„Vagyok pedig kormány embere a szónak azon értelmében, hogy kárhoztatok minden működést, minden elvet, melyek törvényes és hathatós kormányzást lehetetlenítenek.” gróf Dessewffy Aurél
VSZ: Techet Péter | 2010. október 2.  | 11:15
Lady Gaga - Ohne Blut, ohne Boden
Gaga esztétikai, filozófiai képe úgy igaz, ahogy Békés Márton írta. És mögötte?
Sein és Schein. A német filozófiát régóta foglalkoztató probléma ez. A mintha-valóságok megjelenése, ahol nem a valóságot definiáljuk, hanem a definíció révén teremtjük. Ahol nem a jelentés, hanem a jelentésadás a definiálás feladata. Részletek Vaihingernél. Az emberi világ teli van mintha-struktúrákkal. A jog például tipikusan ilyen, de ezt most hagyjuk.

Ilyen Lady Gaga világa is. Hermafrodita? Szexuális objektum? Szexuális szubjektum? Aszexuális? Hol hordja a húst? A testében vagy a testén? A legutóbbi fellépése, ahol nyers húsokat viselt ősi kosztümként - ez már nem posztmodern, ez éppen premodern lázadás is lehetne! - brutális kultúratagadás. Biopolitikai meszidzs. Nincs más, csak újra a testünk, a húsunk. Nem mintha, hanem önmaga. Látszatra Gaga maga a biopolitikai fordulat. (Pedig a kosztüm is mutatta, hogy Lady Gaga a testet an sich hordja - és nem önmaga a test.)

És ha minden mintha-világot lebontunk - valóban nem marad más, mint a hús, a vér, a csont és az a néhány liter büdös folyadék, amit összességében embernek szoktunk valamilyen okból nevezni. A brutális test néha még győz is.

A zsidó és keresztény hagyományban megjelent, idealizált testkritikusság azonban kétezer évig átszellemítette a húst, a vért és a büdös folyadékokat. És már nem számított, hogy mire képes a test - ölni, izzadni, meghalni, elsorvadni, vérezni, ürüléket maga után hagyni stb. -, mert átszellemült, és szellemi termékei határozták meg jelentését. A test szabadságát, zabolátlanságát, önmagában-valóságát, gusztustalanságát, gusztusosságát felváltották a formák - amelyekben a testnek újra kellett magát fogalmaznia. Mint parasztember. Vagy hercegkisasszony. Vagy tudós. Vagy családapa. Vagy lelkipásztor. És senki nem hozta összefüggésbe a menstruációt a hercegkisasszonyokkal.

A gagaság lényege, hogy újra testünk van. Pontosabban szólva: a gagaság lényege látszólag az, hogy újra testünk van. Ámde: tudunk mi bármit Lady Gaga testéről? Tud-e ő maga bármit a saját testéről? És biztos, hogy a teste fontos? Ő maga nyilatkozta, hogy fél a szexuális kapcsolatoktól, mert elveszti erejét. Hogy művészetének csak ártana a szex. Hogy a húsdarabot idegennek érezné saját testében. Ez lenne a premodern, primitív testlázadás?

Lady Gaga nem bontott le semmilyen falat, nem lépett át semmiféle tilalmat - része annak a mintha-szexuális világnak, amely világ azóta épül, hogy a hatvannyolcasok közüggyé, politikai kérdéssé tették a szexualitást. Ez nem Uschi Obermeier forradalma, ez a mintha-világ visszacsapása. Maradtunk felöltözve. Csak a ruha változott.

"Mai jelenvalónk paradicsomaiban az emberek felöltözve járnak-kelnek. Közvetlenül világosodik meg így számomra, hogy én magam viszont meztelen vagyok."

Lady Gaga hatalmas műanyag szemüvegben ül, zongorázik, hangja meg-megremeg, nem csak a szöveg, de saját kislányossága is kibukik a dadogásban - de a műsornak folytatódni kell. A látszatnak folytatódni kell. Mintha szex. Mintha erotika. Mintha brutalitás. Mintha fasizmus. Gagával nem valamiféle őserő, őshímnő, ős-szexualitás, hanem a rikítóba csomagolt, kommercionalizált aszexualitás jelenik meg. Csak a po-po-pocker face. És nem a po-po-porno.

Lady Gaga szkizoidként épít magának egy mintha-világot, mintha-szerepekkel - de ez nem az őserő. Ez nem a test lázadása. Gaga szerepe, hogy az immár szekuláris és az abszurd komikumig fokozott testellenességet továbbjátssza. Immár tartalom nélkül. Nem a test jött elő, csak a szellem ment el. Se test, se szellem. Csak egy hatalmas műanyag szemüveg, ami mögül nem látszanak Germanotta szemei. Pedig szép szemei vannak.

"Ők nem meztelenek, persze ruhát sem viselnek. E megkülönböztetés értelmét veszti a lét egy újabb szintjén. Ők már igazából nem is emberek. Ők az egészen Más. Egyes teológusok állítják manapság, hogy Isten volna az egészen Más. De az egészen Más teljességgel kiszámíthatatlan. Miért ne lehessen hát éppenséggel az új ember az egészen Más? Az ember úgyis valami olyasmi, amit meg kell haladni. Miért ne legyen hát ekképpen meghaladva? Eztán már nem is nemzeni fognak bennünket, amint megfoganni és születni sem fogunk."

Neki is van teste s szelleme - amin a műanyag nem tud győzni. Játszik egy szerepet - de nézzük meg jobban. Mondjuk itt, ahol élő adásban kéne mindazt valóságként eladni, ami egy klipben leforgatható. Nem az erőt érezzük a mozdulatokból, inkább a bizonytalanságot. "On y va!" Nem mindig stimmel a hang. Nem mindig stimmelnek a mozdulatok. Nem illeszkedik a Schein a Seinre.

A lét mindig erősebb. Élet, test, erő. A nyugati posztmodernitás csontváz-kultúrája nem nyugatról lesz meghaladva. Nem New Yorkból, nem jól felépített koreográfiával, nem hatalmas nyereséggel. Máshonnan, máshogyan, másokkal. Lady Gaga magánya csak szexuális - lénye, látszat-léte része a rendszernek.

"Értsd már meg, mit is jelent ez! Elég ízetlen tőled az egyedüllét luxusában olyan illúziókat kergetni, hogy csak magányos [vereinsamt] lennél - és nem már régóta bekebelezett [vereinnahmt]."

(A közbevetett idézetek innen valóak.)

Békés Márton Lady Gagáról szóló írása itt olvasható.

(Illusztrációnkon Lady Gaga húsruhás képe látható a Vogue magazin címlapján.)
(A jobbklikken a hozzászóláshoz regisztráció szükséges.)
LF | 2010. december 26.  | 13:22
# 1

Gaga legjobb értelmezése:

http://www.youtube.com/watch?v=XUWfL32S5PA

Az alkotmányozás kezd igazán mulattatóvá válni.
A szalonképes konzervatív tudja, hogy a liberalizmus és más baloldaliságok olyanok, mint az iszlám: betérni lehet, kitérni azonban nem, azért halál jár.
What we now call “civil resistance" often takes the form of mass rallies and demonstrations, as in Prague in 1989 and Tehran in 2009. People also engage in strikes, boycotts, fasts, and refusals to obey the law.
Alain de Benoist's 1985 book length essay, The Problem of Democracy is now available from the Arktos publishing house. Outside of specialist circles, and certainly within English speaking countries, Alain de Benoist may not be particularly well known.
Reagan accomplished an historical remoralization — not in the sense of renewing morality, but in restoring morale.
Discussion of the political impact of social media has focused on the power of mass protests to topple governments. In fact, social media's real potential lies in supporting civil society and the public sphere - which will produce change over years and decades, not weeks or months.