„Vagyok pedig kormány embere a szónak azon értelmében, hogy kárhoztatok minden működést, minden elvet, melyek törvényes és hathatós kormányzást lehetetlenítenek.” gróf Dessewffy Aurél
VSZ: Szolomayer Balázs | 2010. október 27.  | 09:00
Az elfelejtett légió
A Magyar Gárda megosztotta a Jobbikot és elveszítette érdekességét. A Jobbik háza tájáról pedig eltűnt a düh. Laposodni kezd a radikális/szélsőjobb bulija.
A Magyar Gárda alapvetően nem a módosított jogszabályok, a közbiztonság javulása, a szervezetben kiéleződő konfliktusok miatt tűnt el, hanem mert megszűnt az a funkciója, hogy a média figyelmét felkelti/leköti, továbbá az, hogy nem stabilizáló tényező, hanem ahol megjelent, ott felszította az indulatokat - magában a Jobbikban is.

A Magyar Gárda alapításakor (2007) a szervezet még szép reményekkel indult, az első gárdista-avatást nagy csinadratta övezte a Budai Várban. Minthogy akkoriban még megosztott volt a jobboldali média viszonya a Jobbikhoz és a Gárdához is, valamint a balliberálisok által uralt orgánumok tudósítottak kizárólag a történésekről, kénytelen-kelletlen részt kellett venni az eseményen, hogy hitelesen lehessen arról tájékozódni. Ez volt az első olyan, a radikálisok által szervezett találkozó, ahonnan képet lehetett kapni a formálódó "Új Erőről".

A Fidesz-rendezvényekhez szokott érdeklődő valami egészen mással találkozhatott. A Köztársasági Elnöki Hivatal szomszédságában megtartott rendezvény teljesen eltérő képet mutatott. Kis létszámú, de elszánt hallgatóság fogadta az avatásra készülő, formaruhát öltő gárdistákat. Az egybegyűltek nem a megszokott polgári középosztályból kerültek ki, az összejövetel inkább hasonlított egy nemzeti színekbe öltöztetett munkáspárti tömeghez. A türelmetlenség és a tenni akarás a gyurcsányi rendszerszemlélettel szemben azonban kétségtelen volt. Akkoriban még nem látszott, hogy a Magyar Gárda szerepe kizárólag a Jobbik hirdetési felületének betöltésére - mint Tornyi Barnabás Sport 1-es zakója vagy Vona Gábor fehérgallérja - szolgál majd, bár a külföldi tudósító kocsik számából le lehetett volna vonni ezt a következtetést.

Azóta a Magyar Gárda hosszú utat járt be, azonban a feltevés beigazolódott. Félreértés ne essék, nem kívánom vitatni az ország keleti megyéiben tapasztalható tarthatatlan közbiztonsági helyzetet, azonban a Gárda rossz válasznak bizonyult, és tartósan nem volt képes stabilizálni térségeket - Fülöp Erik, Tiszavasvári polgármestere sem kér a Gárdából -, ellenben kiválóan használható volt arra, hogy a Jobbik vezető szerepre tegyen szert a belföldi és külföldi híradásokban egyaránt. A Magyar Gárda és a Jobbik viszonya mind a két tényezőt jelentősen megosztja. A Gárda első szakadása épp emiatt következett be, mivel a Dósa István-féle vonalnak elege lett a kézi vezérlésből. Ugyanakkor a Jobbikon belül is jelen van a törés, amely kiváltképp az önkormányzati választáson mutatkozott meg, amikor Staudt Gábor úgy fogalmazott, hogy betiltaná a Gárda-vonulásokat a fővárosban; kétségkívül arra utalva, hogy a Gárda rontja választási esélyeit.

A fordulat azonban akkorra datálható, amikor látványosan szakított a médiával a Jobbik. Vona Gábor egy szerencsétlen kijelentésében porig kívánta rombolni a két vezető kereskedelmi TV-társaság székházát. Érzékelhető, hogy azóta se a Gárda, se a Jobbik nem jelenik meg vezető hírként esti híradásokban, és relatíve keveset szerepelnek a párt politikusai háttérműsorokban is. Ugyanakkor az is igaz, hogy a Gárda a magyar közélet részévé vált, és már nem figyelemfelkeltő, kivéve, ha pornósztárok is akadnak az állományban.

Az október 23-án tartott "nagygyűlésről" így ír a párthoz közel álló Hunhír című radikális internetes hírportál: "biztosan hiányoztak a radikálmagnak a gárdisták is, akiket csak egy beöltöztetett bábu képviselt a színpadon." Megtörtént hát a beletörődés. Kiss Róbert főkapitány megbuktatása és puccsal való leváltása után - amelyet Vona Gábor nem ismer el - Ináncsi József lett az új főkapitány. A Vona bizalmát nem bíró új Gárda-vezér Templomőrség néven vezet új szervezetet. Az ügy abszurditását az adja, hogy a belviszályt törvényesen nem lehet "elintézni", mivel a Magyar Gárda illegálisan szervezet.

De nem csak a gárdista szervezet tűnt el október 23-án, hanem az a düh is, amit nem csak 2007-ben, de még 2010. március 15-én is látni-érezni lehetett a szikrázó szempárokban. Ma már csak bakancsos-bomberdzsekis fiatalok merednek a szebb jövőbe. Vége van a bulinak, ami el sem kezdődött igazán.

(Képünk a Jobbik 2010. október 23-ai, Deák téri rendezvényén készült.)
(A jobbklikken a hozzászóláshoz regisztráció szükséges.)
Az alkotmányozás kezd igazán mulattatóvá válni.
A szalonképes konzervatív tudja, hogy a liberalizmus és más baloldaliságok olyanok, mint az iszlám: betérni lehet, kitérni azonban nem, azért halál jár.
What we now call “civil resistance" often takes the form of mass rallies and demonstrations, as in Prague in 1989 and Tehran in 2009. People also engage in strikes, boycotts, fasts, and refusals to obey the law.
Alain de Benoist's 1985 book length essay, The Problem of Democracy is now available from the Arktos publishing house. Outside of specialist circles, and certainly within English speaking countries, Alain de Benoist may not be particularly well known.
Reagan accomplished an historical remoralization — not in the sense of renewing morality, but in restoring morale.
Discussion of the political impact of social media has focused on the power of mass protests to topple governments. In fact, social media's real potential lies in supporting civil society and the public sphere - which will produce change over years and decades, not weeks or months.