„Vagyok pedig kormány embere a szónak azon értelmében, hogy kárhoztatok minden működést, minden elvet, melyek törvényes és hathatós kormányzást lehetetlenítenek.” gróf Dessewffy Aurél
VSZ: Szolomayer Balázs | 2010. november 18.  | 08:50
Nem is olyan nehéz Népszavát írni! - Tiranai lepel reloaded
Fiktív cikkünk Népszava-stílusban.
Demokratának lenni annyit tesz, mint tisztelni a jogállamot, a magántulajdont, a szólás- és sajtószabadságot, kiállni az esélyegyenlőségért és igazságosságért. Lázár, tehát Orbán csupán ezen értékeket tiporta sárba az elmúlt egy hónapban. Már 2006-ban gusztustalan, gyomorforgató hatalmi arroganciától vezérelve kivitte az embereket az utcára, aminek egyenes folyománya volt, hogy a szavaitól megrészegült csőcselék felgyújtotta a TV-székházat. De ez még nem volt elég Orbánnak, kordont bontott a parlament előtt. A köntöséből kibújt szélsőjobboldali-újnyilas Jobbiktól pedig csak akkor határolódott el, amikor már saját hatalmát érezte veszélyeztetve, de addigra már képtelen volt visszagyömöszölni a szellemet, amely visszavonhatatlanul kibújt a palackból.

Megtörtént hát, ami egy demokratikus jogállamban elképzelhetetlen. Orbán módosította az általa nem tisztelt alkotmányt, és jelentősen megcsonkította az Alkotmánybíróság jogait. Ismét előjöttek azok a régi horthysta allűrök, amelyek nem idegenek Orbántól és a Fidesztől, hisz újabban már a látszatra sem ad, és a népet is kriptonyilas módjára "nemzettestvéreknek" hívja.

Hiába ágált a döntés ellen párthovatartozástól függetlenül mindenki - a mérsékelt konzervatívoktól a liberálisokig - hiába tiltakoztak olyan független civil szervezetek az intézkedés ellen, mint a Magyar Demokratikus Charta és álltak ki olyan független magyar értelmiségiek, mint Debreczeni József, Ungváry Rudolf vagy Bauer Tamás -, amit a Vezér egyszer eldöntött, az úgy lesz, 'oszt jónapot. Meglepőnek nem mondhatóak ezek az diktátumok, csupán a gyorsaságuk az. Orbán már kötcsei beszédében beharangozta a "centrális erőtér" létrehozását, amiben az ellenzék csak asszisztálhat a harmadik köztársaság megsemmisítéséhez. Hogy mindezt milyen felhatalmazással teszi? Hogy a kétharmad csupán az emberek egyharmadát jelenti?! Nem számít. Majd a határontúli szavazatokkal megtartja uralmát, ahogy ezt négy éve a Nemzet Orvosa elkotyogta, és akkor majd 20 évig ki sem lehet robbantani a hatalomból, melyért 8 évig sóvárgott.

Azt lehetett hinni, hogy bár a Fidesz nem árulja el valódi programját, tervei azért vannak. Mára kiderült, hogy azok sincsenek. Elkezdődött a jövő évi költségvetés vitája. A Fidesz bevezeti az egykulcsos rendszert. De mit is jelent az arányos rendszer valójában? A napnál is világosabb, hogy az egykulcsos adó nem "arányos", ahogy Orbán és a Fidesz hazudja. Ez a gazdaságpolitika csakis kizárólag a gazdagok és a felsőközéposztály érdekeit szolgálja. Egyértelműen látszik, hogy a kisember fog rosszul járni és akkor majd nézheti a kocsmában a söralátétet sör nélkül. Orbán saját magára szabott adórendszere minden, csak nem igazságos. De neki legalább jó lesz, ilyen, ha a Fidesz a saját képére formálja az országot.

Mert építeni azt nem tudnak, csak rombolni. A benyújtott költségvetés gátja lesz a növekedésnek is. Nem én állítom, Kopits György állítja - akit baloldalinak nevezni aztán már igazán nem lehet, hisz ő a Költségvetési Tanács elnöke, mely a Fidesz kezdeményezésére jött létre. A Fidesz képviselőből lett ÁSZ-elnök, Domonkos László már meg is semmisítené a testületet. De nem csak Kopits mondja ezt. A londoni elemzők se vélekednek másként. Pedig hát ők aztán tudják, vagy Orbán szerint ők is a régi épület poros kövei, amiket le kell bontani? Nem nézik jó szemmel nyugaton a nyugdíjak einstandolását sem. Orbán, amikor csak tudott elvett a nyugdíjasoktól, most sincs ez másként.

Ezzel szemben Bajnait és kormányát az Atlanti-óceán mindkét partján dicséret övezi, mert megmentették az országot, még a Fidesz vezére is kalapot emelt - persze csak külfön. Orbán viszont, miután kirúgta az IMF-küldöttséget, majd összeveszett az EU-val a hiányról, most megadóztatja a külföldi nagyvállalatokat, akik abban a szellemben települtek Magyarországra, hogy itt kamatoztassák befektetéseiket. De persze csak a külföldieket. A CBA-t, amely a tavaszi kampány során a Fidesz választási plakátjait is fizette, a CBA-t nem. Németországban már zúgolódnak, a bankok már elkezdték áthárítani a bankadót és minden bizonnyal így fog tenni a többi nagyvállalat is. De van még egy veszélye ennek az eszetlen sarcolásnak. És ez pont a gazdasági növekedés kérdése. Mert a bankok majd visszafogják a hitelezéseiket, a külföldi cégek pedig a beruházásaikat. Hogy fog akkor Magyarország utat mutatni Európának? Majd a kis- és középvállalkozók húzzák az országot? Ugyan kérem. Ezt senki nem gondolhatja komolyan.

Majd amikor az egész a fejükre dől - nem lesz ez olyan soká - és Orbán elmondja a maga őszödi beszédét, jönnek a megszorítások, az emberek majd rájönnek, hogy kinek is adtak bianko-csekket. Röpül majd a Vezénylőtábornok Szent Koronástul meg Nemzeti Együttműködésestül együtt! ‎"A fülke-ellenforradalom be fog bekövetkezni, reméljük nem nagyon durván..."

Szolomayer Balázs, közíró
(A jobbklikken a hozzászóláshoz regisztráció szükséges.)
states | 2010. november 19.  | 00:17
# 1
Nagyon jó, egy teljes félévnyi Népszavát megírtatok A4 terjedelemben, sőt már a következő félév kontúrjai is kivehetőek. Ha ezt a Népszava előfizetők megtudják, egy rakás pénzt megspórolhatnak.
Az alkotmányozás kezd igazán mulattatóvá válni.
A szalonképes konzervatív tudja, hogy a liberalizmus és más baloldaliságok olyanok, mint az iszlám: betérni lehet, kitérni azonban nem, azért halál jár.
What we now call “civil resistance" often takes the form of mass rallies and demonstrations, as in Prague in 1989 and Tehran in 2009. People also engage in strikes, boycotts, fasts, and refusals to obey the law.
Alain de Benoist's 1985 book length essay, The Problem of Democracy is now available from the Arktos publishing house. Outside of specialist circles, and certainly within English speaking countries, Alain de Benoist may not be particularly well known.
Reagan accomplished an historical remoralization — not in the sense of renewing morality, but in restoring morale.
Discussion of the political impact of social media has focused on the power of mass protests to topple governments. In fact, social media's real potential lies in supporting civil society and the public sphere - which will produce change over years and decades, not weeks or months.