„Vagyok pedig kormány embere a szónak azon értelmében, hogy kárhoztatok minden működést, minden elvet, melyek törvényes és hathatós kormányzást lehetetlenítenek.” gróf Dessewffy Aurél
VSZ: Őrhidi Adrienn | 2011. február 28.  | 11:40
маленький робот - много жертв (Kis munka - sok áldozat)
Február 25-én a kommunizmus áldozataira emlékezett az ország. A múltat nem feledve, a borzalmak közül egy kiragadott szelettel emlékezem...
1944. Kárpátalja

Az említett év novemberében a szovjet csapatok, az akkor még Magyarország területéhez tartozó Kárpátaljáról ún. háromnapi jóvátételi munkára ("málenykij robotra") hívtak be több mint tízezer, 18 és 50 év közötti magyar és német férfit. A parancs így hangzott:

A 4. ukrán front 0036. számú határozata

1944. november 13.

Egész sor településen német és magyar nemzetiségű hadköteles személyek élnek, akiket ugyanúgy, mint az ellenség katonáit, le kell tartóztatni és hadifogolytáborba kell irányítani

b) A német és magyar nemzetiségű hadköteles személyeket, akik Kárpátontúli Ukrajna felszabadított területén élnek, külön csapatokban, listák szerint, konvoj alatt hadifogolytáborba kell irányítani.

A várparancsnokság 2. számú parancsa

1944. november 13-án


Folyó évi november hó 14-től három napon belül jelentkezni kötelesek a legközelebbi városparancsnokságnál mindazok a katonák és tisztek, akik a magyar és német hadsereg kötelékébe tartoztak és a felszabadított Kárpátalja területén maradtak. Jelentkezni tartoznak német és magyar nemzetiségű hadköteles egyének is 18 évtől 50 éves korig.

Ezen határidőn belül kötelesek ugyancsak jelentkezni mindazok, akik a magyar megszállás alatt Kárpátalján a rendőrség vagy csendőrség szolgálatában álltak.

Jelentkezni csak a városparancsnokságnál lehet naponként reggel 9-tő este 7-ig. A jelentkezés utolsó napja 1944. évi november hó 16-ika.

Mindenki, aki a jelentkezésnek nem tesz eleget, le lesz tartóztatva, és haditörvényszék elé kerül.


Ezek az emberek mit sem sejtve, "kötelességtudatból" a csapatok rendelkezésére álltak. Kit hídépítésre, kit útjavításra, másokat más újjáépítési munkára osztottak be. De a tényleges munka sosem kezdődött el. "A falu végén vót egy kereszt, most is eszembe van még. Én akkor gondoltam is magaba': Istenem látom-e még ezt a keresztet? Hál' Istennek én még megláthattam, de vótak sokan, akik mán sose..."

A férfiak úgy búcsúztak családjaiktól, hogy három nap múlva viszontlátják egymást, ennyi idő igazán nem sok a köz szolgálatában, hisz a háború romjait el kell tüntetni. Az önként jelentkező férfiakat gyalog terelték az újjáépítendő részek helyett a szolyvai gyűjtőtáborba. A magyar férfiak első menetoszlopát 1944. november 18-án - pontosan öt nappal a katonai parancs után - indították útnak. Egy-egy falu határában volt a gyülekező, ahol már kezdett kirajzolódni, hogy valami más készül: aki ellenkezni próbált, kilógott a menetből, gyengébbnek, betegnek, öregnek tűnt az szembetalálta magát a puskatussal, vagy a puskagolyóval, sőt a három napra elkészített élelmüket sem tarthatták meg. A szolyvai gyűjtőtábor még közel sem a végcél volt, de a borzalmak már itt elkezdődtek. Embertelen körülmények között éheztek és fáztak a magyarok. A túlélési esélyüket igyekeztek a minimálisra redukálni. Voltak olyan asszonyok, akik, miután ráébredtek, hogy a málenykij robot mégsem olyan málenykij gyalog szintén megtették az utat Szolyváig, abban a reményben, hogy segíthetnek valahogy elhurcolt férjeiken, fiaikon. Ételt, ruhát vittek nekik. Voltak olyanok, akiknek sikerült valamilyen úton módon kijátszani az orosz őrséget és bedobálták a "mentőcsomagot" a drótkerítés túloldalára. Ám sajnos többeknek ez nem ért semmit, sokan ugyanis akkorra már halottak voltak ,és azok a férfiak, akik a szolyvai borzalmakat túlélték tovább kerültek innen a Gulag koncentrációs táboraiba, lágereibe.

"Ahogy fizikailag leromlottam egyre nagyobb hézagok vótak az emlékembe'. Inkább csak az jut eszembe, hogy vót az elején, hogy utána mik történtek, nem mindenre emlékszem... Teljesen elállatiasodott mindenki, senkit nem rázott meg egy jó idő után mán, hogy hány halottat szedünk össze minden reggel a latrina felé menet. Mindegy vót, hogy ássuk el vagy dobáljuk be a gödörbe egymásra őket..."

Hogy ott mi történhetett még elképzelni is szörnyű. Két év elteltével, 1946-tól kezdték el az életben maradtakat hazaengedni. Nem sokan tértek haza, aki a csodával határos módon mégis megmenekült, az sem beszélhetett és nem is mert nyilatkozni az átéltekről: nekünk unokáknak/dédunokáknak beszéltek, talán abban a reményben, hogy gyermekként csak mesének véljük a velük történteket.

"Csinár [csalán]levest ettünk mindennap, meg a sárba hajigálták a kenyeret és onnan kellett kiszedni, ha nem akartunk éhen halni. A Biblia lapjába csavartunk száraz gazt és úgy szíjtuk el cigerettának, de előtte mindig elolvastuk a lapról az igét..."

Volt olyan hazatérő, aki abba halt bele, hogy hónapok alatti nélkülözést egyetlen étkezés során akarta bepótolni, de a szervezete nem volt erre felkészülve.

Az, hogy összesen hány áldozatot követelt a prikáz valószínűleg soha nem derül ki, egy több éves kutatás alapján a kárpátaljai magyar férfiak közül közel ötezren lelték halálukat valahol, Oroszországban. Rájuk és a többi lágerban elpusztult áldozatra emlékezzünk a kommunizmus áldozatainak emléknapján méltósággal, és a jövőbe vetett hittel, hogy soha nem ismétlődik meg az a borzalom, melyet dédszüleink és nagyszüleink átéltek. Becsüljük meg a jelent, hogy nem kell a saját bőrünkön megtapasztalni Szolyvát, Recsket és a többi szörnyűséget, hogy nem vagyunk sztálini statisztikai adat, hanem élünk és emlékezhetünk...
(A jobbklikken a hozzászóláshoz regisztráció szükséges.)
bodroska | 2011. február 28.  | 14:54
# 1
Csak Nagydobronyból(legnagyobb magyarlakta község):B. Balog Ferenc, B. Balog Ferenc M., B. Balogh Sándor S., Badó Ferenc, Badó János, Badó Sámuel, Bakk Ferenc, Bakk Ferenc, Bálint János, Bálint János, Bálint Sándor, Balog Ferenc, Balog János, Balog János, Balog János, Balog János J., Balog Sándor J., Balog Sándor S., Balog Sándor S., Bátyi árpád, Bátyi Ferenc S., Bátyi József, Bátyi Sándor S., Bátyi Sándor S., Bíró Endre, Bíró Ferenc, Bíró József, D.Nagy Sándor, Deák János, Dókus József, G. katona József, Gábor Ferenc, Géci József, Géczi Dezső, Góré István, H. Katona András, Hete András, Hete Ferenc S., Hete János, Hete János, Hidi András, Hidi F. András, Hidi F. Sámuel, Hidi Ferenc, Hidi Ferenc S., Hidi József, Hidi József, Hidi József J., Hidi József S., Hidi Sándor, Hidi Sándor, Hidi Sándor, Hidi Sándor, Hidi Sándor, Hidi Sándor Gy., Hidi Sándor J., Hidi Sándor M., Id. Szanyi P. János, Ifj. Szanyi P. János, K. Balog József, K. Hete Ferenc J., K. Katona Sámuel, K. Nagy Sándor, Katlin Sándor, Katona Ferenc, Katona Ferenc, katona Ferenc J., Katona János, Katona János J., Katona Sámuel, Katona Sándor, Katona Sándor, Kelemen Tamás, Kovács András, Kovács Miklós, Molnár András, Molnár András, Molnár András, Molnár J. Ferenc, Molnár János J., Molnár Kálmán, Molnár Kálmán, Molnár Kálmán S., Molnár P. Sándor, Molnár Sándor, Molnár Sándor, Molnár Sándor, Molnár Sándor, N. Hidi Ferenc, N. Hidi Sándor, Nagy Sándor, Nyomó János, Nyomó Miklós, P. Katona Ferenc, Pinte András, Pinte János, Pinte József, Pinte József, Pinte József, Pinte József J., Pinte Sándor, Pinte Sándor, Pinte Sándor, Pinte Sándor, Ráti János, Ráti Sándor, Ráti Sándor, Rendes János, Sándor József, Sándor József J., Sütő Bertalan, Szabó Ferenc, Szántó József, Szanyi dezső, Szanyi F. János, Szanyi G. József, Szanyi Gy. Ferenc, Szanyi József, Szanyi József, Szanyi József, Szanyi K. József, Szanyi Km András, Szanyi Km András, Szanyi Km Ferenc, Szanyi Km Ferenc, Szanyi Km Gyula, Szanyi Km Tamás, Szanyi Km. András, Szanyi M. János, Szanyi P. András, Szanyi P. Ferenc, Szanyi P. József, Szanyi P. Sándor, Szanyi P. Sándor, Szanyi Sándor, Szanyi-Szabó Sándor, Szentimrei Kálmán, Szentimri Ferenc, Szilvási János, Szilvási Miklós, Takács József J., Tóth Ferenc, Varga Gábor, Varga Kálmán, Vinda SándorB. Balog Ferenc, B. Balog Ferenc M., B. Balogh Sándor S., Badó Ferenc, Badó János, Badó Sámuel, Bakk Ferenc, Bakk Ferenc, Bálint János, Bálint János, Bálint Sándor, Balog Ferenc, Balog János, Balog János, Balog János, Balog János J., Balog Sándor J., Balog Sándor S., Balog Sándor S., Bátyi árpád, Bátyi Ferenc S., Bátyi József, Bátyi Sándor S., Bátyi Sándor S., Bíró Endre, Bíró Ferenc, Bíró József, D.Nagy Sándor, Deák János, Dókus József, G. katona József, Gábor Ferenc, Géci József, Géczi Dezső, Góré István, H. Katona András, Hete András, Hete Ferenc S., Hete János, Hete János, Hidi András, Hidi F. András, Hidi F. Sámuel, Hidi Ferenc, Hidi Ferenc S., Hidi József, Hidi József, Hidi József J., Hidi József S., Hidi Sándor, Hidi Sándor, Hidi Sándor, Hidi Sándor, Hidi Sándor, Hidi Sándor Gy., Hidi Sándor J., Hidi Sándor M., Id. Szanyi P. János, Ifj. Szanyi P. János, K. Balog József, K. Hete Ferenc J., K. Katona Sámuel, K. Nagy Sándor, Katlin Sándor, Katona Ferenc, Katona Ferenc, katona Ferenc J., Katona János, Katona János J., Katona Sámuel, Katona Sándor, Katona Sándor, Kelemen Tamás, Kovács András, Kovács Miklós, Molnár András, Molnár András, Molnár András, Molnár J. Ferenc, Molnár János J., Molnár Kálmán, Molnár Kálmán, Molnár Kálmán S., Molnár P. Sándor, Molnár Sándor, Molnár Sándor, Molnár Sándor, Molnár Sándor, N. Hidi Ferenc, N. Hidi Sándor, Nagy Sándor, Nyomó János, Nyomó Miklós, P. Katona Ferenc, Pinte András, Pinte János, Pinte József, Pinte József, Pinte József, Pinte József J., Pinte Sándor, Pinte Sándor, Pinte Sándor, Pinte Sándor, Ráti János, Ráti Sándor, Ráti Sándor, Rendes János, Sándor József, Sándor József J., Sütő Bertalan, Szabó Ferenc, Szántó József, Szanyi dezső, Szanyi F. János, Szanyi G. József, Szanyi Gy. Ferenc, Szanyi József, Szanyi József, Szanyi József, Szanyi K. József, Szanyi Km András, Szanyi Km András, Szanyi Km Ferenc, Szanyi Km Ferenc, Szanyi Km Gyula, Szanyi Km Tamás, Szanyi Km. András, Szanyi M. János, Szanyi P. András, Szanyi P. Ferenc, Szanyi P. József, Szanyi P. Sándor, Szanyi P. Sándor, Szanyi Sándor, Szanyi-Szabó Sándor, Szentimrei Kálmán, Szentimri Ferenc, Szilvási János, Szilvási Miklós, Takács József J., Tóth Ferenc, Varga Gábor, Varga Kálmán, Vinda Sándor
Az alkotmányozás kezd igazán mulattatóvá válni.
A szalonképes konzervatív tudja, hogy a liberalizmus és más baloldaliságok olyanok, mint az iszlám: betérni lehet, kitérni azonban nem, azért halál jár.
What we now call “civil resistance" often takes the form of mass rallies and demonstrations, as in Prague in 1989 and Tehran in 2009. People also engage in strikes, boycotts, fasts, and refusals to obey the law.
Alain de Benoist's 1985 book length essay, The Problem of Democracy is now available from the Arktos publishing house. Outside of specialist circles, and certainly within English speaking countries, Alain de Benoist may not be particularly well known.
Reagan accomplished an historical remoralization — not in the sense of renewing morality, but in restoring morale.
Discussion of the political impact of social media has focused on the power of mass protests to topple governments. In fact, social media's real potential lies in supporting civil society and the public sphere - which will produce change over years and decades, not weeks or months.