„Vagyok pedig kormány embere a szónak azon értelmében, hogy kárhoztatok minden működést, minden elvet, melyek törvényes és hathatós kormányzást lehetetlenítenek.” gróf Dessewffy Aurél
VSZ: Techet Péter | 2010. október 7.  | 12:02
Baloldal? Merre vagy?
Az MSZP-nek az elmúlt húsz évben sikerült úgy elfoglalnia a politikai élet baloldalát, hogy ez pusztán a párt politikai topográfiájáról, de nem ideológiájáról szólt. Ám mégis: olyannyira lejáratódott az MSZP révén a baloldaliság, hogy igen nehéz dolga van bárkinek, aki baloldalt akarna ma építeni.
Míg Németországban azon sírnak, hogy nincs jobboldali párt, nálunk a baloldal hiányát kéne valakinek észrevennie.

És nem csak Tamás Gáspár Miklósnak. Mert igen, ő amióta baloldali, sokszor megírta, hogy rajta és talán Szalai Erzsébeten kívül nem sokan vannak még így széles e hazában. Persze a tévképzet, hogy a Magyar Szocialista Párt baloldali párt lenne, nagyon erősen él. Éppen azonban az MSZP miatt nem tudott megjelenni eddig a placcon egy valóban baloldali - értsd: a bérből és fizetésből élőkhöz szóló, a társadalmi egyenlőtlenségeket nem elfogadó, a szakszervezetekkel kapcsolatban álló, a nemzetközi tőkét ostorozó (stb.) - (akár protest) párt. Mondjuk egy magyar Lafontaine vagy Besancenot vagy Mélenchon. (Nem éppen szimpatikus figurák ezek - főleg az amúgy dúsgazdag Lafontaine nem -, de kétségtelenül baloldali dumákat nyomnak.) Az MSZP-nek ugyanis az elmúlt húsz évben sikerült úgy elfoglalnia a politikai élet baloldalát, hogy ez pusztán csak a párt topográfiájáról, de nem az ideológiájáról szólt - ám mégis: olyannyira lejáratódott az MSZP révén a baloldaliság, hogy igen nehéz dolga van bárkinek, aki baloldalt akarna ma építeni.

Nehéz azért, mert az MSZP ott van, s valakinek végre le kéne húznia a színpadról, de egyelőre nincs erre a nemes feladatra jelentkező. De nehéz azért is, mert negyvenévnyi kommunizmus és húszévnyi MSZP után Magyarországon van olyan keserves dolog a baloldal mellett érvelni, mint Németországban a jobboldal mellett. Nem véletlen, hogy néhány kósza próbálkozást leszámítva, Németországban jó negyven éve nincsen jobboldali párt. (A CDU és a CSU határozottan középpártnak tartja magát, tetszik tudni; az NPD olyannyira jobboldali, hogy már körbeér, a Republikánusok és a DSU pedig jóformán eltűntek.)

A magyar baloldal azonban többet érdemel. Többet érdemel, semmint hogy a Népszava legyen a napilapja, Várkonyi Tibi bácsi legyen a publicistája, Debreczeni József legyen az esze, Gyurcsány Ferenc legyen a megváltója, és végül az MSZP legyen a pártja. A magyar baloldal nem csak azért érdemel ennél többet, mert önmagában egy elég kellemetlen társaság (Népszava, Várkonyi Tibor, Debreczeni József, Gyurcsány Ferenc, MSZP) költözött a területére, de azért is, mert az említettek nem baloldaliak. Márpedig nem-baloldaliakkal elég nehéz baloldalt építeni - az eredményt láthatjuk. Ha nem-baloldaliak kezdenek el baloldalt építeni, ott felmerülhet a gyanú, hogy nem az eszme, hanem a pénz mozgatja őket. Ha nem-baloldaliak kezdenek el baloldalt építeni, annak Hagyó Miklós lesz a vége. (Amint Kuncze Gáborba torkollik az, ha nem-liberálisok kezdenek el liberálist játszani.)

A magyar baloldal akkor fog megszületni, ha egyszer azok, akik nem baloldaliak, végre belátják, hogy ők nem azok. Ha végre világos lesz, hogy nem szociáldemokrata napilap az, amely egy vasutassztrájk idején nem a vasutassal van; nem szociáldemokrata újságíró az, aki az MNB kontra kormány vitában az MNB-elnökének fizetését védi; nem szocialista politikus az, aki 1994 óta a privatizációt támogatja; nem baloldali értelmiségi az, aki a multinacionális tőke fontosságáról és a globalizáció előnyeiről értekezik; nem baloldali publicista s nem baloldali párt az, amely katonákat küldött Afganisztánba. És a példákat sorolhatjuk. Nem az a kérdés itt most, hogy jó dolog-e a privatizáció vagy a globalizáció, vagy hogy van-e keresnivalónk Afganisztánban - a kérdés az, hogy mitől baloldali valaki és valami? Az MSZP-nek annyi köze van a nyugati szocialista, baloldali és kommunista pártokhoz, hogy azok is szoktak ingyen virslit adni, és ott is elég rosszarcú a közönség. De ezzel vége is van a hasonlóságnak. Bolgár György olyan szépen tud érvelni a multinacionális tőke mellett, hogy az ember azonnal a Handelsblattban érzi magát, és a Népszava olyan nyíltan tud kiállni Izrael mellett, hogy azt a Die Welt is megirigyelné. Ez egyáltalán nem baj. Önmagában nem gond, ha valaki a multinacionális tőke előnyeiről szól - mert van neki olyanja is -, vagy Izrael mellett áll ki, elvégre nem jók és rosszak harca zajlik Közel-Keleten. Nem szégyen tehát úgy írni és úgy gondolni, ahogy a Handelsblatt vagy az Economist vagy a Welt teszi - de igencsak kellemetlen, ha valaki közben baloldalinak akar látszani.

A Létező Magyar Baloldal már nem zavaró, már nem idegesítő, már alig van, már csak szánalmas - de leginkább kellemetlen. Egyre kellemetlenebb, mert egyszer valakinek meg kéne kérdezni a Népszavától, hogy akkor most nektek tényleg fogalmatok sincsen a nyugati baloldalról; hogy akkor ti most tényleg azt hiszitek: nincs munkásmozgalmibb dolog, mint az IMF-nek szurkolni Orbánnal szemben - vagy egyszerűen szórakoztok itt unalmatokban és magányotokban?

Tán van igény baloldalra. A Fidesz jobboldalisága nem fedheti le örökké a baloldalt is. Nem szavazhat örökké egy helyre a jómódú nőgyógyász és a borsodi melós. Nem szavazhat örökké egy helyre az ügyvéd úr és a szegény egyetemista. Nem szavazhat örökké egy helyre a vállalkozó és a pedagógus. Mert eltérőek az érdekeik. Az egyiknek például az alacsony adó, a flat tax jön jól, a másik viszont ekkor éppen elveszti a számára igencsak fontos szociális juttatásokat. (Az elmúlt húsz év lezárultával, tán errefelé nyílnak majd meg az új viták.) Ésatöbbi. Persze ma még nem tudunk így disztingválni, mert nincs baloldal - a jobboldal pedig kénytelen a baloldalt is megszólítani. (Nem véletlen, hogy baloldali gondolatok ma inkább olvashatók jobboldalról, mint a Népszavából; TGM is egykoron elismerte, hogy Lovas István többet tesz a nyugati baloldal hazai megismertetéséért - a Le Monde diplomatique szemlézésétől számos anticionista, antiglobalista topik felkarolásáig -, mint a szocdem fejlécesek.) Ma a Fidesz az Egyetlen Komolyan Vehető Párt. A Jobbik maga alatt vágná a fát - ld. Haider esete a kormányzással -, ha otthagyná az ellenzéket; az LMP egyelőre még maga sem vette észre, hogy egyedüliként ő hordozza egy valódi baloldal lehetőségét; az MSZP pedig... Hagyjuk.

Az, hogy az MSZP még mindig él, és alternatívát egyelőre csak Krausz Tamások (Egyesült Magyar Baloldal), Galba-Deák Ádámok (Zöld Baloldal) és mostanra Szili Katalinok (SZU) kínáltak, azt mutatja, hogy az MSZP egy darabig még élni is fog. Még pedig - jobb (azaz bal) híján - továbbra is baloldaliként.

Nem lennénk azok helyében, akik tényleg azok.
(A jobbklikken a hozzászóláshoz regisztráció szükséges.)
szeekely | 2010. október 7.  | 15:30
# 1
Kedves Peter, erdekes a cikke, de azt kell mondjam, hogy On vagy naiv vagy felrevezet. Tulajdonkeppen minek nezi On az elmult 20 evet? Talan nem eppen ennyit kellett varnunk ra, hogy a korabbi bolsevikok hatalmi konglomeratuma vegre az elso komolyabb sebet elszenvedje? Talan nem 20 ev kinlodas volt annak az ara, hogy 1989-90-ben a magyarok azt hittek, hogy sorsuk jobbra fordulasaig kenyelmesen ulhetnek a fenekukon, meg csak le sem kell majd szamolniuk a kommunistakkal?! Micsoda mero banalitas, micsoda nemzetronto abrandozas volt ez. Ez, a magyar cselekvo akarat hianya taszitotta erkolcsi fertobe az egesz 90-es eveket es agyazott meg -- atmeneti remenyink utan -- a 00-as eves vervoros visszafordulasanak. Egy Orban Viktor kellett hozza -- es 20 ev megfeszitett munka -- hogy at lehessen torni a tehetetlenseg benito falat. Most eloszor juthattunk el idaig, 2010-ben!

 

Miert? Mert a  rendszervaltoztatasnak (titi-toto-tutujgatasnak) nevezett tortenet sohasem, egyetlen pillanatra sem szolt masrol, mint biztositekok teremteserol a bolsevik hatalmi konglomeratum szamara. Ez a kepzodmeny nemcsak baloldali nem volt sohasem, hanem part sem. Hiszen semmifele partszeru arculata nem volt. Pusztan -- az ellenzek altal is elismerten 'jogfolytonos' -- hatalmi helyzetevel elve probalta magat fonntartani, kozben kimeletlenul kiirtva minden potencialis vetelytarsat. Talan nem veletlen, hogy a Friedrich Ebert Stiftungnak 89-90-ben a magyar baloldal szemlezesere kikuldott kepviseloje  megrokonyodve eszrevetelezte, mino borzalom, hogy a magyar es szovjet kommunista titkosszolgalatok mindenfele rendu, rangu es iranyzatu allomanya az eppen alakulo magyar szocialdemokrata parton belul -- a kapcsolt sajto errol szolo hatalmas cikkezesei kozepette -- ugrik sakal modjara egymas torkanak. Hogy kerultek ezek az emberek oda? Ki kuldte oket es miert? S miert annyit, hogy tobbszorosen folulmuljanak minden jozan ertelemben veheto 'kritikus tomeget'? Miert volt annyira fontosa 'tiszta leszamolas'? Limit!

szeekely | 2010. október 7.  | 15:49
# 2
Idetartozik meg, hogy a Nepszava mindigis a szocialdemokratak lapja volt. Amikor 89-ben visszakertek maguknak a bolsevikektol, a valasz vastag, nyalas rohoges volt: nuku nektek. A kommunista megtagadta jussat a szocdemtol, a polgari oldal pedig kozben ugy tett, mint ha surgosen masfele kellene neznie. Antal Jozsef egyik szavaval 'kesergett', hogy kene egy hiteles magyar baloldali part, masik szavaval pedig le-baloldalizta Horn Gyulat es a partjat. Pedig az MSzP mar akkor sem volt semmifele ertelemben semmifele politikai minoseg, nemhogy baloldali!

 

Nyers Rezso 1990-ben azzal indokolta, hogy az MSzMP partvagyonabol -- es partsajtojabol -- semmit nem engednek at a szocdemnek, hogy az MSzMP 'egyesult part jelleget sosem veszitette el'. Mindezt a 1948-as eroszakos partegyesitesre ertette, amikor Rakosi Matyas bekebelezte az SzDP-t az MKP-ba, es kimeletlenul leszamolt a szpcdemnek a bolsevikeket kritizalo szarnyaval. Ugye, milyen szep is ez a mese? S a polgari oldal akkor sem hummogott egy mukkanasnyit sem. Ma, 2010-ben jutottunk el odaig, hogy Kover Laca szobrot szeretnek a Parlament elott Kethly Annanak. Hat ezert mar talan orulhet vegre egy regi magyar szocdem is. Hogy vegre idaig is eljutottunk.

 

Megmondjam Onnek, kedves Peter, hany oreg szocdemmel talalkoztam 89-90 tajan, akik mind remenykedtek benne, hogy egyszer meg lesz bolsevik-mentes baloldal Magyarorszagon...? Tudja, kedves Peter, hanyan nem eltek meg kozuluk 2010-et, a remeny elso igazi evet? Hanyan eltek addig, hogy lassak Kadar Janost eltunni a sullyesztoben, lassak a falakat 'virtualisan' leomlani, de hogy a masik oldalra, a magyar demokraciaba mar sose jussanak el? Hogy szivukben keseruseggel, becsapottan, testileg-lelkileg betegen, leepulten tavozzanak az elok sorabol, csak mert az a magyar elit paktumot kotott a fejuk felett a Kerekasztalnal? Mert akkor, 89-90 tajan meg 'eleg jonak' latszottak a felmegoldasok, a tutujgatasok, a bolsi-mentesek? Miert kellett 20 evnek eltelnie, hogy folebredjunk ebbol??

 

 

arabraB | 2010. október 11.  | 16:15
# 6
érdekesnek tartom a szöveget, valóban ideje lenne egy nem pénzhajhász, hanem érdekek mentén összehúzó baloldalt felállítani, de ez a jelenlegi helyzetben csak egy teljes megújulással valósítható meg A ha ló nincs szamár is jó megoldás azonban sokszor egyszerűbb a politikában, így nem tudom, hogy egy-két próbálkozástól eltekintve lehetünk-e annyira optimisták, hogy a jobboldalnak lesz méltó ellenfe, ami kiegészíti és nem folyamatos harcra készteti. Már csak azért is nem versenytárs kell, hanem elleFÉL.
Wekerle | 2011. január 28.  | 06:58
# 7

A mi tragédiánk az, hogy a trianoni hóhéraink, a bennünket megcsonkító a nyugati birodalmi gyarmattartó "demokráciák" ráadásul 45-ben eladtak bennünket a birodalmi gyarmatosító bolsevik oroszoknak, majd 45 éven keresztül azzal hülyítettek bennünket, hogy ők a JÓK, mi meg a ROSSZ oldalon vagyunk, és igyekezzünk ÖNERŐBŐL átállni hozzájuk, akik tönkretettek bennünket, és akiknak eszek ágában sincs jóvátenni gaztetteiket.

Voltunk olyan hülyék és átálltunk hozzájuk, akik fikarcnyit sem változtak. A világ csendőre szerepében tetszelegnek, és még bennünket is belerángatnak olyan kalandokba, amiért már egyszer a 2. magyar hadsereg tragédiájával fizettünk.

Most, hogy 20 évi kínlódás és gazdasági elnyomorodás után végre van nemzeti kormányunk, megint kimutatják a foguk fehérjét nyugati "szövetségeseink" akik félnek Orbán Viktortól, de falaztak Gyurcsány Ferencnek. Ennek a bandának kedvesebb az internacionalista, kozmopolita kriptokommunista álbaloldal, mint a hazafias, országgyarapítói ambícióktól fűtött össznépi, minden jószándékú embert befogadni kész jobboldal.

Hány évtized csalódása kell még ahhoz, hogy felismerjük, megint egy rossz, magyarellenes  szövetségi  rendszerbe keveredtünk, ahol trianoni ellenségeink, és a volt kommunista csatlós országok (akiket mi vittünk át a hátunkon a túlsó oldalra) megint összefogtak ellenünk. 

na | 2011. szeptember 12.  | 13:05
# 8

valódi baloldal majd akkor lesz, amikor a jelenlegi "bal" eltávozik a hatalomból

 

mivel ez nem történt meg, de még a nyilvánvaló bűnösök elszámoltatása sem (értem én hogy miért, de valahogy mégsem tetszik...), sőt, szivárognak vissza, nincs és nem is lehet helya baloldalon

 

majd ismét megjelenik, ha kiderül, mire is képesek vagy nem képesek a fiúk

mert sajnos eddig még nem derült ki, vagy ha ez minden, amit tudnak, akkor nagyabaj és nem az adósság meg a munkanélküliség az

Az alkotmányozás kezd igazán mulattatóvá válni.
A szalonképes konzervatív tudja, hogy a liberalizmus és más baloldaliságok olyanok, mint az iszlám: betérni lehet, kitérni azonban nem, azért halál jár.
What we now call “civil resistance" often takes the form of mass rallies and demonstrations, as in Prague in 1989 and Tehran in 2009. People also engage in strikes, boycotts, fasts, and refusals to obey the law.
Alain de Benoist's 1985 book length essay, The Problem of Democracy is now available from the Arktos publishing house. Outside of specialist circles, and certainly within English speaking countries, Alain de Benoist may not be particularly well known.
Reagan accomplished an historical remoralization — not in the sense of renewing morality, but in restoring morale.
Discussion of the political impact of social media has focused on the power of mass protests to topple governments. In fact, social media's real potential lies in supporting civil society and the public sphere - which will produce change over years and decades, not weeks or months.