„Vagyok pedig kormány embere a szónak azon értelmében, hogy kárhoztatok minden működést, minden elvet, melyek törvényes és hathatós kormányzást lehetetlenítenek.” gróf Dessewffy Aurél
Békés Márton | 2011. február 11.  | 09:00
Fordított könyvmáglya
A túlnépesedett alexandriai civilizáció nem elégeti az értékes könyveket, hanem a szórakoztatóiparhoz tartozó tömegtermékeivel agyonnyomja őket.
1. E könyvek mindegyike mögött áll egy-egy ember. Ez az, ami engem érdekel. 2. Az egész életedet ez előtt a családi képekkel teleaggatott fal előtt töltötted. Ezek a könyvek a polcon az én családom. Guy Montag

Csak a gépesített, ideológiával áthatott barbárság pusztítja el tömegesen a könyveket. A XX. század két totalitárius rezsimje azért állított nyilvános könyvmáglyákat, illetve járatta csúcsra a papírmalmokat, hogy egyirányúsíthassa a politikai gondolkodást és gleichschaltolhassa a szellemet. Noha az európai vallásháborúk idején is előfordult, hogy elégették a kölcsönösen eretneknek nyilvánított műveket, sőt 1830-ban egyes helyeken - felforgató irományt gyanítva benne - "megégették" Széchenyi Hiteljét, ezek mégsem azért, pláne nem olyan volumennel történtek, amiért és ahogyan a kommunisták tömegesen bezúzták a reakciós könyveket, és a nácik könyvmáglyákon hamvasztották el a nekik nem tetsző gondolatokat közvetítő köteteket. A vörös és a barna diktatúra ugyanis a szellemi élet totális ellenőrzése miatt - saját logikájának megfelelően - nem engedhette meg, hogy az egyeduralkodó irány alternatívái mindenki számára (vagy egyáltalában) hozzáférhetőek legyenek. A Magyarországon 1945-ben összeállított tiltott könyvek listáján szereplő műveket például a politikai rendőrség begyűjtötte, birtoklásukért büntetés járt. Az indexre tett, de be nem zúzott példányokat 1989-ig a könyvtárak ún. Zárt osztályán tárolták (nagy piros "Z"-betűvel jelölve meg őket), mintha a bennük közvetített gondolatok idegbetegség következményei volnának. Nem kétséges: sok közülük valóban patologikus szerzők (pl. Bosnyák Zoltán, Dövényi-Nagy Lajos, Marschalkó Lajos, Szálasi Ferenc) alkotása volt, más könyvek egészséges alkotói (Almásy László, Kodolányi János, Mályusz Elemér, Teleki Pál stb.) viszont egyszerűen csak ellenségnek számítottak. De a káros gondolatok nem tűnnek el azzal, ha könyv alakú hordozóikat WC-papírrá alakítjuk - mint tette azt a Ceausescu-diktatúra az erdélyi kálvinista Szentírásokkal -, vagy pogány szertartások külsőségei közepette hamuvá változtatjuk.

Az utópikus törekvések mindig is ellenségként tekintettek a rájuk veszélyes könyvekre, vagy általában a könyvekre. Az irodalmi antiutópiákban és disztópikus regényekben gyakran megjelenik a könyv, mint az ellenállás szellemének hordozója. Orwell 1984-ében Winston egy olyan helyen dolgozik, ahol rendszeresen átírják a régi újságokat, ha Óceánia szövetségesi politikája éppen gyökeresen átalakul (vagyis eltüntetik azokat a régi lapokat, amik nem az éppen fennálló nemzetközi helyzetet tükrözik, és helyükbe átírt nyomtatványokat tesznek). Majd Winston megkapja a gonosznak nyilvánított Goldstein könyvét, amelyről kiderül, hogy valójában egy beépített ember csalárd ajándéka. Burgess Gépnarancsában az Alex és társai által találomra terrorizált otthon lakójáról kiderül, hogy ellenzéki író, aki a regény címét adó írását gépeli. Ennél beszédesebb Bradbury Fahrenheit 451 című műve, amelynek főhőse, Guy Montag, az eufémisztikusan tűzoltóknak nevezett, valójában a megmaradt könyvek elégetését hivatásosan űző testület tagja. Felettesei ellen fellázadva gyűjteni kezdi a megsemmisíteni rendelt köteteket, ezzel mutatva fel a legmélyebb humanizmus egyik legszebb példáját.

A könyvek elpusztítása valójában szentségtörés, blaszfém tett, méghozzá a könyv-alapú zsidó-keresztény kultúra ellen. Az istentelen diktatúrák és az elképzelt negatív utópiák a maguk természetes módján számolnak le a könyvvel, amely létezésük alapját támadó gondolatokat közvetíthet. Vonaton, szobák mélyén, könyvtárak csendjében, hátsó udvarok diófái alatt olvasgatva őket elménkben képezik azokat a gerillacsapatokat, amelyek egyesülve, idővel meg is rengethetik az elnyomó rezsimet. De mi a helyzet napjaink látványos könyvtúltermelésével? Arról van ugyanis szó, hogy az a fajta kereskedelmi, konformista könyvdömping, amely elárasztja kultúránkat, valójában fordított könyvmáglyaként működik. Nem egyirányúsítani akarja a szellemet és a gondolkodást, hanem agyonnyomni és ezzel megsemmisíteni. A számtalan ponyvának se nevezhető lektűr, önsegítő pszichobiblia, lélekmenedzser-kézikönyv, celeb-határozó, énmárkázó egodesign-kiadvány, szentimentális ömlengés és papírkötésbe zárt lehangoló szöveghányadék ugyanis kommerciális tömegtermékké válva, elzárja a tájékozódás útját a valóban értékes könyvek felé.

Bármelyik többemeletes könyváruházba belépve azonnal szembe tűnik, hogy a mérhetetlen mennyiségben eladni kívánt kommersz könyv hasábokba rakva, raklapokon tornyosul. (Mint a náci könyvmáglyák, csak itt nem a Hitlerjugend gyűlölettől lobogó szemű képviselői gyújtanak hamarosan alájuk, hanem a fogyasztási cikkek legbanálisabbikává válva, mohó vevőikre várakoznak.) A túlnépesedett, könyvjárvány-sújtotta alexandriai civilizáció eme visszataszító kulturális hullahegyei és egymásra hányt hekatombái az eltömegesedett könyvkultúra megannyi elborzasztó mementója. Ezek nem könyvek, hanem unalmas unaloműzők, egyszer használatos bestsellerek, amelyek - mint a legolcsóbb útszéli ringyók - viszonylag kevés pénzért mindenkinek unottan megnyílnak. Felejthetők és felejtésre méltók.

Az Új Könyvpiac című könyves magazin idei első száma a három legnagyobb magyarországi könyvkereskedő cég vezetőjét kérdezte a szakma 2010-es helyzetéről és saját vállalatuk teljesítményéről. A Líra vezetője szerint a karácsonyi forgalom visszaesett, a Libri első embere pedig arról számolt be, hogy a tavaly elvesztett 10 ezer vásárló szinte teljesen egészében a decemberi vevőszámból hiányzott. Mindkét könyvlánc-vezető szűkülő piacról, gyengülő forgalomról, és némi veszteségről beszélt. A Bookline igazgatója volt az egyetlen, aki 4-6%-os árbevétel-növekedést tudott elkönyvelni. Ennél érdekesebb, hogy utóbbi szavai szerint tavaly a "kiadásra került bestsellerek uralták a könyveladási listákat". S miközben csökkent a könyvújdonságok száma - mondta -, addig a sikerkönyvek az eddiginél hosszabb ideig élvezhették népszerűségüket, sőt jellemző módon a sztárszerzők könyvei azok, amik leginkább fogynak. Elkeserítő hírek ezek: az emberek ugyanis kevesebb könyvet vásároltak 2010-ben, de ha mégis vettek, akkor a több ideje a toplisták élén lovagló, agyonreklámozott írók "szellemi" termékeit keresték. A színvonal leszáll és homogenizálódik az ízlés, hiszen kevés könyvet kezdünk vásárolni, de mind ugyanazokat. Megjelent az antibibliofilia fizetőképes kereslete, miután a tömegárucikkeket előállító könyviparnak sikerült igényt támasztania a könyv alakban forgalmazott szellemi igénytelenség iránt.

A három nagykereskedés 2010. évi sikerlistáját elnézve, még pesszimistább kép tárul elénk. A Líra, a Bookline és a Libri 15 elemből álló toplistájának első felében (vagyis az első hét között) rendre felbukkan Coelho (Brida), Dan Brown (Az elveszett jelkép) és Frei Tamás (A megmentő) egy-egy, nehezen minősíthető alkotása. A szintén mindhárom lista első felében helyet foglaló Ken Follett (A titánok bukása) és Stephanie Meyer (Breaking Dawn, a Twilight-széria része) érthető ízlésbeli okokból került ide, míg Cormac McCarthy Az út című könyve (amelynek tavaly döbbenetes erővel ható filmadaptációja is készült) a három közül csak a Líra első tizenötjébe került be, bár ott a negyedik helyen szerepel. A továbbiak sem adnak okot több optimizmusra: Bud Spencer önéletrajzi és már-már kinematográfiai értékű könyve (Különben dühbe jövök) és Hahner Péter népszerűsítő historiográfiai munkája (100 történelmi tévhit) képviseli a magaskultúrát ott, ahol a "szép" irodalmat Leslie L. Lawrence (A teaültetvény), Szalai Vivien (Hamis gyönyör) és Fejős Éva (A mexikói, Cuba Libre) testesíti meg. Érdekesmód ismét csak a Líra-listán szerepel egyedül a valódi szépirodalom két - jellemzően a balliberális kulturális establishmenthez tartozó - szerzője (Esterházy Péter: Esti és Spiró György: Tavaszi Tárlat). Kevésbé dicséretes, hogy szintén csak itt szerepel az ezoterikus bizniszben utazó Müller Péter (Isten bohócai). A Líra top 15-ből hiányzó, nehezen besorolható/minősíthető Csernus Imre (Felnőtt húsleves) és Kiss Ádám (Szütyiő) művek viszont nem hiányoznak a Bookline és a Libri felsorolásából.

De a válság-károgás, a kríziskéjelgés és a többi, többnyire humán-értelmiségiekre jellemző idegesítő kulturális bántalom helyett dönthetünk szabadon, és vehetünk értékes könyveket is. A nonkonformitás, a fősodortól eltérő autonóm ízlés kialakítása és a könyvipar szánalmas, habosított kulturális gumicukraival kapcsolatos szkepticizmus elsajátítható. Nézzük, nekem hogyan sikerült! Íme a saját, 15 kötetből álló 2010-es sikerlistám. Köztük újra(-meg újra)olvasott könyvek, olyan kötetek, amelyekbe reggeli kávézás közben is jól esett belelapozni, amelyeket lefekvés előtt, tíz oldalanként haladva olvastam el, amelyek sorai alig látszanak ki a vastag, kék golyótollas dupla-aláhúzások alól, amelyekhez mind-mind kapcsolódik egy emlék, egy ember, egy gondolat. Cioran szerint "egy könyv ránk gyakorolt hatása csak akkor valódi, ha kedvünk támad tőle, hogy utánozzuk cselekményét." Gondolati értelemben ezek ilyenek voltak.

    1. Asbóth János: Magyar conservativ politika. Légrády, Bp. 1875.
    2. Hieronymus Bosch album. Ventus Libro, Bp. 2005.
    3. Pierre Boulle: A majmok bolygója. (1963) K.u.K. Bp. 2001.
    4. Moeller van der Bruck: Das dritte Reich. (1923) Uwe-Berg Verl. Toppenstedt, 2006.
    5. Anthony Burgess: Gépnarancs. (1962) Európa, Bp. 2010.
    6. E. M. Cioran: A létezés kísértése. (1956) Nagyvilág, Bp. 2008.
    7. Lee Edwards: The Conservative Revolution: The Movement that Remade America. Free Press, New York, 1999.
    8. Ernesto (Che) Guevara de la Serna: A motoros naplója. (1952) Ulpius-ház, Bp. 2006.
    9. Halász Gábor válogatott írásai. Magvető, Bp. 1977.
    10. Helikon - irodalomtudományi szemle. 2010/3. Tematikus szám: A félre-értelmezett futurizmus.
    11. Lánczi András: Sors-hagyaték. Attraktor, Gödöllő, 2009.
    12. Friedrich Nietzsche: Ecce homo. (1888) Göncöl, Bp. 2003.
    13. Clinton Rossiter: Conservatism in America. (1955) Harvard UP, Cambridge, 1982.
    14. Sezession (az Institut für Staatspolitik lapja) 2010/Februar. Temenheft Faschismus.
    15. The Neocon Reader. Ed. by Irwin Stelzer. Grove Press, New York, 2004.


(Illusztrációnkon a Fahrenheit 451 Truffaut-rendezte, 1966-os filmadaptációjának egyik jelenete látható, Guy Montaggal, akit Oskar Werner játszik.)
(A jobbklikken a hozzászóláshoz regisztráció szükséges.)
Megadja | 2011. február 11.  | 11:25
# 1
kérdés | 2011. február 11.  | 11:44
# 2

Szívem szerint a legközelebbi konzíliumot itt tartatnám a kertben.

Tudom, nemsok realitása van...így kiterjesztem a meghívásunkat - Katánál említett úton, 'sok jó ember kis helyen is megfér' jeligére- mindenkire, akit még, vagy már nem nyomott agyon korunk agyoncizellált, mégis egyre ziláltabb civilizáltsága.

Vagy ha mocorog benne némi társas közvetlenség utáni természetes kívánság.

Ha valakit netántán már ledöntött, akkor szedje össze maradék erejét s kússzon ki a romok alól.

 

Szeretettel várjuk.

 

Parsifal | 2011. február 11.  | 14:14
# 3

"Patologikus szerzők" - mondja ezt az az ember, aki a valódi kultúrális patológiáról (Lady ga-ga etc.) hőskölteményeket rittyent. :-)

 

Tipikus "reductio ad Hitlerum" érvelés... Ezt az érvelési típushibát eleddig csak a magukat liberálisként meghatározó "mértékadók" alkalmazták.

 

Komikus, vagy inkább szomorú...

kérdés | 2011. február 11.  | 15:43
# 7

Brilliáns ötlet, de nem értem, miért nem Te nyitsz egyet?

Oda tutira nem írnék egy bejegyzést sem.

 

Meséld már el, mi zavar Téged abban, hogy ide írok?

Nem lehet?

 

Hiszen egy vélemény, a fórum pedig nyilvános.

 

Mi a baj vele?

butapesti | 2011. február 28.  | 10:30
# 10

Kisgyerekként láttam 1956-ban egy hatalmas könyv-máglyát a Móricz Zsigmond körtéren a Szent Imre szobornál. Nos "Égjen Rákosi" felkiáltással dobálták bele a sok szemét propaganda irodalmat a tűzbe. Nem volt kár értük.

Aki kiváncsi rájuk az OSZK-ban egy-két példányban megtalálhatóak.

(Csak mellesleg, ezeket kötelező volt megvenni a dolgozóknak, illetve aki nem vette meg a békekölcsönjegyzéskor az aktuális brosurát az megnézhette magát...)

Az alkotmányozás kezd igazán mulattatóvá válni.
A szalonképes konzervatív tudja, hogy a liberalizmus és más baloldaliságok olyanok, mint az iszlám: betérni lehet, kitérni azonban nem, azért halál jár.
What we now call “civil resistance" often takes the form of mass rallies and demonstrations, as in Prague in 1989 and Tehran in 2009. People also engage in strikes, boycotts, fasts, and refusals to obey the law.
Alain de Benoist's 1985 book length essay, The Problem of Democracy is now available from the Arktos publishing house. Outside of specialist circles, and certainly within English speaking countries, Alain de Benoist may not be particularly well known.
Reagan accomplished an historical remoralization — not in the sense of renewing morality, but in restoring morale.
Discussion of the political impact of social media has focused on the power of mass protests to topple governments. In fact, social media's real potential lies in supporting civil society and the public sphere - which will produce change over years and decades, not weeks or months.