„Vagyok pedig kormány embere a szónak azon értelmében, hogy kárhoztatok minden működést, minden elvet, melyek törvényes és hathatós kormányzást lehetetlenítenek.” gróf Dessewffy Aurél
 | 2010. október 25.  | 14:40
Gyurcsány, a "baloldali fickó"
Megalakult az MSZP Demokratikus Koalíció Platformja. Azt elfelejtették hozzátenni, hogy még nem országos. És gond van ezzel a népi kezdeményezéssel is.
Gyurcsány Ferenc - hűen a választási vereséget nyomban követő ígéretéhez - múlt pénteken, de jelképesen október 23-án, megalakította új platformját. A volt miniszterelnök akciója örökmozgó habitusából fakadóan sem ad okot megrökönyödésre, pláne, ha hozzátesszük: a Magyar Demokratikus Charta személyes fórummá alakítása, majd a Táncsics Alapítvány megszerzése félhivatalos jele volt annak, hogy a "baloldali fickó" igyekszik valahogyan egyben tartani szellemi bázisát. Az állítólag már 3 000 taggal bíró Demokratikus Koalíció azonban egy, mégoly formálisnak is tűnő akadály előtt áll: el kell nyernie az "országos" minősítést. És ez azért, valljuk be, nem mindegy. De nem ám. Akkor sem, ha Gyurcsány csak jövő tavaszra szeretne "izmos" szervezetet látni maga körül.

Szimbolikusan nyilvánvalóan gesztusértékű az ilyesmi, politikailag meg annál több. Az MSZP alapszabálya szerint platformot bármely pártszervezet mellett lehet alakítani, kiemelt jelentőséggel azonban az országosak bírnak. Ilyenből jelenleg hét működik a pártban: kiváltságaik közé tartozik többek között, hogy egyenként három főt delegálhatnak a kongresszusra és az országos választmányba, valamint használhatják a központi infrastruktúrát. Márpedig pár Gyurcsány-hű szavazat egyik testületben sem jöhet rosszul, az MSZP (hivatalosan) sanyarú anyagi helyzetét tekintve pedig utóbbi tényező nem hanyagolható el.

Ahhoz, hogy egy platformot országossá nyilvánítsanak, először is kell minimum 300 párttag. És bár a DK-ba jelentkezők nagy része külsős, és elvileg egy platformba csak párttagok jelentkezhetnek, ezt vélhetően abszolválni fogják. Azonban ezek után már kicsúszik a folyamat irányítása a platform kezéből: az országossá minősítés iránti kérelmet először az MSZP elnöksége véleményezi, majd megküldi azt az országos választmánynak, mely dönt annak sorsáról. Az elmúlt 1-2 hét jelei alapján pedig vita legalábbis lesz a szoci szavazóbázison belül is mindösszesen 35%-os "bizalmi index-szel" rendelkező Gyurcsány kezdeményezéséről. A legutóbbi választmányi ülésen finoman szólva sem mindenki rajongott az ex-kormányfő ötletéért: Hiller István és Lendvai Ildikó külön nyilatkozatban deklarálták, hogy - Vitányi Ivánnal ellentétben - nem lépnek ki a szociáldemokrata platformból. Sőt, Hiller egyáltalán nem értett egyet sem a platformalakítás ütemezésével, sem annak várható következményeivel. Az elnökségi tagok közül pedig korábban Kovács László egyenesen szabálytalannak vélelmezte azt, Szanyi Tibor meg átmenetileg fel akarta függeszteni az összes platform működését. És míg az ex-kormányfő "nyugati, polgáros" világról beszélt, addig a tervét szintén vitató Balogh András elnökhelyettes arról, hogy "mi a fennálló magyarországi kapitalista renddel szemben mély és őszinte kritikát gyakorolunk". Ja: a párton belüli "rendszerváltást" meg nem is tudja értelmezni. Emellett Gyurcsány középre akar nyitni, Mesterházyék meg éppen a párt baloldali indentitásának megerősítésén fáradoznak. Jópofa dolog ez az MSZP, ugye?

De nemcsak a platformalakítás, hanem annak "részkezdeményezései" kapcsán sem tűnik túlzottnak az összhang Gyurcsány Ferenc és pártja között. Bár előbbi - kis kikacsintással, de - elvetette a kilépés gondolatát ("új pártra van szükségünk, de nem újonnan alakítandó pártra"), nem először arra "kérte" az MSZP-t, hogy "bojkottálja az alkotmány előkészítésében való további részvételét". Miközben ők - ellentétben pl. a 2006-os rendőri túlkapásokat vizsgáló albizottsággal - teljes elánnal részt vettek és vesznek az alkotmány-előkészítő grémium munkájában, s az involválódás letagadhatatlan jeleként még meg is fogalmazták, milyen alaptörvényt tartanának kívánatosnak.

Ezen felül valahol sántít a Gyurcsány által bejelentett, az "új alkotmányról szóló népszavazásról szóló" népi kezdeményezés is. Az még érthető, hogy a népszavazáshoz képest jelentősen kevesebb, 200 ezer helyett mindösszesen 50 ezer aláírást igénylő közjogi instrumentumot használja fel a korábbi miniszterelnök a kormány elleni támadásra. Ezzel ugyanis még azt sem kockáztatja, hogy kérdésfelvetése esetleg elakadjon az OVB vagy az Alkotmánybíróság rostáján, hiszen ilyen formában - a népszavazási kezdeményezésektől eltérően - jóformán bármilyen kérdést útjára lehet indítani. Az azonban már kissé furcsa, hogy mindennek bejelentésére éppen aznap kerül sor, amikor ettől teljesen függetlenül a pártelnök három ifjú elnökségi titánnal karöltve felkonferálja az MSZP magán-nyugdíjpénztárakról szóló népszavazási iniciatíváját. S a furcsaság értékéből mit sem von le a tény, hogy Gyurcsány amúgy támogatja ezt is: hiszen Orbán Viktor alapjáraton "sikkaszt és hazudik".

Mert azért - tegyük szívünkre a kezünket - elég viccesen fog az kinézni, amikor a hivatalos standnál MSZP - I like it dzsekis muksók fogják gyűjtögetni a szignókat (már ha hitelesítik az aláírásgyűjtő íveket), míg tőlük 10 méterre meg a Demokratikus Koalíció "civiljei" teszik majd ugyanezt, csak más témában. Pláne úgy, hogy utóbbiak esetleges sikere jogilag fabatkát sem ér majd: míg legalább 200 ezer aláírás összegyűjtve ugyanis már elég egy ügydöntő, tehát az Országgyűlésre nézve kötelező népszavazás kiírásához, addig a népi kezdeményezés max. arra jó, hogy a T. Ház "a hatáskörébe tartozó kérdést [...] tűzze a napirendjére".

Szóval izgatottan várom a szocialisták következő, "kibeszélős" elnökségi és választmányi ülését. Hogy is mondta állítólag Gál Zoltán? "Kellően hosszú ellenzéki időszak következik ahhoz, hogy akár az összeveszésig ki tudjuk beszélni a problémákat."

(A kép a Demokratikus Koalíció Platform alakuló ülésén készült. Forrás: Hírszerző.hu.)
(A jobbklikken a hozzászóláshoz regisztráció szükséges.)
Az alkotmányozás kezd igazán mulattatóvá válni.
A szalonképes konzervatív tudja, hogy a liberalizmus és más baloldaliságok olyanok, mint az iszlám: betérni lehet, kitérni azonban nem, azért halál jár.
What we now call “civil resistance" often takes the form of mass rallies and demonstrations, as in Prague in 1989 and Tehran in 2009. People also engage in strikes, boycotts, fasts, and refusals to obey the law.
Alain de Benoist's 1985 book length essay, The Problem of Democracy is now available from the Arktos publishing house. Outside of specialist circles, and certainly within English speaking countries, Alain de Benoist may not be particularly well known.
Reagan accomplished an historical remoralization — not in the sense of renewing morality, but in restoring morale.
Discussion of the political impact of social media has focused on the power of mass protests to topple governments. In fact, social media's real potential lies in supporting civil society and the public sphere - which will produce change over years and decades, not weeks or months.