„Vagyok pedig kormány embere a szónak azon értelmében, hogy kárhoztatok minden működést, minden elvet, melyek törvényes és hathatós kormányzást lehetetlenítenek.” gróf Dessewffy Aurél
VSZ: Zelena Dóra | 2010. június 12.  | 09:55
Nemzeti minimum minimumnemzet helyett
A kettős állampolgársági törvény, a nemzeti összetartozás napjáról szóló parlamenti döntés és a trianoni emlékülés a minimumnemzet korábbi krédója helyett a nemzeti minimum megállapítását kíséreli meg.
A Nemzeti Összetartozás Napja részben egy gesztusértékű szimbolikus lépés, részben a kollektív emlékezés államilag elismert új módja. Ez valószínűleg minden magyar számára könnyen emészthető meghatározás, ám ezen túl rendszeralapító jelentőséget is tulajdonítok a trianoni békeszerződés feszült-depresszív reakcióit is feloldani hivatott elnevezésnek. A "nemzeti összetartozás" kitétel ugyanis nem kizárólag a trianoni határok virtuális ledöntésének állami elismerését jelenti, és szintén nem csupán a Fidesz-kormány önnön identitásképzésének egyik megnyilvánulásaként értelmezhető. Az összetartozás napjának kijelölésekor a posztkommunista értékrendet levedlő új rendszer elvi, erkölcsi alapjainak megkonstruálásáról van szó. A kulturális nemzet deklarálása olyan nemzeti minimum, mely az új kormányzási mód orientáló eszméje is egyben. A parlamenti emlékülés képsorait követve azonban egy - bár lassan teljesen eljelentéktelenedő - politikai tényező (egyszem képviselője kivételével) kivonta magát a nemzeti egységtörekvés alól. Nem meghökkentően váratlanul, és nem is előzmények nélkül.

Sötét és mély lyukként tátongott az 1990 óta tartó demokrácia testén a politika és a társadalom valamilyen közös nevezője megállapításának hiánya. Ennek kijelölése 2004. december 5-én végzetesen ellehetetlenült. A rendszerváltás óta folyamatos tehertételként jelen lévő hiányosság egy egységes nemzeteszmére vonatkozóan a politikai elit látásmódbeli különbségét jelezte. Máig ható attitűdként a kádári retorika nélkülözött mindenfajta sajátos nemzeti karakterre apelláló felhangot, az etnikumok létének felvetése is tiltott területnek számított, az internacionalizmus ideológiája pedig nyilvánvaló gátja volt bármilyen önálló nemzetértelmezési törekvésnek. Az első szabadon választott kormánynak így a magyar nemzet államhatárok általi integrálatlanságának feszültségével kellett szembenéznie. Az Alkotmány megszövegezésének problémája, a határon túli magyarságra való utalás megoldása is erre a dilemmára vezethető vissza. Mint tudjuk, végül kompromisszumként a felelősségvállalási klauzulát emelték be a szövegbe. Nem kisebb feladat tornyosult tehát az Antall-kormány előtt, mint a magyar identitásra való rámutatás. Antall József olyan utat választott politikai vezérelvének, amit Szűcs Zoltán Gábor a "históriai jogi alap" kifejezéssel illetett. Ennek értelmében a történelmi múlt nacionalista felhangtól mentes, helyes megítélését kívánta helyreállítani. A nemzeti tradíció folytonosságát vallotta, de nem kritika nélkül értékelve annak minden elemét, az összetartozás alapját pedig közösségi létünk újra-felfedezésében látta. A gyakorlat utólagos megítélése azonban mégis ambivalensnek bizonyult, a kormányzatnak több ízben is fejet kellett hajtania a külpolitikai realitások előtt, például az ukránokkal kötött alapszerződés sokat kritizált passzusa miatt, amelyben Magyarország lemondott minden jellegű területi követeléséről.

A stafétát átvevő Horn Gyula és kormánya a kádári struccpolitizálást emelte állami szintre, amikor a "történelmi megbékélés" jól csengő üzenetének köntösében a nemzeti érdek érvényesítésének látszatát is visszautasította. E kabinet igényt sem formált valamilyen egységes nemzeteszme megkonstruálására. Szintén nem az erkölcsi felelősségvállalás irányába mutatott az SZDSZ emberi jogi megközelítése sem, amely a külhoni magyarságot ugyanolyan segélyezendő kisebbségnek tekintette, mint a határainkon belül élő etnikumokat. A proceduralitás, a technicizáló nyelvezet tehát újra polgárjogot nyert a politikában, a közös nevező pedig az értéksemlegesség lett.

1998-ban az Orbán-kormány színre lépése gyökeres változást hozott a nemzetszemléletben, és a magyar érdekérvényesítés erejében. A fideszes beszédmód szakított a baloldali pragmatizmussal, vezérfonalává a nemzet szimbolikus újraegyesítése vált. A státustörvény pontosan az összetartozás állami deklarációjaként igyekezett e felfogást érvényesíteni. Jelképes szerepét - a gyakorlati jelentőségén túl - Martonyi János vitaindító felszólalásában (a mostani emléknap elnevezésével párhuzamba állítható) "a nemzeti összetartozás törvénye" kifejezéssel ábrázolta.

A 2002-es kormányváltás ismét visszafordulást hozott. Jól érzékelteti ezt a tendenciát a státustörvény preambulumának módosítása, miszerint az egységes nemzetre való utalás kikerült a törvényszövegből, helyére pedig "a magyar kulturális örökséghez való kötődés" kitételt illesztették. Az eltérés jelentősége nem igényel kommentárt. Az igazi vízválasztó, amely lehetetlenné tett mindenfajta konszenzust a nemzetfogalom tekintetében, 2004. december 5-én jött el. A kampányban aktív szerepet vállaló Gyurcsány Ferenc a materiális érvek hangoztatással, a gazdasági következményekre való hivatkozással egyszerű költségvetési tehertétellé degradálta a magyarságával kulturálisan azonosuló nem magyar állampolgárokat. A nemzeti minimum perspektívája ezzel teljesen ellehetetlenült.

A 2010. május 26-án megszavazott kettős állampolgársági törvény, a Nemzeti Összetartozás Napjáról szóló május 31-i parlamenti döntés és a június 4-i emlékülés nyomán a kovácslászlói "merjünk kicsik lenni" unalomig szidalmazott, ám szem elől nem tévesztendő krédója a minimumnemzet meghirdetéséről remélhetőleg csupán írásos lenyomatokban felkutatható mementója marad egy letűnt korszaknak. Végérvényesen teret adva egy új rendszer nemzet-, és politikafelfogásának.
(A jobbklikken a hozzászóláshoz regisztráció szükséges.)
kostamas | 2010. június 12.  | 14:56
# 1

Kedves Dóra, ez a bejegyzés vajon utolsó házi feladat volt a tanító nénitől, vagy a szünetre adták fel nyári feladatnak? Le kell szállni a kettős állampolgárságról mit sürgősen elintézendő feladatról. MEG VAN, új áll probléma után kell nézni. Írom ezt úgy hogy nagyszülein sírját csak útlevéllel látogathatom. Beszélgetve több olyan ismerősömmel, aki elszakított területen él (más, más nemzet területén) nos őket nem hozza lázba a lehetőség a kettős álam polgárság ügyében (praktikus okok miatt) amit most nem fejtenék ki ,de az ok önt bizonyára nem érintené kora miatt.

A magyar politikusok egy része veri a habot,a túloldalon meg kényszeredetten mosolyognak hozzá, máshol meg  nem értenek az egészből semmit. Szerintem, ha egy ütős termelési riportot írna mondjuk a kormány váltás óta rohamosan növekvő csiga exportról, ami az új kormány politikájának köszönhető nagyobb sikere lenne       Ön is Nyíregyháza? sok sikert!!!

Citoyen | 2010. június 13.  | 11:15
# 5

Bocsánat, ide szerettem volna:

# 4

http://www.origo.hu/nagyvilag/20100613-szlovak-valasztasok-2010-vegeredmenyek-megbukott-robert-fico-koalicioja.html

 

Ideje lenne értékén kezelni az állampolgársági törvényt.

 

S azzal is kellene az önmagát konzervítvnak minősítő gárdának kezdenie valamit, hogy milyen érdemi dolgok történnek az országban -  már azt is eredménynek tartsuk, hogy a németekről megjelennek ilyenhíradások? http://hetivalasz.hu/uzlet/adocsokkentes-hazudott-a-jobboldali-kormany-30034

 

S hogy milyen nagyok vagyunk - az megmondta Brüsszel.

 

butapesti | 2010. június 13.  | 11:21
# 7
  # 6

Bugár Bélának van igaza, ő akkor is magyar, ha nem kéri ennek megerősítéséhez az állampolgárságot. Szóval nem kötelező.

Mit mondott Bugár Béla? "A szlovákiai magyarságot a szlovákiai magyarságnak kell képviselnie a pozsonyi parlamentben." Ebben benne van az is, hogy nem Budapestnek kell a felvidéki magyarok érdekeit képviselni.

Ami az autonómiát illeti ehhez is komolyan kell viszonyulni.

Tehát: Bármelyik utódállam magyar lakosságának autonómiája az adott régió önállóságát jelenti és nemcsak a többségi társadalmon belül, hanem külpolitikailag. Magyarán egy felvidéki, erdélyi autonómia egyben a Budapestől való autonómiát is jelenti..

jQuery(window).bind("load", function () { $('#komment_valaszok_323').jkPageLoader(); });
szeekely | 2010. június 14.  | 06:11
# 8

A megszavazott osszetartozasi torvenybe belekerult egy olyan kitetel, ami nem foltetlenul valik dicsosegunkre. Lenyegeben lo:tyo:go"s (sloppy) teologia, amirol szo van. Hadd idezzem a Mandinerre irt hsz-bol:

 

 

stockholm | 2010. június 14.  | 15:28
# 10

 

Jó, hogy megszületett ez az írás: fontos, hogy napirenden legyen a téma.

 

A cím igaz és szellemes: megvan a szükséges minimum, innen kell továbbindulni.

 

Az alkotmányozás kezd igazán mulattatóvá válni.
A szalonképes konzervatív tudja, hogy a liberalizmus és más baloldaliságok olyanok, mint az iszlám: betérni lehet, kitérni azonban nem, azért halál jár.
What we now call “civil resistance" often takes the form of mass rallies and demonstrations, as in Prague in 1989 and Tehran in 2009. People also engage in strikes, boycotts, fasts, and refusals to obey the law.
Alain de Benoist's 1985 book length essay, The Problem of Democracy is now available from the Arktos publishing house. Outside of specialist circles, and certainly within English speaking countries, Alain de Benoist may not be particularly well known.
Reagan accomplished an historical remoralization — not in the sense of renewing morality, but in restoring morale.
Discussion of the political impact of social media has focused on the power of mass protests to topple governments. In fact, social media's real potential lies in supporting civil society and the public sphere - which will produce change over years and decades, not weeks or months.