„Vagyok pedig kormány embere a szónak azon értelmében, hogy kárhoztatok minden működést, minden elvet, melyek törvényes és hathatós kormányzást lehetetlenítenek.” gróf Dessewffy Aurél
VSZ: Molnár Balázs | 2010. december 17.  | 11:14
Vastagh Pál örök - Recsk, munkásőrök
Most már értem, milyen '89-es demokratákról beszélt a volt kormányfő.
Hónapok óta vártunk. És nem hiába. A baloldalon megtalálták a jogállam védelméért folytatott harc talán legalkalmasabb harcosát. Vastagh Pál, egykori igazságügy-miniszter, jogtudós, kanadai nagykövet, az Európai Unió híve. És ami mögötte van.

Előre szólok: mindannyian megnyugodhatunk. A "szakértő" kimondta: még jogállam van. És ha Gyurcsány Ferenc a Táncsics Alapítvány szerdai jogállamféltő dzsemboriján Vastagh Pál volt igazságügy-miniszter ezt mondta, akkor az biztosan így is van. "Jogállam van, de a súlyos zavarokkal küzdő jogállam periódusában vagyunk és a kimenetelt nehéz megjósolni [...] jogbiztonság sérelme a legnagyobb probléma: az, hogy a megszokott fogalmak, értékek erodálódnak [...] sérül a jogalkotás alkotmányossága is [...] mintha nem lenne igazságügy-miniszter, akinek őrködnie kéne a jogalkotás alkotmányossága felett, minden alárendelődik a pillanatnyi céloknak".

Vastagh Pál tapasztalt jogtudor, régóta a magyar közélet meghatározó szereplője. Már 1966/67-ben aktivizálódott joghallgatóként, a nem teljesen jogállami MSZMP színeiben kezdte, majd a jogi egyetem elvégzése után Szegeden maradt KISZ-titkárnak. "1983 és 1986 között aspiráns Moszkvában, az SZKP Társadalomtudományi Akadémiáján. A szocialista orientációjú fejlődő országok társadalom-, illetve államelméletéről írta kandidátusi disszertációját. A tudományos fokozat megszerzése után egy évvel egyetemi docenssé nevezték ki, majd 1988 nyarán megválasztották a jogi kar dékánjává. A Szovjetunióból való hazatérése idején a reformkommunistaság határán lévőnek vallotta magát. Közel két év alatt fokozatosan jutott el annak felismeréséig, hogy a szovjet típusú politikai rendszer nem reformálható, ezért gyökeres átalakítására van szükség" - idézhetjük régi önéletrajzát. És hogy ki ne maradjon: kissé rosszkor, de még sikerült megcsípni Pol Pot megye párttitkári székét is. "1988. december 11-én, az MSZMP Csongrád megyei tisztújító küldöttértekezletén a megyei pártbizottság első titkárává választották."

Igen, ugye ez már csak így van. Felismered, hogy rossz a pártállami rendszer, ezért aztán a pártállami rendszer megyei csúcsaira lépsz. Természetesen Vastagh párttitkárként a helyi munkásőrség ünnepségén is részt vett, de sajnos nem a rendszer megreformálhatatlanságáról, gyökeres átalakításáról, vagy teszem azt, a jogállamról beszélt, hanem arról, hogy a Munkásőrség valójában nem is a párt, hanem az egész nép hadserege. Azonban a Munkásőrség és a párt közötti kapcsolat elszakíthatatlan. Sőt, úgy fogalmazott, hogy a Munkásőrség "egy olyan társadalmi önszerveződés, állampolgári mozgalom, ami ellentétben más hasonló kezdeményezésekkel, egy olyan eszmerendszer mellett teszi le a voksát, ami a szocialista társadalmi rendünk alapjait is magába foglalja egyben". Mindez 1989-ben történt.

Vészesen közeledtek az első szabad választások, a párt már elhagyott egy "M" betűt, a jogállam a kapuk előtt toporgott, Vastagh Pál pedig Battonyán tartott aktívát. Adjuk át a szót a Beszélő 1990 februári beszámolójának: "A városi tanács elnöki irodájában tartott találkozón a helyi gyár- és üzemegységek, valamint közintézmények vezetői vettek részt. Az egyébként nem hivatalosra tervezett találkozón - a sajtó külön meghívást nem kapott, de oda érkeztemkor minden további nélkül - röviden bemutatkozott Vastagh Pál. A vezetők támogatásukról biztosították az MSZP-jelöltet. Sőt, további találkozókat kértek tőle, hogy megismerkedjen a gyárak és intézmények dolgozóival is. Vastagh Pál ehhez hozzátette: csak a törvény által előírtak szerint. A résztvevők ezután vállalatuk problémáiról beszéltek, majd Vastagh Pál válaszolt néhány kérdésükre. Elhangzott az az észrevétel, hogy Battonyán az embereknek rosszul esik, hogy az MSZP túl élesen elhatárolja magát a jelenlegi MSZMP-től, semmilyen formában nem vállalja vele a szövetséget. Ez itt zavarokat okozott. Jó lenne a kérdést megfontolni a baloldal egysége, léte érdekében. Vastagh Pál így válaszolt: meglesz ez az új szintézis, csak nem ezen a választáson. Majd másfél év múlva a következő választásokon másképp alakul a helyzet. Mert ez a parlament nem fog négy évet ülni, az biztos. Az egyik jelenlévő megjegyezte: vagy négy évet fog ülni! S Vastagh Pál folytatta: de nem a Kossuth téren, hanem az újra megnyitott Recsken".

Aztán a már ismertebb karrierpálya: igazságügy-miniszteri poszt, egy sikertelen alkotmányozás, Szovjet- helyett Európai Unió (sőt, annak alkotmányozó konventje), Kanada, a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (polgári tagozat) kitüntetés Sólyom Lászlótól és az Általános Vállalkozási Főiskola rektori posztja.

Most már értem, milyen '89-es demokratákról beszélt a volt kormányfő.
(A jobbklikken a hozzászóláshoz regisztráció szükséges.)
Geo | 2010. december 17.  | 17:31
# 1
Persze, persze. De talán érdemes lenne a jogalkotást is összehasonlítani - pl. a jelenlegivel - hogy másfajta értelmezése is legyen 89-nek.
Tehetetlen Dodó | 2010. december 20.  | 17:49
# 4

Jó, hogy van nekünk ez a Vastagh.

Ha példát kell felhoznom egy igazi sötét vérbolsi káderre, aki aztán ügyesen átfordult a neoliberálkapitalista maffia támogatói közé, úgy, hogy közben jottányit sem változott mélyen gyökerező pártállami beidegződése, akkor könnyű dolgom van.

Méltó párja a sok kisz-, munkásőr- és emeszsempés csecsen nevelkedett 89-es demokratának.

Az alkotmányozás kezd igazán mulattatóvá válni.
A szalonképes konzervatív tudja, hogy a liberalizmus és más baloldaliságok olyanok, mint az iszlám: betérni lehet, kitérni azonban nem, azért halál jár.
What we now call “civil resistance" often takes the form of mass rallies and demonstrations, as in Prague in 1989 and Tehran in 2009. People also engage in strikes, boycotts, fasts, and refusals to obey the law.
Alain de Benoist's 1985 book length essay, The Problem of Democracy is now available from the Arktos publishing house. Outside of specialist circles, and certainly within English speaking countries, Alain de Benoist may not be particularly well known.
Reagan accomplished an historical remoralization — not in the sense of renewing morality, but in restoring morale.
Discussion of the political impact of social media has focused on the power of mass protests to topple governments. In fact, social media's real potential lies in supporting civil society and the public sphere - which will produce change over years and decades, not weeks or months.