„Vagyok pedig kormány embere a szónak azon értelmében, hogy kárhoztatok minden működést, minden elvet, melyek törvényes és hathatós kormányzást lehetetlenítenek.” gróf Dessewffy Aurél
VSZ: Szolomayer Balázs | 2011. február 9.  | 23:07
A komprádornagytőke vérszivattyúi
Magukat jobboldalinak gondoló szerzőknél is kilóg a marxista lóláb. Kesergés helyett jobb volna azonban a piacgazdaság alapjait komolyan vennünk.
Nehéz úgy a kapitalizmusban élni, hogy továbbra is kommunista fejjel gondolkozunk. Az iszapkatasztrófa és a különadók kapcsán divatossá vált a tőkét kriminalizálni és Bogár László-féle megdönthetetlen érvrendszerrel támadni a Nyugatot. A magyar néplélek sajátossága, hogy mindig mindenki hibás, csak persze mi, magyarok nem. Sajnálatosan visszaköszön továbbá a "jobboldali" gondolkodókban is leülepedett marxizmus.

Arról van ugyanis szó, hogy a szabályozás hiánya és "trükkök százai" ellen nem úgy kell fellépni, hogy a multikat anyázzuk. Szerintem semmi meglepő nincsen ugyanis abban, hogyha egy nagyvállalat maximalizálni kívánja a profitot - legfeljebb azoknak lehet ez újdonság, akik az imperializmust "globalokráciára", a kapitalizmust pedig "komprádornagytőkére" keresztelték át. Joggal tehetjük fel a kérdést: ki a hibás? Michael Moore és Bogár László nyilvánvalóan valamiféle globális vérszivattyúban kezdenének el gondolkozni, azonban egyszerűen arról van szó, hogy hathatósabb szabályozásokra lenne szükség, nem pedig összeesküvés elméletek gyártására.

A magyarországi példák sora számtalan, a zavarosban könnyű halászni. Ennek folytán nem kell csodálkozni, hogy egyes hitelintézetek 430%-os kamatokkal adnak kölcsönöket, ugyanis ez legitim. Ugyanakkor érdemes lenne elgondolkozni azon, hogy Hammurabi birodalmában nagyjából feleannyi ideig tartott megszabadulni az adósrabszolgaság terhétől, mint ma visszafizetni egy ingatlanhitelt.

Azon sem érdemes meglepődni, hogy ártérbe épült a miskolci Auchan, vagy hogy a német szemét Magyarországon landolt. Miként azon se, hogy a Suez baranyai terjeszkedését is a pécsi lakosság fizette ki. Nem történt más a West Balkán esetében sem, mint puszta profithajhászás. Az Alstom is megtehette, hogy két és fél évet csúszott a metrókocsik szállításával, ahogy azt is, hogy a nem megfelelő fékberendezések vis maiornak számítanak. Hasonló a helyzet a különadókkal. Ha a bankok vagy egyéb válságadóval sújtott ágazatok képviselőinek a helyébe képzeljük magunkat - vagy akinek ez nem megy, gondoljon arra, hogy mondjuk a MOL-ra vetnének ki ilyenfajta terhet Romániában -, azt hiszem, mi magyarok sem lennénk végtelenül boldogok. És ezen nincs is mit meglepődni. Nem bonyolultabb kérdés ez annál az egyszerű gondolatmenetnél, hogyha csökken a profit, az rossz.

Tehát, mik ilyenkor az előttük lévő alternatívák? A kormányzat hajthatatlan. Próbálkoznak az EU-nál/IMF-nél, hátha az működik. De nem. Ez esetben elkezdik használni az anyaországukban lévő médiát és megpróbálnak úgy nyomást gyakorolni ránk. És akkor helyben is vagyunk. A megfelelő alkalom a médiatörvénnyel kínálkozott, hisz ez közérthető, és a magyar kormányzat elkövette azt a hibát, hogy semmilyen hivatalos tájékoztatással nem szolgált. Jelen esetben sem a tőkét magát kellene hibáztatni. Az olyan példázatok helyett, minthogy a Nyugat a "kiválasztott népet akarja megfojtani", inkább a konkrét tényeket lenne érdemes taglalni. Jó példa erre a Sat1 minden tárgyilagosságot nélkülöző riportfilmje a magyar médiatörvényről. A német médium és a TV2 tulajdonosa - a SBS-MTM - ugyanis azonos, és nyilvánvalóan germán barátaink nincsenek elragadtatva a gondolattól, hogy csatornájukat igen súlyosan megbírságolhatja az új média hatóság. Ahogy a Die Welt című konzervatív lap Fideszt támadó írásából sem az a tanulság, hogy "még a konzervatívok is", hanem az, hogy a német lapot ugyanaz az Axelspringer tulajdonolja, amely a magyar piacon Világgazdaságot, Népszabadságot, kilenc megyei napilapot, valamint további harminckettő tematikus újságot.

A "tőke" már csak olyan: szeret a legjobban járni, ha lehet. És ha az a legolcsóbb, hogy a szabályokat kijátssza, és az embereket megkenje, akkor azt fogja tenni. Ez történt Sukorón is. Ha meg lehet szerezni messze áron alul egy olyan területet, mint a Velencei-tó partvidéke, akkor miért ne tennék meg? De a legjobb példa talán erre a MÁV Cargo privatizációjának története, amikor is az osztrák ÖBB vasúttársaság felügyelőbizottságának elnöke Horst Pöchhacker azt találta mondani: "el kell búcsúznunk egy bizonyos naivitástól, én az építőiparból jövök. Egyetlen magyar megrendelést sem kaptunk hasonló lobbimegállapodás nélkül".

Ez a nagy magyar valóság. A habzó száj helyett inkább kicsit magunkba kellene néznünk, hogy az elmúlt 8 év után felszámoljuk-e a káoszt és megtaláljuk-e a felelősöket. Még akkor is, ha azok mi magunk vagyunk. Mert naivak ne legyünk, nem a "tőke" fog megváltozni...
(A jobbklikken a hozzászóláshoz regisztráció szükséges.)
kérdés | 2011. február 10.  | 09:12
# 1

Ez így zajlik, mindenhol.

Halkan mondom, Svájcból évente tízezres nagyságrendben zajlik a kivándorlás....pl. "nem tudok elég korán felkelni, hogy megbízáshoz jussak'...indokkal.

A pénzkoncentrációnak megvannak a  maga törvényszerűségei, ami szerint a profit profitot kell, hogy szüljön. Az a gépezet a saját törvényszerűségei szerint múködik.

Ez nem jó az országok eladósodott gazdaságának.

Most megérett az idő az alkudozásra.

A cél a kölcsönös belátás.

Valakinek engednie kell.

Kőkemény korlátok között akarják tartani a népeket, műkaján.

De jó legelőt kellene inkább adni a birkáknak, úgy több gyapjút lehet nyírni róluk...ez is egy megoldás.

multikulti | 2011. február 11.  | 22:48
# 2
Még egy kicsit tovább kellett volna vinni a gondolatmenetet aztán el is jutnánk oda, hogy az ún. emberi jogok meg magasztos értékek nem mások, mint a puszta érdekérvenyesítést álcázni igyekvő szavak.
Az alkotmányozás kezd igazán mulattatóvá válni.
A szalonképes konzervatív tudja, hogy a liberalizmus és más baloldaliságok olyanok, mint az iszlám: betérni lehet, kitérni azonban nem, azért halál jár.
What we now call “civil resistance" often takes the form of mass rallies and demonstrations, as in Prague in 1989 and Tehran in 2009. People also engage in strikes, boycotts, fasts, and refusals to obey the law.
Alain de Benoist's 1985 book length essay, The Problem of Democracy is now available from the Arktos publishing house. Outside of specialist circles, and certainly within English speaking countries, Alain de Benoist may not be particularly well known.
Reagan accomplished an historical remoralization — not in the sense of renewing morality, but in restoring morale.
Discussion of the political impact of social media has focused on the power of mass protests to topple governments. In fact, social media's real potential lies in supporting civil society and the public sphere - which will produce change over years and decades, not weeks or months.