„Vagyok pedig kormány embere a szónak azon értelmében, hogy kárhoztatok minden működést, minden elvet, melyek törvényes és hathatós kormányzást lehetetlenítenek.” gróf Dessewffy Aurél
 | 2010. június 2.  | 18:52
"A melós mellett kell állni" - a baloldal harca önmagával
A baloldal szerint neki "történelmileg igaza van", miközben rendre kiderül, hogy a társadalom nem kér ebből az "igazságból". Ettől függetlenül persze mindig igényt tart a "melósok" képviseletére.
"A proletariátus még nincs eléggé előkészítve eszméink befogadására!" - "Nem vettem észre a különbséget a választók sokaságának tapintható reformszándéka, ugyanakkor hiányos reformkészsége és képessége között." Az első idézetet Kun Béla mondta valamikor a kommün bukását követően, a másodikat Gyurcsány Ferenc a Demokratikus Charta 2010. március 19-ei rendezvényén. Bár nem vagyok híve azoknak a genezis-elméleteknek, melyek megbonthatatlan ívet láttatnak a Tanácsköztársaság népbiztosai és az MSZP jelenlegi vezető politikusai között, a két citált mondat hasonlósága mégis szembeötlő. Jól összefoglalják a baloldal évszázados tudatalatti tudathasadását: állításuk szerint ugyanis "történelmileg igazuk van", miközben időről időre kiderül, hogy a nép/a proletariátus/a választópolgárok nem nagyon kér ebből az "igazságból". Ettől függetlenül persze, a baloldal rendre igényt tart a "melósok" képviseletére.

Sajnálatos módon a média ritkán veszi észre a politikusok nyilatkozataiban, interjúiban, röpirataiban megbújó igazi nyalánkságokat. Általában csak az első olvasatra koncentrálnak, nemritkán egyszerűen bekopipésztelik a vonatkozó MTI-összefoglalót - a lényeg, az igazi csemegék azonban sokszor rejtve maradnak azok elől, akik nem nyúlnak vissza az eredeti forrásokhoz. Bármennyire meglepő, erre jó példa az őszödi beszéd is. Egyes kitételeket persze számtalanszor hallhattunk már ("kurvaország", "elkúrtuk" stb.), azonban sok más, szintén fontos, sőt, a baloldal belső viszonyait érzékletesen megvilágító részlet elkerülte a nagyérdemű figyelmét. Ilyen a szocialista vezetők és a "független újságírók" kiegyensúlyozott kapcsolatát leíró "fölkészíteni a legbefolyásosabb lapok vezetőit és vezető publicistáit, hogy mire számíthatnak, bevonni őket ebbe a folyamatba" mondatrész is, de az sem utolsó, ahogy Gyurcsány jóformán a fél kormányzatot és a "makrogazdasági véleményformálókat" is nyakig kompromittálta performanszában. Demján Sándort finoman lehülyézte, rá - és Surányi Györgyre - vonatkoztatva azt is kijelentette, hogy "amikor számolni kell, elfogy a tudomány" (utóbbi egyébként jóval később, 2009 októberében egy előadásában meg is jegyezte: "noha tudom, hogy én nem tudok számolni"). Szóba került persze a "szűk csapatot" vezető "Petrétei Jóska", és az "MSZP környékén befolyásos véleményformáló" Kornai János, Bokros Lajos, Békesi László - vagy éppen Surányi is. Tárgyalástechnikában és egyeztetési mechanizmusokban a volt miniszterelnök érezhetően az oldottabb légkört preferálta ("vegyen mindenki egy nagyon nagy levegőt, igyon kurva sok bort, aludjon egy-két éjszakát, és döntse el magában"), és nem az "egymással szarakodást", meg az "egymás közötti faszkodást".

Mindezt azért volt lényeges összefoglalni, mert ahogy ezekre, úgy egy másik, szintén roppant érdekes szösszenetre sem irányult túlzott figyelem. Pedig nagyon tömören összefoglalja azt a sokak számára - így számomra is - megemészthetetlen küldetéstudatot, amivel Gyurcsány Ferenc bír. "Fantasztikus dolog politikát csinálni. Fantasztikus. Fantasztikus egy országot vezetni. Az utolsó másfél évet azért tudtam én személy szerint csinálni, mert egy dolog ambicionált, és egy dolog fűtött: visszaadni a baloldalnak a hitét, hogy megcsinálhatja, hogy nyerhet, hogy nem kell lehajtani a fejét ebben a kurva országban. Hogy nem kell beszarni Orbán Viktortól meg a jobboldaltól, és tanulja most már meg magát, nem őhozzájuk mérni, hanem a világhoz. Ez adta a hitet, hogy miért érdemes ezt csinálni [...] Most az adja, hogy történelmet csinálunk. Nem a történelemkönyveknek, arra szarok, egyáltalán nem érdekel, hogy benne leszünk-e. Hogy én személy szerint, egyáltalán nem érdekel. Csinálunk-e valami nagyot. Azt mondjuk-e, hogy a kurva rohadt életbe, jöttek páran, akik meg merték tenni, és nem szarakodtak azon, hogy hogy a francba lesz majd az útiköltség elszámolásunk, bassza meg! [...] Hogy megértik azt, hogy azért érdemes politikusnak lenni itt a XXI. század elején, hogy csináljunk egy másik világot! Csak azért!" Az ilyen szellemi exkrementumok bizonyosan elérhetik céljukat kommunikációs szempontból (úm. a hallgatóság pillanatnyi lenyűgözése). De csak abból. Kormányozni, egy országot vezetni, a hétköznapi életet menedzselni, így nem lehet. De miért is nem lehet sikeres pontosan ez az apologetikus viselkedésmód?

A "nekünk igazunk van történelmileg" tézise általában nem találkozik a választók, "a nép" álláspontjával. Ilyen esetekben azonban a baloldal - a "biztos tudás" birtokában - nem revideálja álláspontját, hanem először egyfajta újabszolutista-neojozefinista hevülettel megpróbálja végigvinni társadalomjavító elképzeléseit ("érted jöttünk elvtárs, nem ellened"), majd azok bukása (értsd: rendszerváltás, választási vereség stb.) után a meg nem értett zseni pózában tetszeleg. Akik akkor is az "áfész-dzsentriség/reformblabla/nyugatos polgárosodás" helyes eszméjét képviselik kifogástalanul, ha abból éppen nem kér senki. Ők ugyanis jól gondolkodtak, és jó dolgokat akartak-csináltak - csak éppen a lábszagúan provinciális befogadó közeg nem volt még elég érett hozzá.

Ez a gondolatmenet - legyen bármilyen hátborzongató is - nem egyedül a képzelet szüleménye. Gyurcsány Ferenc beszédeiben is számos példát találni ilyesféle kaszárnyagőgre. Na nem mintha az utókorban a "kifinomult citoyen" lenyomatát hagyó Medgyessy Péter nem azzal indított volna, hogy "képesek vagyunk, erősek vagyunk, és igazunk van". Visszatérve Gyurcsányra: valóban hihetetlen, de nem egy XX. század elejei proletárforradalmár, hanem a Magyar Köztársaság önmagát prófétának gondoló egykori miniszterelnöke mondta még 2009 végén, hogy "a baloldal merje elhinni: az igazság nem azon múlik, hogy ma vagy holnap kinek van többsége". Persze csak azután, hogy kifejtette: "a világ nagy dolgaiban a jó oldalon állunk". Ugyanez a meg-nem-értettséggel párosuló "kevesebb kérdést és sokkal több fogdbeapofádat" attitűd rajzolódik ki az alig egy hónappal a totális választási vereséget megelőzően elmondott chartás beszédéből is: "hiszek abban, hogy nem a többséget kell keresni, hanem az igazamat, és az igazság ma mégis a mi oldalunkon áll". Őszödi beszédéről így szólt ekkor: "büszke vagyok a cifraságok mögött lévő igazság erejére és őszinteségére [...] adjon az igazság ereje Önöknek is erőt a saját küzdelmeikhez a magánéletükben". Majd ezzel folytatta: "az ország, legalábbis egy része, megijedt ettől [ti. a reformoktól]. Ettől azonban én még nem kételkedem abban, hogy nekünk és Önöknek, akik ezt támogatták, együtt igazunk volt". S hogy leszavazták a "reformokat" is, meg úgy magát az MSZP-t? Pfh, kit érdekel? A lényeg, hogy "nekünk igazunk van történelmileg" (figyelem, nem csak úgy egyszerűen, hanem "történelmileg"!), míg a jobboldalnak csak "többsége van a mai társadalmi valóságban gyökeredző választói igényekre sandítva" - írja Gyurcsány már az amúgy Mesterházy Attilától Puch Lászlóig a fél MSZP-t a búsba elküldő röpiratának egyes részeiben. Nem baj, a nagy demokratát nem kedvteleníti el, hogy a választók több mint 80%-a nem a szocialistákra szavazott. "Kevesen maradtunk, akik nyilvánosan is kiállnak a baloldal mellett [...] Pedig nekünk van igazunk". Mint a sértődött alsótagozatos, akinek hiába mondja egy komplett tanári kar, hogy "kettőmegkettőaznégy", akkor sem hiszi el - sőt, elkezdi bebizonyítani, hogy az bizony öt, csak a tanárok nem értik. (Egy apró megjegyzés. Tényleg nem ilyen fidesznyikeskedésként. Mivel is kezdődik az új kormányprogram? "A győztesnek nem igaza, hanem feladata van". Pont.)

Persze van más érdekesség is az elmúlt hónapok MSZP-s kommunikációjában. Tartva azt az álláspontot, hogy Gyurcsány Ferenc és Mesterházy Attila valójában azonos kontinensen sem szeretnének tartózkodni egyszerre, furcsa módon mindketten kezdenek visszatalálni a baloldal "nemes hagyományaihoz". (By the way: Gyurcsány Debreczeni Jóskának diktált könyvében azt mondta, hogy miniszteri korszakában "politikai", pontosabban "kulturális konfliktusa" egyedül Mesterházy Attilával volt, mert utóbbi azt az álláspontot képviselte, hogy "ne akarjuk megváltoztatni a világot".) Nem hiszem, hogy Szili Katalin vagy Szanyi Tibor hatására fordult volna Gyurcsány a "prolivilág" eszményéhez. De tény, hogy újabban vélekedése szerint "a melós mellett kell állni"! Mert "a baloldal a szegénység ellen küzd. Az ellen, hogy kiszolgáltatott legyél politikai, szociális, gazdasági értelemben [...] A szociáldemokraták munkát és kenyeret követeltek, a munkásoknak pedig biztosítást", ezért persze "szigorítottuk a munka törvénykönyvét és védtük a munkást a munkaadóval szemben, ezért növeltük a szakszervezetek jogait". Ja, hogy közben a munkanélküliségi ráta valóban "történelmi" csúcsra, 11,4%-ra növekedett? Persze, a gazdasági válság hatására is. De, hogy volt, aki azt még 2008 őszén is tagadta, és azt mondta, hogy "túl vagyunk a nehezén"? Naná. Az akkori miniszterelnök.

Gyurcsány "melósvíziójára" Mesterházy Attila, ha lehet, még rátett egy lapáttal: pár napja az Országgyűlésben azt vetette az új kormány szemére, hogy "önök inkább a nagytőke, a bankárok, a nagyvállalkozók mellé teszik le a voksot, ehhez képest a szocialista párt a munkavállalók érdekeit kívánja képviselni". Ehhez pedig - achtung, achtung! - meglobogtatta a szakszervezetekkel frissiben kötött megállapodás lapjait. Tényleg hihetetlen - főleg annak fényében, hogy az MSZOSZ-elnök januárban még égre-földre megesküdött, hogy nem lesz együttműködés az MSZP-vel -, de igaz. Mesterházy antikapitalista behaviorje sem annyira újkeletű persze: az éppen csak miniszterelnök-jelöltté avanzsáló frakcióvezető már tavaly decemberben ilyen húrokat pengetett. "Egy baloldali pártnak a munkából élők fontosabbak, mint a spekulánsok [...] a környezetvédelem fontosabb, mint a cégek extraprofitja [...] a szocialista párt nem a gazdagok, nem a bankárok pártja". A februári programbemutatón a "piac mindenhatóságába vetett hit bukását", a "láthatatlan kéz tehetetlen kézzé válását" deklarálta, a "profit korlátlan hajszolását" és a "neoliberális és neokonzervatív gazdaságpolitikát" kárhoztatta. Május 1-jén pedig - emlékeznek, mikor Horváth Csaba bedobta a díjmentes BKV ötletét - az "elvtársai véleményére" kíváncsi Mesterházy kijelentette, hogy a munkavállalók "építik a sikeres Magyarországot, nem a spekulánsok, a nagytőkések".

Egyszer, de tényleg, csak egyszer szeretném végre megélni, hogy a magyar baloldal normálisan politizál. Nem történelmi víziók pocsolyáiban fetreng, nem találja ki, hogy Zuschlag János és Hagyó Miklós után most hirtelen kádári kismelósok és az alkalmi vájárok szövetkezete lesz. Nem azon kattog, hogy miért kell a Jóistenre történő utalást belefoglalni a Nemzeti Összetartozás Napjáról szóló törvénybe, meg hogy miért kell rákérdezni a vallási hovatartozásra a népszámláláson. Egyszerűen csak békéljen meg végre a ténnyel, hogy az ország most négy évre nem kér belőlük.

(Illusztrációnk az MSZP 1990-es választási kampányröplapjának felhasználásával készült.)
(A jobbklikken a hozzászóláshoz regisztráció szükséges.)
skynet | 2010. június 2.  | 19:47
# 1

sz...rnak ők a melósra nekik hatalom és ahhoz tömegbázis és tömeg befolyásoló ideológia kell, mindez a hatalom megszerzésére  önigazolására (saját egójuk megtapsoltatásra) ... DE  ezek közül sem a melóssal (munkás tömeggel)  sem az ideológiával  nem azonosulnak (bármelyiket elárulják, kihasználják  átverik)  ,   csak hatalommal azonosulnak , egy az önző vágy motiválja őket -is- (az önmagáért a hatalomért való hatalom)  a többi csak eszköz ennek a vágynak a kielégítéséhez

 

 

 

Tehetetlen Dodó | 2010. június 2.  | 20:02
# 2

Most  erőlködik ez a beteg ember az ATV-n.

Öt percig bírtam: ez szegény nem értett meg semmit abból, hogy mi történt vele és miért.

És még valami: 

Hiába erőlködik, sose lesz ebből államférfi. Marad, ami volt: egy nagyra nőtt, okoskodó kisztitkár.

Citoyen | 2010. június 2.  | 21:11
# 3

Nekem úgy tűnik,... írtam. De még mindig úgy tűnik.

http://jobbklikk.hu/index.php?Cikk=21

http://jobbklikk.hu/index.php?Cikk=6

http://www.jobbklikk.hu/index.php?Cikk=24#tovabb

 

JA "konzervatív forradalomról", a centrális erőtérről lenne jó olvasni.

butapesti | 2010. június 3.  | 09:23
# 4

Kedves Jobbklikk!

Eltelt egy pár hét, nem megy az új Jobbklikk.

Kérjük vissza a régi, könnyen kezelhető felületet, technikai megoldásokat.

Kérjük, hogy olyan témákat hozzanak ide amelyeknek egy csöppnyi aktualításuk is van.

Szeretnénk, ha a moderátorok is feljönnének néha az oldalra.

Amig lehet maradunk, ha nem tudunk tovább maradni a fentiek hiányában, nos akkor a Jobbklikknek annyi. Meg fog szünni.

 

 

sturz | 2010. június 3.  | 10:13
# 5

"Egyszerűen csak békéljen meg végre a ténnyel, hogy az ország most négy évre nem kér belőlük."

 

Hát ezt nem a Fidesztől fogják megtanulni ...

butapesti | 2010. június 3.  | 12:24
# 8
  Sajnos rossz helyre került a válaszom, de ezen a nehezen kezelhető felületen még mindig sokat tévesztek. # 7

Kedves Békés Márton!

Ön az alábbiakat is írta itt a válaszában:

 

"A továbbiakban nagyon kérem, kissé moderáltabban és szalonképesebbn fogalmazzon, hiszen ez egy konzervatív portál. "

 

Kérem szépen, ezen a Jobbklikken a megindulása óta itt vagyok és a szalonképes, goromba kifejezésektől mentes megfogalmazás apostolaként minden trágár megnyílvánulás, stb. ellen felemeltem a hangomat.

 

A mostani reklamációm hangneme -szerintem- teljesen szalonképes! Goromba kifejezés abszolute nincsen benne, de hároméves ittlétem idején ilyent egyszer sem engedtem meg magamnak.

 

"Internetes magazinok esetében átlag másfél-kétévente javasolt a formai korszerűsítés, mi is ezen estünk át. "

Kérem szépen: A régi megoldáshoz viszonyítva nem lehet a Firefox jelszókezelővel belépni. Minden kommenthoz külön-külön kéri a jelszót. Az ablak kicsi, a betűk is. Nem müködik az ablakban a helyesírás-ellenőrző. Nos kérem ez mindenkép visszalépés a szinvonalban. Tudom nehéz ezt elfogadni presztizsveszteség nélkül.

 

Ami a "fenyegetést" illeti. Tessék megnézni a forgalmat! Önmagáért beszél, hogy komoly emberek akik itt voltak egy vagy több diplomával nem jönnek. Lenne nekem mondanivalóm is a most futó témánhoz, de nem kivánok akadémikusi értekezést irni. Ami a Jobbklikket és más blog-felületeket illeti nem a hosszú lére eresztett tudós fejtegetések szintere.

 

Végül nem rúgózni akarok a témán, de kérem, hogy lássák be: Nem sikerült igazán jól a frissítés, és akkor pedig mi volt az értelme?

jQuery(window).bind("load", function () { $('#komment_valaszok_239').jkPageLoader(); });
abraxas | 2010. június 3.  | 19:18
# 11
Volt egyszer egy szekta Ámerikában. (Jó tudom, ott van egy pár.) Ilyen tipikus kb. 50-100 fős társaság voltak őkelméék. Az volt az elképzelésük, hogy egy bizonyos időpontban - nem emlékszem pontosan, de legyen ez 2003. március 4. - vége lesz a világnak, de akik megtérnek (ezek lettek volna ők), azokat megmentik az UFÓ-k. Ebben a hitben éldegéltek és imádkoztak - vagy hívják bárhogy is azokat a rítusokat, amelyeket kitaláltak. Eljött 2003. március 4-e. Majd 5-e is. Nem lett vége a világnak. De a szekta hitét ez nem ingatta meg. Kitalálták, hogy a világnak megkönyörültek, de csak azért, mert ők elég buzgón imádkoztak.
Bíró | 2010. június 5.  | 23:12
# 12

Hát, a FIDESZ sem jeleskedik túlzottan a "melósok" képviseletében a lényeges döntések meghozatalakor. A kormánytisztviselői törvénynél nem egyeztettek, mert "nincs ilyen törvényi kötelezettségük" (Rétvári), most meg nézem, hogy kiket hívtak meg a rendkívüli kormányülésre az akcióterv kidolgozásához: Szapáry György, a Magyar Nemzeti Bank volt alelnöke, Járai Zsigmond és Bod Péter Ákos egykori jegybank-elnökök, Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, Erdei Tamás, a Bankszövetség elnöke, Patai Mihály tőzsdeelnök, valamint Török Ádám, a Költségvetési Tanács tagja.

 

A sok oligarcha mellett azért meg lehetett volna hívni pár olyan személyt is, akik a "Melósok" érdekeiért szólalnak fel...Egyébként bármit is jelentsen ma ez a szó...

Az alkotmányozás kezd igazán mulattatóvá válni.
A szalonképes konzervatív tudja, hogy a liberalizmus és más baloldaliságok olyanok, mint az iszlám: betérni lehet, kitérni azonban nem, azért halál jár.
What we now call “civil resistance" often takes the form of mass rallies and demonstrations, as in Prague in 1989 and Tehran in 2009. People also engage in strikes, boycotts, fasts, and refusals to obey the law.
Alain de Benoist's 1985 book length essay, The Problem of Democracy is now available from the Arktos publishing house. Outside of specialist circles, and certainly within English speaking countries, Alain de Benoist may not be particularly well known.
Reagan accomplished an historical remoralization — not in the sense of renewing morality, but in restoring morale.
Discussion of the political impact of social media has focused on the power of mass protests to topple governments. In fact, social media's real potential lies in supporting civil society and the public sphere - which will produce change over years and decades, not weeks or months.