat inzultáló 18 év alatti diákok ezután sem lesznek kénytelenek szigorúbb szankcióktól tartani. Rendkívül fontos üzenete van ugyanakkor annak, hogy az új kormánytöbbség már egyik első, szimbolikus intézkedésével kifejezi szolidaritását az utóbbi években még a korábbiaknál is jobban elhanyagolt, magára hagyott, anyagilag ellehetetlenített pedagógusszakma iránt.

Varga Dóra a cikk címében felteszi a költői kérdést: "a diákot ki óvja?" - amely azt sugallja, hogy az új oktatási vezetés a tanárt fogja előnyben részesíteni a diákokkal szemben. A szerző megfeledkezik arról, hogy az elmúlt években számtalan, diákok jogait védő jogszabály született, amelyek ráadásul sokszor a tanárok, az iskola és a problémás gyerekek osztálytársainak érdekeit is sértik. A buktatás alsó tagozaton történő betiltását, az iskolák felvételiztetési jogának megtiltását/korlátozását, vagy a diákok késéseinek percenkénti számolását (amelynek eredményeként csak valóban 45 perces késés után adható igazolatlan óra) nemrég vezette be például a liberális oktatási kormányzat. A diákok jogainak biztosítása kétségtelenül nagyon fontos, az utóbbi időszakban azonban mintha átestünk volna a ló túloldalára. Való igaz, hogy az oktatási intézményekben előfordulnak a diákok sérelmére elkövetett tanári visszaélések is, ezeknek a visszaszorítását azonban leginkább úgy lehetne orvosolni, ha végre bevezetnénk a pedagógus életpályamodellt és az alkalmatlan pedagógusoktól - akárcsak a mások előrehaladását folyamatosan akadályozó diákoktól - könnyebben megszabadulhatnának az iskolák.

A tanárok jogi védettségének erősítését célzó javaslathoz hasonlóan a tanárok tekintélyének növelését, a pedagógusok iránti bizalmat fejezheti ki a buktatás alsó tagozaton való betiltásának várható eltörlése is. Az új kormány szimbolikus lépései bíztató kezdetet jelentenek, a nagy kérdés azonban valóban az, hogy a hamarosan kereszténydemokrata kézbe kerülő oktatási kormányzat képes lesz-e átfogó reformokat bevezetni és a pedagógus pálya presztízsét, anyagi megbecsültségét helyreállítani? Meg kellene végre értenie a liberális eszméket dogmákként kezelő oktatáspolitikusoknak, értelmiségieknek is: a tanárok tekintélyének növelése elengedhetetlenül szükséges az egész magyar oktatási rendszer eredményessége szempontjából. A most beterjesztett Btk. szigorítás nem a diákok ellenében, hanem a tanárokért és ezáltal - közvetetten - a diákokért születik.
(A jobbklikken a hozzászóláshoz regisztráció szükséges.)
butapesti | 2010. május 26.  | 12:34
# 1

Azért a dolognak van egy másik oldala. Anno minket vertek az iskolában a tanárok. Bizony az ötvenes évek második felében gyakran csattant pofon a gyerekek arcán, a tanárok pedig folyton Makarenkót emlegették. (Minden kioszott pofon makarenkói volt, a körmösök úgyszintén.)

Egy vadállat tanárom is volt. Ő a fenekünket verte bottal. Anyám jelentette fel az orvosi látleletet is csatolva. Kiderült, hogy gyorstalpalón végzett, kiemelték mint "munkáskádert" és tanárt csináltak belőle. Ő mindig azt emlegette, hogy anno (harmincas években) őket az inasokat a mester szintén bottal "nevelte".

(Sajnos a  "kádermegmaradás törvénye" szerint egy másik iskolába került..)

 

Az erőszak minden formáját be kellene tíltani az iskolákban!

 

A diákok közötti erőszakról pedig külön topicot kellene itt nyítni.

Arpio | 2010. május 26.  | 22:19
# 2
A diáknak nem csak joga, hanem kötelessége is van. Ezt sokszor elfelejtették a nagy jogvédésben. 
Molnárgörény | 2010. május 27.  | 10:40
# 3

A diák minden rendszert meg tud szokni, ha az igazságos. Semmi gondot nem jelent, ha a nádpálcát is használják - feltéve, ha akkor veszik elő, amikor arra alapos ok van. Nevetséges, hogy egy szemtelen, netán agresszív, horribile dictu a társára vagy a tanárra nagyon durván rátámadó gyereket nem szabad megverni - elvégre az adjonisten és a fogadjisten egyensúlya alapvető igény! A hajdani egyházi kollégiumokban a verés rendes eszköz volt, de nem sérelmezték, mert mindenki igazságosan kapta, ha kellett. Nem véletlen, hogy Angliában nem is olyan régen keményen tiltakoztak a szülők, amikor a magániskolákban eltiltották (vagy csak el akarták tiltani?) a testi fenyítést.

 

Persze a szadista tanár az más káposzta, azt bizony ki kell rúgni azonnal.

Zsárka Gábor | 2010. május 27.  | 15:02
# 5

Ma egy agressziv tanárverő diákot nem lehet az iskolából kicsapni, illetve csak úgy ha az iskola szerez neki másik iskolában helyet. A két iskola közötti egyeztetésen pedig nyilván el kell mondani hogy a diák az osztályteremben a Gizi néni magyartanárt, megpofozta illetve a katedrán fojtogatta. Mit lehet kezdeni az ötödiket már harmadszor járó,  tizennyolcéves roma gyerekekkel?

A fentiek alapján nem sokat! 

Meggyőzödésem a mindent megengedő "Benjamin Spook" könyvei alapján  dolgozó nevelői módszer kimondottan káros a gyerek számára. Miért? Mert a társadalom, nem torelálja , üldözi a devianciát- nagyon helyesen. Ebből az adódik hogy még korai stádiumban kell a társadalmi elvárásokhoz nevelni a tanulókat. Aki nem ért ezzel egyet, vegyen magához néhány  cigány gyereket,   azt  megnézem,  ki nevel - kit!

A régi jó javitónevelő intézetek sincsenek már.

soelmo | 2010. május 28.  | 18:38
# 11
ez nem hozzászólás, csak próbálok regisztrálni
talán | 2010. június 6.  | 10:56
# 14
Majd hozzászólok a cikkhez is, főleg, mert több évig dolgoztam különböző iskolákban, de előbb szeretném megkérdezni Thaisz Miklóstól, hogy ki az a Jack?!
talán | 2010. június 13.  | 18:25
# 15
Tanár ismerőseimtől hallottam, hogy amikor megtudták, hogy a Fidesz első törvénymódosításai között szerepel a pedagógusok védelme, örömujjongásban törtek ki. Volt olyan iskola, ahol ünnepeltek is! Sajnos kell pár év, amire a liberális oktatáspolitika bornírtságait helyre hozzák, de valami elkezdődött, ami reményt adhat tanárnak, diáknak, szülőnek egyaránt. A liberálisok azt sugallták, hogy a gyerekek földreszállt angyalok, ami téves gondolkodás, emlékezzünk csak a "Legyek ura" történetre. A diákokban megbúvó kegyetlenkedésnek, rossz ösztönöknek adott zöld utat az szdsz téves politikája. A nevelést elmaradott, rossz, elvetendő dolognak tartották, ennek a következménye az iskolákban tapasztalható áldatlan helyzet.
Az alkotmányozás kezd igazán mulattatóvá válni.
A szalonképes konzervatív tudja, hogy a liberalizmus és más baloldaliságok olyanok, mint az iszlám: betérni lehet, kitérni azonban nem, azért halál jár.
What we now call “civil resistance" often takes the form of mass rallies and demonstrations, as in Prague in 1989 and Tehran in 2009. People also engage in strikes, boycotts, fasts, and refusals to obey the law.
Alain de Benoist's 1985 book length essay, The Problem of Democracy is now available from the Arktos publishing house. Outside of specialist circles, and certainly within English speaking countries, Alain de Benoist may not be particularly well known.
Reagan accomplished an historical remoralization — not in the sense of renewing morality, but in restoring morale.
Discussion of the political impact of social media has focused on the power of mass protests to topple governments. In fact, social media's real potential lies in supporting civil society and the public sphere - which will produce change over years and decades, not weeks or months.