Miután egy ocsmány nagyhatalom kipuhatolta, hogy Magyarország nem számíthat külső segítségre forradalmában, orvul, hadüzenet nélkül megtámadta. Íme, a totalitárius zsarnokság valódi arca.
"Itt Nagy Imre beszél, a Magyar Népköztársaság minisztertanácsának elnöke. Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt. Csapataink harcban állnak! A kormány a helyén van. Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével!" - mondta Nagy Imre a Kossuth Rádióban november 4-én hajnalban. Mindezt az után, hogy az új magyar kormány megkezdte a tárgyalásokat a szovjetekkel a Magyarországon állomásozó csapatok kivonásáról.
A dátum jelképes. Miután egy ocsmány nagyhatalom kipuhatolta, hogy Magyarország nem számíthat külső segítségre
forradalmában, orvul, hadüzenet nélkül megtámadta az országot. Íme, a totalitárius zsarnokság valódi arca: pofátlan, hazug, sunyi és erőszakos. Amit pedig Magyarországon fel tudtak mutatni, az a zsarnok (ledöntött) szobrán kívül egy egyszerű hazaáruló. És igen: szégyellheti magát mindenki, aki az ocsmány nagyhatalom hátsó feléhez csatlakozott, és széles nyelvcsapásokkal igazolta a "történelmi szükségszerűséget" és a "realizmust".
A forradalom leverése utáni "rend" ezen alapszik: hazugságon és erőszakon, az igazság erőszakkal való elfojtásán. Pedig a megszállók erőszakossága a forradalmárok igazságát igazolja. Aki pedig "fasisztákról" beszél még ma is (a reakcióst vállaljuk, hiszen terminológiailag a forradalmi - törvénytelen - hatalom elleni felkelés "reakciós", meg is szívleltük tüstént), és a szegény ÁVH-sok ellen elkövetett erőszak miatt zokog, annak
mondunk egy átkozott analógiát: lehet, hogy az aktuális SS-tiszt éppen jó fej volt, de krokodilkönnyeket azért nem potyogtatunk érte.
A magyarok 1956-ban a szabadságért és az igazságért fogtak fegyvert. A megszálló hadsereg és a szövetséges ideológiai megszállottjai csak az erővel tudták ezt - ideiglenesen - elfojtani. A forradalom leverése után még több mint három évtizedig így
múltak az évek a gyarmaton. November 4. az elnyomás, a zsarnokság, a kommunista hazudozás és az árulás szimbóluma.
Nem felejtünk.
