„Vagyok pedig kormány embere a szónak azon értelmében, hogy kárhoztatok minden működést, minden elvet, melyek törvényes és hathatós kormányzást lehetetlenítenek.” gróf Dessewffy Aurél
VSZ: Tóthszegi Emma | 2010. október 28.  | 10:03
Vasárnapra vihart várunk
A magyar voksokért hatalmas harc dúl, ami akár jól is jöhetne a helyi magyaroknak, ha tisztességes harc lenne. De sajnos nem az.
Vasárnap Ukrajnában önkormányzati választások lesznek. Azt mindig is tudtuk, hogy keleti szomszédunk politikai élete sokkal izgalmasabb, és akciódúsabb, mint a miénk. Általában nevettünk is a parlamenti blokádokon, verekedéseken, de ez a választási helyzet sokkal komolyabb annál, minthogy nevetni legyen kedvünk.

Ukrajnában a Régiók Pártja van hatalmon, és mint ilyen, az úgynevezett adminreszursz (adminisztratív forrás) egyedüli birtokosa. Ez az a mindent eldöntő eszköz, ami a független Ukrajna kikiáltása óta meghatározni képes a választások eredményeit. Most is megtesznek mindent azért, hogy hatalmukat biztosítsák, és így távolról úgy tűnik: elég rossz eredményre számítanak, mert egyre durvább eszközöket vetnek be.

Mondhatnánk: na és? De nem mondhatjuk, mert van ott százhatvanezer magyar, aki fontos nekünk. Mind a százhatvanezer. És úgy tűnik, nem csak nekünk, hanem az ukrán hatalomnak is. A magyar voksokért hatalmas harc dúl, ami akár jól is jöhetne a helyi magyaroknak, ha tisztességes harc lenne. Sajnos nem az.

Két magyar párt feszül egymásnak - a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség és az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség - , és mint már olyan sok esetben, valahogyan a szerencse csak az egyiknek kedvez. Az UMDSZ-nek. Annak a pártnak, amely a Régiók Pártja melletti kiállásra biztatott az elnökválasztáskor. Ne gondoljuk ám, hogy a hatalmon lévők ezt hálából teszik (a hála nem politikai, de különösen nem ukrán belpolitikai kategória). Az ukrán vezetésnek az az érdeke, hogy egy lojális, a Régiók Pártjának érdekeit képviselő magyar szervezet kapja az önkormányzati helyeket. Az olyan szervezet, amely ragaszkodik a magyar érdekek védelméhez, irritáló számukra. Meg is tesznek mindent, hogy ezt a kellemetlen helyzetet elkerüljék.

A KMKSZ számára esélyes 11 választókerületben csak három olyan van, ahol az UMDSZ és a Régiók Pártja is indít jelöltet. A többiben csak egyikük száll ringbe, és egyesült erővel támogatják a jelöltet.

A választási bizottságokba kizárólag az UMDSZ jelöltjei kerültek be. Pedig sorsolással döntöttek a tagokról, de hát, Istenem, van ilyen, szerencséjük volt. Ötször. A KMKSZ-nek egyszer sem.

A KMKSZ számára egyetlen biztató jel van: egyre nagyobb erővel dolgoznak ellenük. Például az egyik legesélyesebbnek tartott járásban a központi KMKSZ irodától (amely egyben helyi kampányközpont is) elvették a telefonvonalat. Az indoklás: a választási bizottságnak szüksége volt vonalra. És hát ugye honnan tudtak volna szerezni? Megoldhatatlan probléma ez korunkban.

Láttunk már ilyet, tudjuk, hogy irigylésre méltó fantáziával találnak ki újabb és újabb trükköket. Mint például 2002-ben, amikor Kovács Miklóssal, a KMKSZ egyéniben induló elnökével szemben egy másik Kovács Miklóst is indítottak, aki több ezer szavazatot szerzett, holott sem addig, sem azután nem foglalkozott politikával. Az "igazi" Kovács még így is megszerezte volna a parlamenti mandátumot, de több olyan körzet eredményét is megsemmisítették, ahol ő nyert, így az UMDSZ elnöke, Gajdos István jutott be a törvényhozásba. Az Európai Emberi Jogi Bíróság végül 2008-ban kimondta, hogy ez önkényes lépés volt, amely lehetetlenné tette a választói akarat megállapítását, de mit ért már mindez a választások után hat évvel?

A magyar kormány nem tehet különbséget legitim külhoni magyar szervezetek között, és csak hogy tisztázzunk valamit: nem is tesz. Viszont kötelessége minden esetben az ott élő magyarság érdekeit szem előtt tartani. És ha úgy látja, hogy a magyar választók érdekei sérülnek, nem tétovázhat. Ilyen esetben a határozatlanság a legnagyobb bűn, amit elkövethet a magyar állam.

Mit tehetünk mi? Elsősorban tájékozódjunk pontosan. Az MTI-ben egyetlen hír jelent meg a választási helyzetről, de az is pontatlanul. Az UMDSZ-hez tartozó napilap információira támaszkodva azt írták, hogy az UMDSZ plakátragasztóját véresre verte két magyarul beszélő ember (sugallva, hogy KMKSZ-esek tették). Ha egy kicsit is utánanéznek, kiderült volna, hogy egy darab éjjeliőrrel verekedett össze a fiatalember, és mindketten nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedtek.

Mit tehetünk még? Szurkoljunk vagy imádkozzunk - ki-ki vérmérséklete szerint. És vasárnap gondoljunk azokra a kárpátaljai magyarokra, akik sokkal nehezebb helyzetben vannak, mint a többi régió magyarsága, de a fenyegetések ellenére is van bátorságuk harcolni az igazságukért.
(A jobbklikken a hozzászóláshoz regisztráció szükséges.)
Az alkotmányozás kezd igazán mulattatóvá válni.
A szalonképes konzervatív tudja, hogy a liberalizmus és más baloldaliságok olyanok, mint az iszlám: betérni lehet, kitérni azonban nem, azért halál jár.
What we now call “civil resistance" often takes the form of mass rallies and demonstrations, as in Prague in 1989 and Tehran in 2009. People also engage in strikes, boycotts, fasts, and refusals to obey the law.
Alain de Benoist's 1985 book length essay, The Problem of Democracy is now available from the Arktos publishing house. Outside of specialist circles, and certainly within English speaking countries, Alain de Benoist may not be particularly well known.
Reagan accomplished an historical remoralization — not in the sense of renewing morality, but in restoring morale.
Discussion of the political impact of social media has focused on the power of mass protests to topple governments. In fact, social media's real potential lies in supporting civil society and the public sphere - which will produce change over years and decades, not weeks or months.