„Vagyok pedig kormány embere a szónak azon értelmében, hogy kárhoztatok minden működést, minden elvet, melyek törvényes és hathatós kormányzást lehetetlenítenek.” gróf Dessewffy Aurél
VSZ: Szolomayer Balázs | 2010. október 15.  | 12:20
Az LMP és a zöldség
A LMP teljesítménye látványosan elmaradt a tavaszi országgyűlési választásokhoz képest. Az ökopártnak egy igazi ökotémája sem volt ősszel.
A Lehet Más a Politikával kapcsolatban kényszeredetten próbálkozik a sajtó, hogy ugyan határozzák már meg magukat. Egyesek az LMP jelenlegi sikertelenségét is ennek tudják be. Személy szerint nem értem, hogy Magyarországon ez miért elvárás, amikor másik oldalról folyamatosan azt harsogják a mérvadó "értelmiségiek", hogy a Fidesz nem jobboldali, az MSZP nem baloldali, az SZDSZ nem liberális, az MDF nem konzervatív, a Jobbik meg nem radikális. Kiváltképp érthetetlen a dolog, mivel az utópiák és eszmék korszaka lejárt a Nemzeti Együttműködés Rendszerében. Az új formáció leszereplésének okai egészen máshol keresendők.

A LMP teljesítménye látványosan elmaradt a tavaszi országgyűlési választásokhoz képest. A párt ott is rossz eredményt ért el, ahol áprilisban még erősnek bizonyult - ahol hagyományosan jól szerepelt az SZDSZ. Az LMP befolyása szinte kizárólag a fővárosra korlátozódott, ahol messze alulteljesítették a várakozásokat. Saját céljaikhoz mérten is alulmaradtak: nem hogy nem sikerült megelőzniük a szocialistákat, de még csak belátható távolságba sem kerültek. Történt mindez akkor, amikor az MSZP-nek minden idők leggyengébb jelöltjét sikerült állítania. Meghiúsult a Fidesz-többség megakadályozása is, búcsút mondhattak azon terveiknek, hogy zsaroló pozícióba kerüljenek.

Nem sikerült olyan aktivista hálózatot kialakítania a pártnak, amely egy kampány elvégzéséhez szükséges. Igaz ugyanakkor az is, hogy nem kerültek az LMP-be olyan vállalhatatlan arcok, mint a Jobbiknál, akik egy ország előtt váltak nevetség tárgyává. Médiaszerepléseik kizárólag az MSZP-vel való konfrontációban merültek ki, a párt önálló arculattal képtelen volt megjelenni. Minden megnyilatkozásukból a fásultság és az erőtlenség sugárzott. Fő üzenetük, hogy nekik köszönhető, hogy ez az első választás, amikor a zöld-program igazán nagy hangsúlyt kap, azonban nem volt igaz. Azt leszámítva, hogy a szocialista párt is fűzöldre színezte a plakátjait, a környezetvédelem, mint téma, nem került boncolgatásra - persze nem mintha más igen. Egy olyan szereplése vagy ügye nem volt az "ökopártnak" ökotémában, ami átütötte volna a média ingerküszöbét - pedig a sajtó teljességgel ki volt éhezve. Nem futotta olyan szellemes, a '90-es Fideszt idéző kampányra, mint az európai parlamenti, vagy az országgyűlési választásokon. Kaptunk viszont mezítlábas Jávor Benedeket plakátokon, amiről inkább Ásóka a körömgomba juthatott eszünkbe, mintsem az átláthatóság. És hát lássuk be, hogy amin még Harrach Péter is előszeretettel szórakozik, az már tényleg a vállalhatatlan kategória. A Lehet Más a Politika zöld-üzenetek helyett inkább az MSZP-hez hasonlóan jogállamot védett, meg demokráciát. Ideje lenne felfogni már - Bánó Andrásnak például kezd lassan eesni -, hogy az SZDSZ és a "független" közgazdász Bauer Tamás Demokratikus Chartája hatására teljesen kiment a divatból a hivatásos rettegés, ezzel operálni ma szánalomra méltó, és a társadalom sem vevő rá. Szerencsére már Budapesten sem.

A protest-hangulat elmúltával és az önkormányzati voksoláson megerősített kormánypártokkal a Lehet Más a Politika szlogenre láthatólag nem mutatkozik igény. Az ajkai iszapkatasztrófa azonban jó alapot szolgáltathat arra, hogy belássuk: egy zöldpártra igenis szüksége van az országnak. Lehet, hogy mégis ökopártot kellene csinálni?!

(Képünkön a Die Grünen német zöldpárt egyik 2009-es választási plakátja látható.)
(A jobbklikken a hozzászóláshoz regisztráció szükséges.)
Az alkotmányozás kezd igazán mulattatóvá válni.
A szalonképes konzervatív tudja, hogy a liberalizmus és más baloldaliságok olyanok, mint az iszlám: betérni lehet, kitérni azonban nem, azért halál jár.
What we now call “civil resistance" often takes the form of mass rallies and demonstrations, as in Prague in 1989 and Tehran in 2009. People also engage in strikes, boycotts, fasts, and refusals to obey the law.
Alain de Benoist's 1985 book length essay, The Problem of Democracy is now available from the Arktos publishing house. Outside of specialist circles, and certainly within English speaking countries, Alain de Benoist may not be particularly well known.
Reagan accomplished an historical remoralization — not in the sense of renewing morality, but in restoring morale.
Discussion of the political impact of social media has focused on the power of mass protests to topple governments. In fact, social media's real potential lies in supporting civil society and the public sphere - which will produce change over years and decades, not weeks or months.