„Vagyok pedig kormány embere a szónak azon értelmében, hogy kárhoztatok minden működést, minden elvet, melyek törvényes és hathatós kormányzást lehetetlenítenek.” gróf Dessewffy Aurél
Böszörményi Nagy Gergely | 2010. május 26.  | 09:45
Gyorsítósávban
A poszt-szocializmusban gyökerező paternalista vágyképek kigyomlálásának sikere a törvénykezés mellett a vezetők által használt nyelv megújításán is múlik.
A politikai marketing iránt érdeklődő kevesek számára igazi ínyencség Stan Greenberg legújabb, online is elérhető prezentációja. Az amerikai közvélemény-kutató (Tony Blair egykori kampánytanácsadója) a május 6-i voksolást követő napokban részletes kutatást végzett a brit választók körében, hogy megismerje a konzervatívok keserédes, az előzetesen vártnál sokkalta szerényebb (mindössze hétszázalékos) győzelmének okait.

Nagy-Britanniában a választók 37 százaléka a kampány utolsó hetében döntötte el, hogy kire adja a voksát. A konzervatívok nem tudták ideológiai választássá alakítani a szavazást, szimpatizánsaiknak mindössze 28 százaléka voksolt megszokásból a pártra. Mindenki más valamilyen aktuálpolitikai okból határozott így (a gazdasági válságtól a Gordon Brown személye iránti ellenszenvig). Szinte alig akadt olyan polgár (10 százalék), aki a "kisebb kormányzat, kevesebb állam" jobboldali alapvetése miatt választotta David Cameront, miközben a konzervatívok mindközül éppen a lényegi szakpolitikai kérdésekben bizonyultak a legkevésbé meggyőzőbbnek a Munkáspártnál.

A szigetország tizenhárom év rendkívül ellentmondásos, de biztosan több kudarcot, mint látványos sikert hozó baloldali kormányzás után új irányt, új kormányt és új vezetőket akart, ez utóbbiak azonban nem hagyományos csatát nyertek meg, hanem - ahogyan szűkre szabott sikerük is bizonyítja - rendhagyó mandátumot kaptak. Olyan területeken vár megoldásokat tőlük a közvélemény (a közszolgáltatások reformjától a pénzügyi szabályozás megerősítéséig), melyek mindeddig a baloldal vadászterületének számítottak. A szükséglet-piramis nem alakult át - csupán a régi seprű találtatott könnyűnek. A konzervatívoknak előbb az ellenfél egykori pályáján kell alapvető rendet teremteniük, hogy azt követően saját prioritásaik vehessék át a főszerepet.

Amilyen kézenfekvő a tanulság, annyira könnyű megfeledkezni róla. Még a világ patinás demokráciái is rendkívül lassan változnak. Ne higgyük, hogy a többségi magyar választó lelkülete örökre kifordult magából nyolc év szocialista kormányzása nyomán - hogy Magyarországon már sohasem lehetne a 100 Napos Programmal választást nyerni. Ahogyan az állammal szemben támasztott jogos elvárásokat mindenekelőtt újra érteni és tisztelni kell, úgy később a poszt-szocializmusban gyökeredző paternalista vágykép kigyomlálása is legalább ennyire fontos feladat lesz. Ez utóbbi a törvénykezés sikere mellett a vezetők által használt nyelv, forma és gesztusrendszer megújításán múlik. Az út legelején járunk.

(Illusztrációnk a The Moon című brit újság 2007. április 17-i címlapjának felhasználásával készült.)
(A jobbklikken a hozzászóláshoz regisztráció szükséges.)
Geo | 2010. május 26.  | 14:06
# 1

Az út legelején járunk. - De nagyon, ahogy a 100 naposokra is nagy a fogadókészség.

 

Ugyanakkor, GB-ra visszatérve: nem az új kormánynak - hanem a világnak kell a hagyományos értelemben baloldalinak nevezett lépéseket tennie.

Lord Meldrum | 2010. május 26.  | 17:14
# 3
"Ez utóbbi a törvénykezés sikere mellett a vezetők által használt nyelv, forma és gesztusrendszer megújításán múlik."Törvénykezés vagy törvényhozás? Szerintem az utóbbit kívántatik értelem szerint.
albion | 2010. május 26.  | 23:45
# 4
Ha jól értettem a brit választást, az a 7% amivel a konzervatívok nyertek, egyrészt több volt mint, a márciusi 3%-os felmérési adatok (amikor itt a Jobbklikken már temették a Torykat), másrészt több volt, mint amivel M.Thatcher nagy győzelmét aratta. Kb. 2 millióval több szavazatott kaptak a Toryk, mint a Munkáspárt. Azért nem tükröződik ez a helyek számában, mert egyenlőtlenek a választókörzetek eloszása.A brit sajtó szerint pedig a választók leginkább a "Big Society"-re "buktak", de ez csak a kampány finisében derült ki, nem volt igazán kiemelve a kampányban. Mindemellett mind a The Economist, mind az FT pont racionális alapon támogatta a Tory pártot, mert egyedül ők mertek lefaragásokról és arról beszélni, hogy áldozatokat kell hozni az ország pénzügyi helyzete miatt, illetve ők kezdtek erról beszélni elsőként már tavaly novemberben.
Az alkotmányozás kezd igazán mulattatóvá válni.
A szalonképes konzervatív tudja, hogy a liberalizmus és más baloldaliságok olyanok, mint az iszlám: betérni lehet, kitérni azonban nem, azért halál jár.
What we now call “civil resistance" often takes the form of mass rallies and demonstrations, as in Prague in 1989 and Tehran in 2009. People also engage in strikes, boycotts, fasts, and refusals to obey the law.
Alain de Benoist's 1985 book length essay, The Problem of Democracy is now available from the Arktos publishing house. Outside of specialist circles, and certainly within English speaking countries, Alain de Benoist may not be particularly well known.
Reagan accomplished an historical remoralization — not in the sense of renewing morality, but in restoring morale.
Discussion of the political impact of social media has focused on the power of mass protests to topple governments. In fact, social media's real potential lies in supporting civil society and the public sphere - which will produce change over years and decades, not weeks or months.