„Vagyok pedig kormány embere a szónak azon értelmében, hogy kárhoztatok minden működést, minden elvet, melyek törvényes és hathatós kormányzást lehetetlenítenek.” gróf Dessewffy Aurél
 | 2010. június 11.  | 09:52
Mit keres itt Boross Péter?
Boross Péter 2002 utáni, Fidesszel kapcsolatos megnyilvánulásainak visszaidézése kétségessé teszi, hogy az új alkotmány kidolgozásakor a kormánypárt jó szövetségese lesz-e.
Sosem voltam híve annak a gondolatkörnek, hogy a "mi kommunistánk jó kommunista". Persze, politikai praktikum meg pragmatizmus diktálhat olyat, hogy kiélezett helyzetekben a jobboldalnak szüksége lehet a korábban másik térfélen álló politikusok támogatására. De ez esetben legalább a "valamit valamiért" elv alapján látnunk kellene, mi ebben a valóban hasznos (bocsánat az utilitarista szemléletért). Plusz szavazatok? Kapcsolati tőke? Még több kétharmad? Ilyesmiket bizonyosan nem hozott sem Csintalan Sándor, sem Szűrös Mátyás, sem Pozsgay Imre polgári oldalra történő korábbi becsatornázása. Ezen az alapon nem nagyon értem Boross Péter újrafelfedezését sem. Nem, ő természetesen nem kommunista, de az elmúlt nyolc év nappali óráinak jó háromnegyedét azzal töltötte, hogy a "konzervativizmus nemes hagyományőrzőjeként" fikázta az eltévelyedett, populista, szélsőjobbal kokettáló jobboldalt. Most pedig megtért tékozoló fiúként segít a Fidesznek új alkotmányt koncepcionálni.

Mielőtt elkezdődne a "hogyan meri egy ilyen fiatal kis himpellér kritizálni az ország még élő, legidősebb miniszterelnökét?"-féle felhergelt nyugdíjas-attak, szeretném rögzíteni, hogy valóban: úgy alapból a konzervatív beállítottsághoz passzolna az idős kor, az ezen alapuló tekintély és tapasztalat, életbölcsesség tisztelete. Mindez azonban Boross Péter esetében nem állja meg a helyét. Egyrészt azért nem, mert nem tudom, mit kellene tisztelni alig egy éves, a jobboldal számára totális katasztrófaként végződő kormányzásában. Másrészről pedig azt sem tudom, mit kellene különösebben tisztelni azon, hogy 2002 után a balliberális média - értsd: Nap-kelte (R.I.P.) vagy 168 Óra - kialakította a Boross személyét azóta is belengő "a magyar politikai élet doyenje" imázst. Ő az az "igazi konzervatív" - tudják, ilyen volt Debreczeni József is -, akit Gyárfás Tamásék vagy Mester Ákosék felmutathattak, hogy "lám-lám, íme az igazi, kulturált, konzervatív, párbeszédképes értelmiségi", szemben a mucsaista-populista fideszesekkel. Ebből a szempontból ugyanolyan funkciót töltöttek be, mint ideát a fentebb már említett Pozsgay, Szűrös vagy Csintalan. Előbbi kettő persze nem említhető egy lapon Csintalan "Egyem a kis szívét, kezeit csókolom" Sándor igénytelenségével, de én egyikőjük pálfordulását sem tudom feldolgozni. Szóval félreértés ne essék, ennyire nem vagyok szemellenzős: nem úgy kritizálom most Boross Fidesz-körüli sertepertéjét, hogy ne tudnám, volt MSZMP-funkcionáriusból is jutott amúgy a jobboldalra.

Tehát: az "öreg nacionalista" (ahogy magát nevezte) Boross Péter Fidesz-fikázása a 2002-es választási vereséget követően pörgött fel. S olyan gyönyörű íveket fogott át, mint az "Orbán Viktor mindenhova elmegy, ahonnan szavazatot remél", vagy "Orbán a szakrális pártceremóniák világába menekül" és radikalizálódása csak fokozódni fog, majd oda tért meg hirtelen, hogy Boross legutóbb már-már Tisza István és Bethlen István örökösét vélte felfedezni a régi-új kormányfőben. Mindezt persze az általa hangoztatott "jó ízlés keretein belül".

Az egész sztori valamikor 2002 végén-2003 elején indult, amikor a Magyar Nemzet nem volt hajlandó leközölni Boross egy levelét - a Népszabadság azonban igen -, mely már akkor a "bulváríz, a harcias gorombaság, a botrány" elkerülésére és a "józan, imponáló mértékletesség" pártolására szólította fel a Fideszt. Na meg persze arra, hogy nézzék meg, kivel lengetnek együtt (T.i. a szélsőjobbal lengettek együtt - már akkor! A szemetek.) A jobboldal sokszínűségére és az MDF önállóságára oly kényes volt miniszterelnök egy másik nyílt levélben a Fidesz beolvasztási kísérletei ellen szólalt fel, és nagyon rossz néven vette azt, hogy az akkor legnagyobb ellenzéki párt "barátságtalan szövetségeseivel is". Azért is nagyon veszélyes a Fidesz - korholt máskor -, mert ott "kontroll nélkül érvényesül a központi akarat". Ő - saját bevallása szerint - "nem is tartozott ebbe a közösségbe", pláne azért, mert "vad, elkeseredett, kontrollálatlan támadás- és zsarolássorozatot" indítottak a Fórum ellen 2006-ban. Emlékszünk, ez volt az az év, amikor véglegesen elvált a szar a májtól, és a vak számára is világossá vált, hogy Dávid Ibolya, hát, khm... baloldali irányba tájékozódik (No, igen: ekkor Boross pártelnökét "határozott, tehetséges, az MDF önállóságáért szabadságharcot vívó" politikusként írta le, hogy később, 2010-ben művét már "politikai aberrációnak" minősítse).

A vicces persze igazából az volt, amikor Boross már Gyurcsány Ferencről áradozott - persze a maga kifinomult, igényes stílusában. Mert ugye Boross szerint az akkori miniszterelnök már 2006-ban "felmutatta azokat a kvalitásokat, amelyek a modern médiademokráciában nélkülözhetetlen bajvívó szerepre egy politikust alkalmassá tesznek. Az intrikáló, pesszimista pártban elnémította a háttéralkukra hajlamos vezetőket. Felszámolta az ásatag jelölési gyakorlatot". Nota bene, az őszödi beszéd elhangzása után (!) a helyén maradó kormányfő ellenszereként nem a "fenyegetőzést", hanem az "elegáns, ironikus, kifinomult ellenzéki kritikát" ajánlotta. Értik? Gyurcsány vs. "kifinomult kritika" deathmatch. Mint mikor a legenda szerint lengyel lovasdandár támadt német páncélosokra a 1939-ben. Persze, valahol mindkettő lovagias cselekedet.

A legmegalázóbb pillanat mindemellett az volt, mikor Boross Lengyel Zoltán MDF-frakcióhoz történő csatlakozása után méltatta a kisgazda-gondolatkört, majd úgy nyilatkozott, hogy belépése óta "megismerte a fiatalembert", és "egyáltalán nincsenek rossz benyomásai róla". Ez már akkor sem volt hihető, s mint utólag kiderült, valójában ő is úgy gondolta, hogy Dávid Ibolya műve valójában egy nagy "politikai aberráció" volt.

Mindezek után nem igazán értem, mit keres itt Boross Péter.
(A jobbklikken a hozzászóláshoz regisztráció szükséges.)
drkovax | 2010. június 11.  | 11:13
# 1
Minden javaslatot, hozzászólást értékelni kell: a maga helyén. Akár Borossnál furább figuráknak is lehetne helye ott, ha másért nem, hát azért, hogy tudjuk, mit NEM szabad belevenni az új Alkotmányba...
Burmann | 2010. június 11.  | 16:58
# 4

Tartalmas - keményen őszinte hangú írás - írás. Mégis hiányérzetem van. A hiányérzetem abból fakad, hogy kevés - vagy inkább semmi - szó nem esik arról az adiszakról, amikor Boross Péter Orbán Viktor tanácsadó testületének oszlopos tagja volt, sőt miatta a miniszterelnök - szerintem kínos - összeütközéseket is vállalt. Ennek legdurvább és a későbbiekre kiható példája ez: http://www.origo.hu/itthon/20000526szemelyeskedo.html Ezt nem részletezem tovább,ezzel azt akartam aláhúzni, - hogy a hála tényleg nem politikai kategória (régi MDF-es szállóige).

Összességében, magam részéről nem látok lényegi különbséget Boross Péter és Debreczeni József politikai magatartása között, az életútjuk párhuzamai kísértetiesek. (!) Csak remélni merem, hogy Debreczeni József nem lesz valami médiakuratóriumi tanácsadó, mert akkor nekünk lőttek.

Tehetetlen Dodó | 2010. június 11.  | 18:07
# 5

Szánthó | 2010. június 11.  | 16:06

 

Nocsak, lemaradtam valamiről?

Csak nem vették be csintalant az alkotmányozó bizottságba??

 

Mert ha nem, akkor ne emlegessük egy napon Pozsgayval.

kingistván | 2010. június 12.  | 09:24
# 6
Azzal a megjegyzéssel, hogy Tisza és Bethlen "utódlását" én annyira nem szégyellném - tényleg ideje volna a Borossoktól és Debreceniktől végleg megszabadítani közéletünket!!!
abraxas | 2010. június 12.  | 15:55
# 7
Messzemenően egyetértek a szerzővel! Maradjon csak Boross Péter a Klubrádióban. A választások előtt még ott bölcselkedtek együtt Kuncze Gáborral. Megtalálta a helyét, nem kell bolygatni. Szánthó Miklós döntően morális érveihez egy gyakorlati szempontot tennék hozzá: Boross Péter - akárcsak az olaszok a II. világháborúban - többet használ ellenfélként, mint szövetségesként. Magyarul: többet visz, mint hoz.
abraxas | 2010. június 12.  | 15:57
# 8
Illetve pontosabban: többet árt szövetségesként, mint ellenfélként. Vagy valami ilyesmi, de a lényeg gondolom világos. Én egyetlen olyan emberrel sem beszéltem még, akinek a kedvenc politikusa Boross Péter lett volna.
Bíró | 2010. június 15.  | 11:44
# 9

"Csak nekem tűnik furcsának, hogy mikor Sólyom László a 80-as években a Duna Kör tagjaként tiltakozott a bős-nagymarosi vízlépcső ellen, mikor 1987-ben részt vett a lakitelki találkozón, és megalapították az MDF-et, mikor az Ellenzéki Kerekasztal és a Nemzeti Kerekasztal résztvevője volt, akkor Schmitt Pál a Lázár és a Grósz-kormány helyettes államtitkáraként a Kádár-rendszer apró, de fontos fogaskerekeként dolgozott a szocialista népköztársaságért? Mindezt kilenc éven keresztül ... pedig nem volt "kötelező" ezt csinálni, Pali bá'!"

 

http://vastagbor.blog.hu/2010/06/15/allamtitkarabol_koztarsasagi_elnok

 

Mit keres itt Schmitt Pál???

 

n.vanda | 2010. június 18.  | 12:42
# 10

Többekkel ellentétben úgy látom, nem rossz ötlet olyanok véleményét kikérni, vagy a döntéshozatalba bevonni, akiről nem állítható az, hogy elvtelen fideszbérencek! Ebből következően nincs kivetni való sem Szűrös, sem Pozsgay megjelenésében, ellenben az világosan kibukik, hogy a "fizetett" gyűlölködők mindig, mindenütt és midenben meg tudják fogni a dolgok leglényegtelenebb részét és a hitelrontásba süllyesztenek mindent!

 

Most akkor őszintén: hát nem inkább Szűrös, Boross, Csintalan, Pozsgay véleménye jelenjen meg az Orbán kormány intézkedéseiben, mintsem Mesterházy, Gyurcsány, Lendvai, vagy més ezekhez hasonlóké?

Az alkotmányozás kezd igazán mulattatóvá válni.
A szalonképes konzervatív tudja, hogy a liberalizmus és más baloldaliságok olyanok, mint az iszlám: betérni lehet, kitérni azonban nem, azért halál jár.
What we now call “civil resistance" often takes the form of mass rallies and demonstrations, as in Prague in 1989 and Tehran in 2009. People also engage in strikes, boycotts, fasts, and refusals to obey the law.
Alain de Benoist's 1985 book length essay, The Problem of Democracy is now available from the Arktos publishing house. Outside of specialist circles, and certainly within English speaking countries, Alain de Benoist may not be particularly well known.
Reagan accomplished an historical remoralization — not in the sense of renewing morality, but in restoring morale.
Discussion of the political impact of social media has focused on the power of mass protests to topple governments. In fact, social media's real potential lies in supporting civil society and the public sphere - which will produce change over years and decades, not weeks or months.