Amint a történelemnek, úgy az alkotmánytörténetnek sincs vége.
Halottak napján egyesek a jogállamot temetik. Merthogy. Nem akarom részletezni, ez ömlik az egész blogoszférából. Sajátos egyébként, hogy a nyugati sajtó egyelőre nem találta meg a témát, pedig megint lehetne bevágni egy nagytotált a Magyar Gárdáról. Az mindig jól jön.
A Fidesz és ellenfelei egyaránt azt hiszik, itt a végállomás. A Fidesz szerint most kell igazán nyerni, mert akkor többet már nem is kell. Az ellenzék pedig valami hasonlót gondol, csak ő éppen félve. Mindketten tévednek: semminek nincs vége. A történelem folytatódik, az alkotmánytörténet folytatódik. Ha lesz is új alkotmány, követheti azt majd egy még újabb. Ha lesz is Alkotmánybíróság kurtítás, lehet majd szélesítés is. Mert
semminek sincs vége.
Molnár Tamás halálakor
Mezei Balázs írta a nekrológot az azóta szintén elhunyt
Nagyítás hasábjain. Ebben Mezei felidézte egy beszélgetését Molnárral, még valamikor a kétezres évek elején, amikor is úgy látszott: a balliberálisnak álcázott posztkommunista elit, értelmiség az élet valamennyi területén végérvényesen győzött. A jobboldalnak meg pusztán a provinciális ökölrázás vagy a magányos könyvtárszoba nyugalma maradt. Orbánt ekkoriban mindenki temette, amint 2006-ban is a végét jósolták. Kósa Lajos már Orbán nélkül képzelte volna el 2010-et. Tölgyessy és Elek pedig megjósolta, hogy Orbánnal a Fidesz már sohasem fog győzni. (Nem árt emlékezni ilyen apróságokra, pusztán azért, hogy lássuk, végül is kinek nagyobb a politikai tehetsége, beleérző képessége, kitartása, küzdeni akarása.)
Mezei meg bizonyosan el volt keseredve, elvégre reménytelennek látszó idők voltak azok. Molnár azonban a konzervatívok nyugalmával mondta neki:
"Mindez gyökeresen megváltozik, mégpedig belátható időn belül. De nem szabad ezzel törődni, mert azt a változást is változás követi majd."
És lám. Nyolc év telt el azóta, és tényleg minden gyökeresen megváltozott. A jobboldali gondolkodás az élet majd minden területén többségbe került. De amint a halál a születéssel, úgy a bukás a győzelemmel kezdődik.
Orbán Viktor minden bizonnyal soha nem lesz akkora hatalom birtokában, mint most. De ma ő van ott, ahol, és nem mutyik vagy háttéralkuk, hanem egy demokratikus választás eredményeként. Ma Orbán Viktor hatalma tényleg hatalmas - talán csak a bajor CSU ért el néhanapján ekkora többséget, mint most a Fidesz-KDNP -; de az országban az ő hatalma a leglegitimebb, a legdemokratikusabb. És minden közvélemény-kutatás szerint: a legelfogadottabb. Hagyni kell hát dolgozni. Lássuk, mit akar, mit tud. Ha Alkotmánybíróság nélkül, akkor úgy. Ha Schmitt Pállal, akkor úgy. Ha új médiatanáccsal, akkor úgy. Az emberek (a.k.a. polgárok) ugyanis ősszel sem mondtak nemet a Fidesz nyomulására. Az emberek tavasszal az első forduló után már annak tudatában szavaztak a Fideszre, hogy ezzel a pártot alkotmányozói többséghez - azaz szekuláris isteni mivolthoz - juttatják. Orbán Viktor "túlhatalma" egy demokratikus, szabad, egyenlő és titkos választás eredménye. Most Orbánnál a labda, márpedig azt mondják róla: ő szeret kapura futni, és gólt lőni. Ma Orbán Viktor fut, fut, fut. Ha belövi, az a mi sikerünk. Ha elvéti, az az ő bukása.
A felelősség az övé. A döntés joga azonban továbbra is a miénk.
Mert egy biztos: 2014 áprilisában Magyarországon választások lesznek.
(Képünkön a Mars Attack's
című amerikai scfi-fi képregény egyik '50-es évekbeli számának epizódja látható.)
