„Vagyok pedig kormány embere a szónak azon értelmében, hogy kárhoztatok minden működést, minden elvet, melyek törvényes és hathatós kormányzást lehetetlenítenek.” gróf Dessewffy Aurél
Jobbklikk Egyesület | 2010. október 27.  | 12:00
MSZP: nem kell népszavazás!
12 évvel ezelőtt a baloldali kormány törölte el az új alkotmányról történő, kötelező népszavazás intézményét. Molnár Balázs és Szánthó Miklós írása.
Mint az talán köztudomású, a rendszerváltás utáni alkotmányozás ötlete nem új keletű dolog. Abban, hogy Magyarországnak teljesen új alaptörvényre van szüksége, már a Nemzeti Kerekasztal-tárgyalásokon is ellenzéki konszenzus mutatkozott: többek között ennek nyoma a hatályos Alkotmány preambulumában rögzített "ideiglenes" jelleg.

Az 1994 és 1998 között regnáló Horn-kormány sem tett le azonban arról, hogy egy teljesen új konstitúciót alkosson. Ez ügyben azidőtájt szintén működött egy parlamenti előkészítő-bizottság - Bihari Mihály (MSZP) vezetésével -, amely 1997 januárjában, majd 1998 márciusában is kész szövegtervezettel állt elő. Ha ezt ekkor nem is, hosszas huzavona és alkotmánybírósági elkaszálások után viszont az új, népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló törvényt (új Nsztv.) sikerült elfogadnia az akkori Országgyűlésnek.

E tárgyban a helyzet azért volt akut, mert az Alkotmánybíróság előbb a régi Nsztv.-t is alkotmányellenesnek minősítette 1997-ben. Mindezért a Horn-kabinet és a balliberális többség (tény, jobboldali, pl. fideszes szavazatokkal is) újraszabályozta a referendumokra vonatkozó előírásokat. Ennek részeként "kikerült" a szövegből a korábbi törvény 7.§-a, amely az alábbiakat írta elő: "az alkotmány elfogadásáról (megerősítéséről) népszavazás útján kell dönteni".

Talán nem botorság azt állítani, hogy az MSZP és az SZDSZ abban bízott: a '98-as választások után újra az ő majoritásukkal felálló parlament majd visszatér az alkotmányozás témájára - de majd úgy, hogy arról ne kelljen népszavazást tartani. Azaz tudomásul vették azt a nyilvánvaló tényt, hogy egy új alaptörvény nem a "plebs ajkain", hanem politikai folyamatok révén születik meg.

S bár most a hazai szociálliberális "elit" és értelmiség az alkotmányról történő népszavazás feltétlen híve, nem árt, ha tudatosítják: 1998-ban - az akkori módosításokra igennel szavazó Vitányi Ivánnal és Bauer Tamással együtt - ők maguk iktatták ki az ezt kötelezően előíró rendelkezést. A '89-eseknek tehát nem csak a '11-esekkel, de a "soraikba férkőzött" '98-asokkal is meg kell küzdeniük.
(A jobbklikken a hozzászóláshoz regisztráció szükséges.)
mezei | 2010. október 27.  | 21:58
# 1
Remek cikk. Akkorát üt, mint ey géppuska. Persze azt ne higgyük, hogy GyF, Bauer vagy Vitányi ezt beismernék... Max. annyit mondanak, hogy az akkor volt, és nem most...
butapesti | 2010. október 28.  | 02:34
# 2
A Jobbklikk mostani "látogatottsága" mellett viszont kellene népszavazás arról, hogy ez a lepusztított és érdektelen Jobbklikk megmaradjon-e vagy szüntessék meg.
Gabibbo | 2010. október 29.  | 08:43
# 4

Szerintem a grafia sikerült túl komorra és egysíkúra, a 'frissítés' pedig  túl lassan zajlik..

Kicsit jobban kéne követni az eresményeket, akkor visszajönnek..

 

Egyébként a sebesség igen kiváló.

Az alkotmányozás kezd igazán mulattatóvá válni.
A szalonképes konzervatív tudja, hogy a liberalizmus és más baloldaliságok olyanok, mint az iszlám: betérni lehet, kitérni azonban nem, azért halál jár.
What we now call “civil resistance" often takes the form of mass rallies and demonstrations, as in Prague in 1989 and Tehran in 2009. People also engage in strikes, boycotts, fasts, and refusals to obey the law.
Alain de Benoist's 1985 book length essay, The Problem of Democracy is now available from the Arktos publishing house. Outside of specialist circles, and certainly within English speaking countries, Alain de Benoist may not be particularly well known.
Reagan accomplished an historical remoralization — not in the sense of renewing morality, but in restoring morale.
Discussion of the political impact of social media has focused on the power of mass protests to topple governments. In fact, social media's real potential lies in supporting civil society and the public sphere - which will produce change over years and decades, not weeks or months.