„Vagyok pedig kormány embere a szónak azon értelmében, hogy kárhoztatok minden működést, minden elvet, melyek törvényes és hathatós kormányzást lehetetlenítenek.” gróf Dessewffy Aurél
VSZ: Techet Péter | 2010. november 4.  | 08:00
Hollandia igenis jogállam!
E sorok szerzője jogász, éppen ezért tudja: a jogban sohasem egyetlen megoldás létezik. A jog nem egy zárt, logikus rendszer, amelyben a válaszok eleve adottak lennének. Éppen ezért nem gondolom, hogy a Lázár János által bejelentett korlátozó tervek mindenképpen alkotmányellenesek lennének.
"A jog egy tyu-tyu." Alf Ross

[Az alábbi sorok szerzője jogász, így igencsak irigyli azokat, akik tudják, mi is a jogállam s mitől alkotmányos bármi is.]

E sorok szerzője fizikailag és lelkileg is igencsak messze van attól, hogy az Alkotmánybíróság körüli huzavona komolyabban érdekelje. Míg egyesek számára az Alkotmány - és annak jelenlegi szövege - az élet középpontja, létezésük értelme, e sorok szerzője szerencsére nem ingerszegény környezetben nőtt fel, s így életének szépségét nem a kormány alkotmányosságától teszi függővé. Nekem nem az Alkotmány a riviéra. Egy amúgy jobboldali újságíró azt nyilatkozta valahol, hogy számára és az emberek számára az Alkotmány a biztos pont. Ez esetben én bizonyosan kivételes valaki lehetek: számomra például a nagymamám egy sokkal biztosabb pont, mint az Alkotmány bármely rendelkezése.

"A jogállam mi vagyunk"

E sorok szerzője jogász, és éppen ezért tudja: a jogban sohasem egyetlen megoldás létezik. A jog nem egy zárt, logikus rendszer, amelyben a válaszok eleve adottak lennének. A jog pusztán az érvelés eljárását szabályozza, de mindig hagy annyi szabad teret, hogy egy-egy kérdésre legalább két jogi válasz is adható legyen. Éppen ezért e sorok szerzője nem gondolja, hogy a Lázár János által bejelentett korlátozó tervek mindenképpen alkotmányellenesek lennének. Miközben irigylem mások magabiztosságát, talán jogi kérdésekben mégsem kéne egy-egy választ egyértelműnek és kizárólagosnak feltüntetni. Ha a jogban minden egyértelmű lenne, bíróságra sem lenne szükség. Elég lenne elővenni a törvényt, és minden levezethető lenne belőle. Mint egy matematikai képletből. A jog azonban nem matematika. A jog egy keret, amelyen belül különféle akaratok próbálnak érvényre jutni. Valamennyi akarat jogi érvekkel igazolja saját véleményét. És végül születik egy döntés, amely nem a döntés tartalma, hanem a döntéshozó hatalma okán érvényes és végleges. Non veritas sed auctoritas facit legem. Erre a tézisre épül a modern államiság és az európai jogállam, ha esetleg már elfelejtettük volna. Éppen ezért valamennyi jog- és politikaelmélet arra keresi a választ, hogy mikortól és miért legitim egy hatalom. Az erő önmagában nem legitimál, de a döntés elfogadottsága már igen. A jogállam az az állam, amelyben a jogi döntéseket a polgárok elfogadják. Az ellenszegülésnek számos formája ismert: jogon belüliek (választások), jogon kívüliek (polgári engedetlenség) és jogellenesek (forradalom) egyaránt adottak. A jogállam tehát nem több mint egy adott ország polgárainak elfogadása által létrejött és ennek révén legitim közössége. Általános jelentése nincs, csak mindig konkrét. Mást tart tán elfogadhatónak a svájci, mint az argentin, a magyar vagy a szingapúri polgár. És éppen ezért más a mérce is.

"A Fidesz sem sértheti meg a gravitáció törvényét"

Mind a jobboldali, mind a baloldali sajtó azzal riogat, hogy Orbán tervei sértik a jogállamot. Hogy vége a jogállamnak. Hogy az Alkotmány bejelentett módosítása ütközik a jogállamisággal. De a nagy serénykedés közepette senki sem mondta meg, mi is ez az olyannyira merev, egyértelmű és felettébb sértődékeny jogállam. Hogy néz ki? Puha vagy kemény? Gömbölyű vagy lapos? Színes vagy átlátszó? Hideg vagy meleg? A jogállamról mindenki mint valami fizikai tényről beszél: amit legfeljebb az emberi elme felismerhet, de nem befolyásolhat. Akkor viszont ki vele! Tessék kirakni azt a bizonyos jogállamiságot az asztalra, hadd lássuk!

Persze mindannyian tudjuk: a jog nem természettudomány. A gravitáció törvénye valóban létezik, és nem is igen lehet áthágni. Lázár János sem tudná megszegni. A jog viszont nem jelent többet és mást, mint amit az értelmezésére feljogosított szervek jogként kijelentenek. Nincs jog az emberi akaraton túl. A jog forrása az emberi akarat. Egy demokratikus jog forrása a demokratikus többség akarata. Jelen esetben tehát a parlamenti kétharmadé. A jogban az emberi akarat szabja meg a lehetőségeket. A természettudományban a külső környezet. A jogot mi alakítjuk, a természet minket alakít.

Alkotmányos alkotmánymódosítás

Hans Kelsen igazán nem vádolható jobboldali elhajlással. Ő írta, hogy a jogállam az az állam, amelyben az állam valamennyi cselekvése jog által, jogi formában jelenik meg. Lázár János terve tehát jogállami. Az érvényes alkotmánymódosítási eljárás szabályai szerint tervezi ugyanis a fideszes többség módosítani az Alkotmányt. Ma Magyarországon a parlamenti képviselők kétharmada jogosult az Alkotmányt módosítani. Mivel a választópolgárok a második fordulóban már annak tudatával szavaztak a fideszes jelöltekre, hogy ezáltal Orbán Viktor alkotmányozó többséghez juthat, nincs okunk megkérdőjelezni a demokratikus többség jogát arra, hogy az érvényes jogi előírások betartása mellett, egy teljesen jogszerű eljárás keretében módosítsa az Alkotmányt.

Akinek nem tetszik, ne szavazott volna a Fideszre. Aki utólag jött rá, hogy mégsem ezt akarta, az majd szavazzon más pártra 2014-ben. Meglesz a lehetőség leváltani a jelenlegi kormányt, és egy új kormányt, új jogalkotói vagy akár alkotmányozói többséget állítani a helyére. Sőt, lehet tüntetni. Lehet utcára vonulni. Lehet cikkezni, petíciózni. Lehet megkeseríteni az elkövetkező négy évet. Sok mindent lehet. Jelenleg azonban továbbra is a Fidesz élvezi a lakosság támogatását és a parlamenti többséget. Mind a demokratikus, mind a parlamenti legitimitás a Fidesz oldalán van: a párt a parlamentben és a lakosság körében egyaránt többséggel rendelkezik. Éppen ezért egy biztos: a Fidesz 2011-es alkotmányozása mindenképp legitimebb lesz, mint a senki által meg nem választott Ellenzéki Kerekasztal 1989-es dealje a pártállammal. A Fidesz ugyanis - jó lenne, ha végre ez feltűnne egyeseknek - megnyerte a választásokat. Az Ellenzéki Kerekasztal semmiféle választást nem nyert meg, az ottani alkotmányozás valóban mindenféle demokratikus felhatalmazás híján történt. Az ottani alkotmányozók mögött senki sem állt. Azon magyar alkotmányozók mögött, akiknek bizottságából az ellenzék kivonulni készül, viszont egy óriási, demokratikus felhatalmazás.

A kétharmados többsége és a választásokon elért majdnem hatvan százalékos támogatottsága okán a Fidesznek megvan a joga arra, hogy módosítsa az Alkotmányt. Az Alkotmánybíróság feladata, hogy a törvényeket és az alacsonyabb szintű jogszabályokat az Alkotmánnyal összhangba hozza. Az "alkotmányellenes alkotmányozás" kategóriája egy contradictio in adjecto. Nincs olyan, hogy a mérce nem felel meg önmagának. A párizsi méterrúd biztos, hogy egy méter hosszú. Nem lenne sok értelme azt állítani, hogy a párizsi méterrúd mégsem egy méter - elvégre ő maga a mérce. Ha a Fidesz módosítja az Alkotmányt, akkor a módosított alkotmányszöveg lesz a mérce. Ha a Fidesz új alkotmányt fogad el, akkor az az új alkotmányszöveg lesz a mérce. Az Alkotmánybíróság feladata nem az alkotmánymódosítás vagy az alkotmányozás felülbírálása, hanem a módosított vagy új Alkotmány és az alacsonyabb szintű jogszabályok összhangjának megteremtése. Alkotmányozni, azaz az ország alapvető jogi-politikai lényegét meghatározni ugyanis nem az Alkotmánybíróság, hanem az alkotmányozó többség jogosult csak. És ez jelenleg a Fidesz-KDNP-koalíció. Ez persze változhat. Bárki más is kerülhet ilyen többségbe, és akkor majd a Fidesznek kell tudomásul vennie a többség akaratát. A Fidesznek azzal is számolnia kell, hogy jelenlegi akciói precedenst teremthetnek. Ha a Fidesz áprilisban nem végleg nyerte meg a választásokat ("Egyszer kell nyerni, de akkor nagyot"), akkor a Fidesz is kerülhet olyan helyzetbe, hogy egy neki nem tetsző alkotmányt kell tiszteletben tartania. Vagy újra leváltania. A magyar alkotmánytörténet ugyanis nem ért véget.

"Mindenkinek igaza van"

A jogállamiság egyszerre minden és semmi. Lukács György a sztálini alkotmányt, Carl Schmitt a nürnbergi faji törvényeket látta jogállaminak. Sólyom László egykoron a jogállamisággal tartotta összeegyeztethetetlennek, hogy a kommunizmus alatt elkövetett bűncselekmények vonatkozásában az elévülési idő újrakezdődhessék. Rá egy évre a cseh alkotmánybíróság ugyanazon jogállamiságra hivatkozva jelentette ki, hogy a kommunizmus alatt elkövetett bűncselekmények vonatkozásában az elévülési idő igenis újrakezdődik. És voltaképpen senki sem tévedett. Mindenkinek igaza volt, mert a jog mindig hagy annyi teret, hogy mindenkinek igaza lehessen. A kérdés nem az, hogy kinek van igaza - hanem mi a közösség érdeke. Az elévülés védelme vagy a rendszerváltás jogi kiteljesítése? Az alkotmány betűje vagy az erkölcstelen magas jutalmak visszaszerzése?

A jog nem a logika, hanem a retorika világa: nem egyértelmű válaszok, definíciók, hanem akaratok, érvek, ellenérvek határozzák meg a jogi diskurzust. Éppen ezért kérem mindazokat, akik a jog biztos tudásában hiszik magukat, hogy ha lehet, akkor kicsit szerényebben. Kicsit megértőbben. Mert mindenkinek igaza van. A jogban azonban végül mindig kell hozni egy döntést: e döntés azonban már nem a sokféle igazság okán, hanem a döntés ereje és autoritása miatt érvényes. Egy demokratikus választás elsöprő eredménye mindenképp elég indok ahhoz, hogy a parlament feljogosítottnak, felhatalmazottnak érezze magát egy új Alkotmány elfogadására is akár.

Parliamentary sovereignity

Dönteni a jog jelentéséről és az Alkotmányról ma a fideszes parlamenti többség jogosult. Orbán Viktor nem tesz mást, mint az igencsak jogállami angol jogrendszer egyik kulcsfogalmát, a parlamenti szuverenitást érvényesíti. Elvégre mégiscsak a parlament demokratikus legitimitása a legerősebb a létező jogintézmények közül.

Persze a nép nem feltétlenül okos. Hozhat rossz döntést is. Kis János éppen ezért vezette be az alkotmányos demokrácia fogalmát még 1993 környékén: mondván kell valamiféle mérce és testület, amely a buta népet és a buta nép buta parlamentjét ellenőrzi. Ám egy szekuláris világban mi lehet ez a mérce, és kik lehetnének az őrzők? Ha Kis János gondolatát megfogadjuk, és a népet mégiscsak visszaküldjük a jobbágykunyhóba, akkor a francia forradalomig visszanyúlóan kéne sok mindent újragondolni. És akkor tán végül mégiscsak azon ellenforradalmi szerzőknek lenne igazuk, akikkel Kis János nem értene egyet. Népszuverenitás vagy Gottesgnadentum? A liberálisok az előbbiért harcoltak. Álljanak ki hát olyankor is mellette, amikor a nép, a többség nem velük, hanem másokkal van.

Akik a jogállamot védik, azok azt mondják, hogy az alkotmánybíráskodás a jogállam fogalmi lényege. Lehet. És felőlem akár legyen is. Pusztán egyetlen észrevételem lenne. Mégpedig annyi, hogy melyik alkotmánybíráskodásra tetszenek gondolni? Ahány ország, annyi megoldás. A magyar alkotmánybíráskodás igencsak széles körű. Ez nem baj, de mindenképp megmutatja, hogy vannak országok, főleg tőlünk nyugatabbra, ahol az alkotmánybíráskodás egészen más, korlátozottabb formája ismert. Vagy akár még az sem. A holland alkotmány 120. cikkelye egyértelműen jelenti ki, hogy a bírák nem jogosultak a törvények és a (nemzetközi) szerződések alkotmányosságáról ítélni. A holland alkotmány tehát valami olyasmit jelent ki, ami alapján a Magyar Nemzet, a Mandiner vagy a Népszava nyugodtan megvonhatná a jogállami minősítést Hollandiától.

Pedig szerintem Hollandia igenis jogállam.

[A cikk pusztán azért vált szükségessé, hogy kiegyensúlyozzon. Hogy lássuk, Lázár János ugyanúgy nem egyenlő a jogállamisággal, mint azok, akik magukról mégis ezt hiszik.]

(Illusztrációnkon az 1968-as Majmok bolygója című amerikai sci-fi utolsó epizódjainak egyike látható.)
(A jobbklikken a hozzászóláshoz regisztráció szükséges.)
jobbszélső | 2010. november 4.  | 10:14
# 1
Ez mind nagyon szép, és a jogpozitivista hozzáállással bizonyos szempontból még egyet is lehet érteni, de egy itt a bökkenő: a Fidesz választási programjában mindez nem szerepelt, és a kormányprogramban sem. Sőt, mindannak az ellenkezője szerepelt benne (nem fogok idézni, nem nehéz visszakeresni), mint amit most az alkotmányosságról mondanak és tesznek. Ez a nagyobb baj, nem a chartások sirámai. És erre ez a cikk sem magyarázat, csak egy szokásos benyalás Jobbklikk módra.
intelligensmosópor | 2010. november 4.  | 12:30
# 3

Amíg van hatalom, addig jó ha van vele szemben kontroll is. Nevezhetjük ezt a fékek és ellensúlyok rendszerének, ezt a szóhasználatot valamiért nagyon szerették az egyetemen, amikor én oda jártam.

 

Így a jelenlegi alkotmány alapján, amely lehetővé teszi az Alkotmánybíróságnak, hogy döntsön adókkal kapcsolatban is, a kontroll, azaz az Alkotmánybíróság megakadályozta, hogy egy igazságtalan és ezért rossz törvény életbe lépjen  és emiatt nagyon sokan komoly veszteséget szenvedjenek el. Hozzáteszem, a törvény nem azért volt rossz, mert az eredeti szándék - a kirívó, pofátlan végkielégítések és klientúra jutalmazások visszaszerzése - rossz, sőt az nagyon is igazságos. Csak éppen nagy hevületében a magyar parlament demokratikusan megválasztott és alkotmányozásra is feljogosított többsége egy olyan törvényt alkotott, ami azokat is adóztatja, akik nem részei ennek a klientúrának, csak éppen rossz időben kapták meg a törvények alapján járó végkielégítésüket. Szerencsére, a jelenlegi alkotmánynak és az AB döntésnek köszönhetően a parlamenti többség kapott még egy lehetőséget, hogy újragondolja ennek a kivitelezését és alkosson egy, az igazságos céloknak és a választói felhatalmazásnak megfelelő, törvényt. És úgy tűnik, hogy első dühének csillapodtával Lázár (és a Fidesz) is rájött arra, hogy amit csináltak, az rossz volt és már hajlandónak mutatkoznak a korrekcióra.

 

Amennyiben azonban a Lázár János által javasolt alkotmánymódosítás átmegy a parlamenten, a jövőben ilyen átgondolatlan és ezért rossz adótörvények esetében már nem lesz kontroll, ha alkotmányellenes az adó akkor sem, ha egyszer megint mondjuk a szocik kerülnek kormányra, akkor sem, ha megint lesz vizitdíj, akkor sem. A jogállamisághoz pedig ajánlom Radbruch Öt perc jogfilozófiáját, ami a jogállam lényegi követelményeit nem csak formai szempontból fogalmazza meg, mint ez a cikk.

Joachim Gauck | 2010. november 4.  | 17:25
# 7
Teljesen igaza van a szerzonek... Eleg csak osszehasonlitani az elso vilaghaboru utani kelseni, formalis ("Jeder Staat ist ein Rechtsstaat") "jogallam" Nemetorszag demokratikus sikertortenetet a masodik vilaghaboru utani "super-materiell" jogallam (Nyugat-)Nemetorszag csufos bukasaval... En inkabb maradnek azert mindezek ellenere ennel a masodiknal, meg akkor is, ha a zemberek kepviseloi ebben a masodikban nem valasztottak meg allamfonek. Biztos igazuk volt, nincs is itt szukseg mindenfele kontrollra...
kérdés | 2010. november 4.  | 22:00
# 8

Bár tetszik a cikk, mégsem tartom kereknek. Ezen az alapokon, simán igaza van azoknak, akik azt állítják, hogy az Orbán-kormányig tartott a jogállam. Mondhatják azt is, az jogállam volt, ami idáig volt. Márpedig nem igaz. A jogállamiság ott kezdődik, hogy szigorúan behatárolt a felelősség viselése és nincs államilag fölkarolt, támogatott, megtűrt adócsalás. Vagyis,jogállamról beszélünk, ha 'első a kötelesség' elvén működik mindenki számára az állam.

 

Csak bele kell gondolni, kedvezmények jogállamban is adhatók, méltányossági alapon. De ahogy mi működtünk, aszerint ÖNKÉNYES alapon (kezdetben megbízhatóság, majd kapcsolat révén) járt kedvezmény, az viszont korlátozás nélkül.

 

 Ahogy becirkulált a fejlettebb országok fizetési kötelezettségeivel járó hercehurca, úgy lettünk csak rákényszerítve a kötelezettségek betartására. Emiatt annyira nehéz beindítani a normális alapokon nyugvó államgépezetet. Magyar sepcialitás. Ezt mégráadásnak megfejeli a korrupció is.

Grrr | 2010. november 4.  | 23:30
# 9

Kedves Péter, amennyire én látom, a hollandok a gyakorlatban szinte mániákusan ügyelnek rá, hogy minden törvényjavaslat összhangban legyen az Alkotmánnyal,teljesen elképzelhetetlenek lennének ott a magyaroszághoz hasonló lépések. Ott még a le nem írt alkotmányos tradícióknak is óriási szerepük van.

 

Monsieur | 2010. november 5.  | 17:41
# 12

OMG!

 

Ezt a cikket egy jogász írta???

Ha ilyen fideszközeli jogászok vannak, már mindent értek.

 

Mi az alkotmányosság???  

A szerző komolyan gondolja a kérdésfeltevéseit vagy ennyire nem lát ki a politikai elfogultság mögül?

 

Mi a jogállam? Pl. nem alkotunk olyan törvényt, amely visszemenőleg állapít meg kötelezettséget, mert bármelyik európai államban ez elfogadhatatlan. De pl. azt is jelenti, hogy tulajdont elvonni csak azonnali és teljes kártalanítás mellett lehet, mert ez is általános. De pl. azt is jelenti, hogy az alapvető jogokat érintő hatósági eljárásokban a fair eljárás abszolút módon érvényesül. De pl. azt is jelenti, hogy megvannak a megfelelő fórumok, hogy e jogok a gyakorlatban is érvényesüljenek. Nem folytatom, egy komment nem elég, hogy a szerző hiányos jogi tudását helyrehozza.

 

Éppen ez utóbbi jogállami kritérium nem teljesül. Egy jogszabályi tulajdonelvonást nem tudok a rendes bíróság előtt vitatni. Ez AB hatáskör. Most éppen ott korlátozzák az AB jogkörét, ahol ez a tulajdonvédelem a legerősebben érvényesül. Ezzel lényegében lesz egy lefedetlen terület, ahol a polgárok jogfosztottá válhatnak. Na ez nem jogállami.

 

Hát pl. ezt tudjuk kirakni az asztalra. Attól, hogy valamit a jog által meghatározott ELJÁRÁSI rendben megalkotok, még nem feltétlenül lesz alkotmányos. De gondolom a szerzőnek a formai és tartalmi alkotmányellenesség fogalmak sem mondanak sokat.

 

Nem, nincs mindenkinek igaza. Tehát a szerző elfogadná, hogy holnaptól legyen adósok börtöne vagy oldjuk fel a kínzás tilalmát? Csak mert van egy politikai erő, ami kétharmadot szerzett????

 

Vannak egyetemes értékek. Ezt a szerző által megvetett jog, a civilizált nemzetek által eilsmert elveknek is nevez a nemzetközi jogban. A belső jog pedig jogállami értékeknek.

 

 

 

Az alkotmányozás kezd igazán mulattatóvá válni.
A szalonképes konzervatív tudja, hogy a liberalizmus és más baloldaliságok olyanok, mint az iszlám: betérni lehet, kitérni azonban nem, azért halál jár.
What we now call “civil resistance" often takes the form of mass rallies and demonstrations, as in Prague in 1989 and Tehran in 2009. People also engage in strikes, boycotts, fasts, and refusals to obey the law.
Alain de Benoist's 1985 book length essay, The Problem of Democracy is now available from the Arktos publishing house. Outside of specialist circles, and certainly within English speaking countries, Alain de Benoist may not be particularly well known.
Reagan accomplished an historical remoralization — not in the sense of renewing morality, but in restoring morale.
Discussion of the political impact of social media has focused on the power of mass protests to topple governments. In fact, social media's real potential lies in supporting civil society and the public sphere - which will produce change over years and decades, not weeks or months.