„Vagyok pedig kormány embere a szónak azon értelmében, hogy kárhoztatok minden működést, minden elvet, melyek törvényes és hathatós kormányzást lehetetlenítenek.” gróf Dessewffy Aurél
Békés Márton | 2011. március 16.  | 20:47
Rákosi-emlékművet avattak Mezőkövesden
Szálasinak emlékművet avatni olyan, mintha valaki Rákosi előtt tisztelegne.
2011. március 12-én, szombaton, Rákosi Mátyás előtt tisztelegve emlékművet avattak egy mezőkövesdi ház kertjében. A magánterületen felállított emlékoszlopon az egykori pártfőtitkár-miniszterelnök, az '50-es évek elején sztálini mintára kiépített kommunista diktatúra vezetője látható, alatta pedig stilizált ötágú vörös csillag virít, amelyre egy sarló-kalapácsra emlékeztető kasza-franciakulcs jelképet festettek. Az egykori bolsevik diktátornak tulajdonított érdemeket az újkommunistákat tömörítő Dolgozók Munkáspártjának párttitkára méltatta.

*


A fenti hír legalább annyira szürreális és elképesztő, mintha valaki Szálasinak emelt volna mementót. Pedig valójában ez történt, és az iménti fiktív hír csupán a valóság átirata volt. A hírek szerint ugyanis a rendőrség tudomására jutott, hogy egy mezőkövesdi portán Szálasi-emlékművet emeltek a Pax Hungarica Mozgalom (a korábban betiltott Vér és Becsület Kulturális Egyesület utódszervezete, amelynek elnevezése Szálasi egyik kitalációjából származik) tagjai.

A rendőrség tiltott önkényuralmi jelkép használatának gyanúja miatt vizsgálódik, egészen pontosan annak minősített esete és nyilvánosság előtti propagálása, valamint közszemlére tétele okán. Az avatás apropóját az adta, hogy miután a budapesti népbíróság háborús és népellenes bűntettek elkövetése miatt halálra ítélte Szálasi Ferencet - az 1944. október 15-én puccsal hatalomra jutott hungarista miniszterelnököt és a nyilas-mozgalom vezetőjét -, az egykori "nemzetvezetőt" 1946. március 12-én végezték ki, kötél által.

A nyilasvezető halálának 65. évfordulója alkalmából tartott megemlékezésnek Kárpáti Sándor, "egy lelkes mezőkövesdi hungarista, aki egyben a betiltott Magyar Gárda borsodi kapitánya" portája adott helyet, az emlékoszlopot Domokos Endre János leplezte le. A betiltott Vér és Becsület egykori és a Pax Hungarica Mozgalom jelenlegi vezetője után ifj. Tompó László (a Gede Kiadó szerkesztője, irodalomtörténész, aki tavalyi, Magyar Szigeten tartott zsidózásával vált ismertté) és Németberta Péter (a Bácsfi Diána-féle, egykori Magyar Jövő Csoport tagja) tartott beszédet. Nem szervezeti szinten, hanem magánemberként részt vett az eseményen a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (a Jobbik szövetségese, amelynek tiszteletbeli elnöke, Zagyva György Gyula, a párt parlamenti képviselője) néhány tagja is.

A Szálasi-emlékoszlop elhelyezői ravasz módon magánterületen állították fel a téglalap alakú mementót, amelyen jól látszik, hogy alsó felén az egykori hungarista párt zászlajának módosított verziója szerepel (vagyis nyolc helyett kilencszer vágott árpádsáv, amelyen piros alapon fehér rombuszban egy zöld H-betű van, amely a fehér hátteret nyilaskeresztre hajazó formában szeli fel), felső részébe pedig egy Szálasi-melldomborművet építettek, amelyen viszont már a hamisítatlan - és ilyen formán a Btk. 269. szakasza B) bekezdésének hatálya alá eső - nyilaskereszt szerepel.

*


A valóságos Szálasi-emlékoszlop és a képzeletbeli Rákosi-emlékmű közötti párhuzam korántsem a légből kapott. A magyar történelemben ugyanis - méghozzá egy éven keresztül! - előfordult, hogy a nyilas mozgalom vezére és az illegális kommunisták vezetője közös platformra került, méghozzá nem is olyan messze egymástól. 1) Rákosi Mátyást először 1925-ben ítélték el illegális politikai tevékenységéért, fegyházbüntetése nagy részét 1930-tól kezdve a szegedi Csillagbörtönben töltötte. 1934-ben ismét elítélték, ezúttal a Tanácsköztársaság alatti tevékenységéért. Egészen 1940 októberéig - összességében 15 éves börtönbüntetése leteltének végéig - ült a dél-magyarországi város híres büntetésvégrehajtási intézetében, amikor egy államközi megállapodás keretében a Szovjetunióba került. 2) Szálasi Ferencet 1938 nyarán ítélték három éves börtönbüntetésre számos perének összegeként, amelyet szintén a szegedi Csillagban kezdett leülni. Az 1940. augusztus végi második bécsi döntés idején kihirdetett közkegyelem hatálya azonban rá is kiterjedt, így 1940 szeptember közepén amnesztiával szabadult. Rákosi és Szálasi tehát 1938 nyarától 1940 őszéig együtt ült a Csillagban. 1939 nyarától kezdve pedig hivatalosan szövetségesek is voltak, hiszen "anyaországaik", a sztálini Szovjetunió és a hitleri Német Birodalom, 1939 augusztusában a moszkvai Molotov-Ribbentrop paktum keretében megnemtámadási szerződést kötött egymással.

(Illusztrációnkon egy 1935-ös, Rákosi rabságáról szóló francia kommunista képeslap és egy '30-as évek végi, Szálasi börtönbüntetését ábrázoló nyilas propagandakép látható.)
(A jobbklikken a hozzászóláshoz regisztráció szükséges.)
happymind | 2011. március 17.  | 00:58
# 1
Miután interneten közzétették, http://kitartas.mozgalom.org/hirek/felavattak-magyarorszag-elso-szalasi-emlekmuvet és a rendezvényen társadalmi szervezet vett részt, a szobor pedig politikai szereplőt ábrázol, melynek talapzatán és az interneten közzétett kommentkeben a szervezők is véleményezik Szálasit és a korszakot, az esemény kimeríti szerintem a BTK 269/C. §-át is: "Aki nagy nyilvánosság előtt a nemzeti szocialista és kommunista rendszerek által elkövetett népirtás és más, emberiség elleni cselekmények tényét tagadja, kétségbe vonja vagy jelentéktelen színben tünteti fel, bűntettet követ el, és három évig terjed ő szabadságvesztéssel büntetend ő.” Olyan nincs, hogy valaki egy politikai témájú rendezvényen, a szervezet nevét megadva-közzétéve interneten magánemberként vesz részt, ráadásul egyenruhások és zászlók közt. A magánszféra a megjelenők, a szobor funkciója és a közzététel által már csupán földrajzi helyszín, de mint jogi kategória szerintem már érvénytelen.
happymind | 2011. március 18.  | 01:16
# 2

"Szálasinak emlékművet avatni olyan, mintha valaki Rákosi előtt tisztelegne."

A lényeg lemaradt: ez nem igaz. Szálasi előtt tisztelegni 430 ezer magyar zsidó számára nem ugyanazt jelenti, mint Rákosi előtt tisztelegni. A fent citált - nemzeti szocialista (nyilas szót leírni is képtelen) és kommunista bűnökről csak párhuzmaban megemlékezni képes törvény a cikk írójánál is megtette hatását. A feltételezést maguk a megemlékezők utasítanák vissza. Ha ez volt a cikk célja, akkor még fájóbb. A módszer. Ha "csak" a szerző nem volt képes szembesülni a mai jelenséggel és Szálasi örökségével, akkor simán beleillik az átlag magyarok közé.

Bácskai bicsak | 2011. április 5.  | 10:17
# 5

Gyönyörű!

Megint a kettős mérce.

A déli végeken még a mai napig koszorúzzák azok emlékművét, akik 4o.ooo (vagy több - vagy kevesebb) ártatlan magyar embert mészároltak le '44 telén, meg az azt követő időszakban szakmányban terrorizálták a vajdasági magyarságot. Napjuk is van: Július 7-e, a Harcosok Napja. Nem írnám nagy betűvel, mert a jóízlésem ellen van, de a meglévő helyesírási szabályt se szeretném mellőzni, ezért voltam kénytelen.

Mindeközben a járeki haláltáborban éhen halt, megfagyott magyar és sváb családok keresztjét kidöntik, a dögtemetők, Tisza-parti füzesek tömegsírjait jelölő oszlopokat fölgyújtják.

Mikor jön már el a pillanat, amikor a két mocsok diktatúra önjelölt prófétáit egyformán lehet meglatolni?! Miért különb az egyik ártatlan mártír a másiktól?!  Miért lehet egyedibb valakinek a szenvedése a másik emberétől, és miért nagyobb az egyik hóhér bűne a másikétól?!

Olyan igazságtalanság ez, amit naponta köll nyelnünk. Mint a szabadkai magyarságnak, ahol a VIII. Vajdasági Rohambrigád nevét viselő iskolába kell járatni a magyar kisgyerekek zömét. Azok nevén fut az intézmény, akik keretlegényként tevékenyen részt vettek az itteni magyarirtásban, a kisdiákok zömének ősét pont ők gyilkolászták.

Na, ez a cinizmus!

Nem egy magánkertben kerti törpe helyett odabiggyesztett provokációnak szánt gusztustalan vicc. 

Az alkotmányozás kezd igazán mulattatóvá válni.
A szalonképes konzervatív tudja, hogy a liberalizmus és más baloldaliságok olyanok, mint az iszlám: betérni lehet, kitérni azonban nem, azért halál jár.
What we now call “civil resistance" often takes the form of mass rallies and demonstrations, as in Prague in 1989 and Tehran in 2009. People also engage in strikes, boycotts, fasts, and refusals to obey the law.
Alain de Benoist's 1985 book length essay, The Problem of Democracy is now available from the Arktos publishing house. Outside of specialist circles, and certainly within English speaking countries, Alain de Benoist may not be particularly well known.
Reagan accomplished an historical remoralization — not in the sense of renewing morality, but in restoring morale.
Discussion of the political impact of social media has focused on the power of mass protests to topple governments. In fact, social media's real potential lies in supporting civil society and the public sphere - which will produce change over years and decades, not weeks or months.