„Vagyok pedig kormány embere a szónak azon értelmében, hogy kárhoztatok minden működést, minden elvet, melyek törvényes és hathatós kormányzást lehetetlenítenek.” gróf Dessewffy Aurél
VSZ: Szolomayer Balázs | 2010. november 5.  | 12:00
Felesleges frontvonalak
A felesleges politikai frontvonalak megnyitása helyett a magas népszerűségnek örvendő kormányzati munka folytatására van szükség - ha a jobboldal nem csak egy ciklusra tervez.
A Fidesz-kormány olyan feleslegesnek mondható ügyekbe vágja bele a fejszéjét, amelyekre semmi szükség nem lenne. Veszélyeztetik azt az állampolgárokban kialakult benyomást, hogy a jobboldali vezetés kormányoz és nem politizál. A Fidesz túlságosan sok frontvonalat nyit meg, és olyan ügyeket is mindenáron keresztül akar verni, amelyek politikai haszna elenyésző és csak ellenszenvet váltanak ki - saját törzsbázisán belül is.

A legékesebb példa erre Schmitt Pál köztársasági elnökké történő avanzsálása. Félreértés ne essék, nem azzal van a probléma, hogy Schmitt pártember. Hanem azzal, hogy politikai teljesítménye és személyi kvalitása miatt nem csak az ellenzék számára kérdéses alkalmassága - mint a nemzet egységét megtestesíteni kívánt személy -, hanem a jobboldali véleményformálók körében sem váltott ki osztatlan sikert. Kövér László a hírek szerint egyenesen ölre ment Orbán Viktorral az ügyben.

Ezek után, hogy hogy fér bele a Nemzeti Együttműködés Rendszerébe Molnár Gyula volt XI. kerületi polgármester, mint fővárosi tanácsnok, vagy Pető György, Molnár Gyula korábbi kabinetfőnöke, mint a Fővárosi Biztonsági Iroda vezetője, kérdéses. Pozsgayról meg már ne is beszéljünk.

A következő eset Szalai Annamária igencsak szerencsétlennek tűnő megnyilatkozása, amelyből sokak a Petőfi Rádió megszüntetését vizionálták - nem alaptalanul. A politikából amúgy is kiábrándult fiatalság számára egy ilyen üzenet csak azon liberális "értelmiségiek" hangját teszi még hallhatóbbá, akik az internet ellenőrzéséről hazudnak reggel, délben meg este.

Ezen intézkedések sorába illeszkedik sajnálatos módon az Alkotmánybíróság jogköreinek csorbítása is - ha megvalósul. Ezzel sem az a probléma, hogy egyszer csak hátára fordul és némi kapálózás után megdöglik a jogállam, hanem az, hogy nehezen kommunikálható, túl direkt, otromba és nem szimpatikus lépés. Megoldható lenne finomabb eszközökkel is, hogy az AB ne kaszálja el a magánnyugdíjak "államosítását" és a multinacionális vállalatokra kivetett különadót. "A jogban sohasem egyetlen megoldás létezik" - írja nagyon helyesen Techet Péter. Különösen érthetetlen megcsonkítani azt az intézményt, amely a rendszerváltás óta szinte az egyetlen olyan szerv, amelynek függetlenségéhez nem férhetett kétség, ugyanakkor a folyamatosan ellenzékbe szoruló jobboldali erők egyik legfőbb támaszaként funkcionált a technokrata posztkommunista erőkkel szemben. Különösképpen amiatt szerencsétlen húzás ez, mivel az 1998 és 2002 között regnáló Fidesz-kormányra sikeresen húzták rá az autokrata jelzőt. Nem lenne kívánatos, ha most is kialakulna az emberekben ez az ellenszenv, melyet 8 év alatt sikerült leküzdeni. Azon intézkedés, ami pedig a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen is riadalmat kelt és szinte egyetlen jobboldali véleményformáló sem tud tiszta lelkiismerettel védeni, azon talán el kellene gondolkodni, hogy helyes lépés-e? Minden esetre előremutató, hogy finomodik az indítvány.

Vigyázó szemetek Esztergomra vessétek!

(Illusztrációnk a Weird Science című amerikai sci-fi képregény egyik korai '50-es évekbeli számából származik.)
(A jobbklikken a hozzászóláshoz regisztráció szükséges.)
Az alkotmányozás kezd igazán mulattatóvá válni.
A szalonképes konzervatív tudja, hogy a liberalizmus és más baloldaliságok olyanok, mint az iszlám: betérni lehet, kitérni azonban nem, azért halál jár.
What we now call “civil resistance" often takes the form of mass rallies and demonstrations, as in Prague in 1989 and Tehran in 2009. People also engage in strikes, boycotts, fasts, and refusals to obey the law.
Alain de Benoist's 1985 book length essay, The Problem of Democracy is now available from the Arktos publishing house. Outside of specialist circles, and certainly within English speaking countries, Alain de Benoist may not be particularly well known.
Reagan accomplished an historical remoralization — not in the sense of renewing morality, but in restoring morale.
Discussion of the political impact of social media has focused on the power of mass protests to topple governments. In fact, social media's real potential lies in supporting civil society and the public sphere - which will produce change over years and decades, not weeks or months.