A valódi változást a Közel-Keleten és a szélsőséges iszlámhoz köthető terrorizmus tekintetében nem elsősorban Bin Laden halála hozhatja el, hanem inkább az arab tavasz jövője.
Van annak némi bukéja, hogy pont abban az időszakban, amikor a hőn áhított változások iránti remény felpislákolni látszik a Közel-Keleten, Amerika kezei utolérték a "terrorizmus elleni háború" első számú célpontját, Osama Bin Ladent.
Habár életében számtalan ellenséget szerzett magának a Föld legkülönbözőbb pontjain, nem utolsósorban a modernizációra, gazdasági-társadalmi nyitásra vágyó muzulmán tömegek körében, tagadhatatlan azonban, hogy Osama Bin Laden, az al-Kaida és a szeptember 11-i merénylet atyja egyben sokak számára ikonná is vált - hasonlóképpen egy letűnt kor korábbi Amerika-ellenes szabadságharcosához, Che Guevarához. Mindketten egy általuk szentnek tekintett ügy érdekében, az Amerika által megtestesített "Gonosz" ellen folyamodtak a szélsőséges politikai erőszakhoz, kihasználva a modern kor tömegkommunikációs - azaz tömegmanipulációs - eszközeiben rejlő lehetőségeket. Az általuk hirdetett "nemes célok" legitimálták követőik számára az erőszakot. A kommunista és az iszlamista terrort.
Amerika hibái és gyengeségei nélkül azonban egyikük sem vált volna blaszfém politikai ikonná. Amerika kétes hírű latin-amerikai beavatkozásai, a vietnami háború, a palesztin kérdésben tanúsított évtizedes tétlensége, az iraki háború, Guantanamo, Abu Gharib stb. nélkül bizonyosan másképp tekintettek volna sokan ezekre az önjelölt "szabadságharcosokra" azok közül, akiket megtévesztés, tudatlanság, vagy a teljes reménytelenség vitt rá pusztító ideológiák elfogadásához és követéséhez. Che Guevara és Osama Bin Laden sokak szemében azért is válhattak azzá, amivé lettek, mert volt, amikor Amerika megtagadta saját értékeit.
Osama Bin Laden a Közel-Kelet (szunnita) iszlamista átalakításáról, az Amerika-barát rezsimek megdöntéséről álmodott. Az Algírtól Teheránig nagyobb szabadságért az utcán tüntető fiatalok és idősek idővel talán elhozzák a változást a Közel-Keleten - de micsoda különbség ez Bin Laden víziójához képest! És micsoda különbség ez a Bush-kormány "demokrácia-exportjához" képest! Nem, nem gondolom, hogy akár Egyiptomban, akár máshol a régióban már ki is tört volna a demokrácia, pláne nem a "nyugati típusú". Sőt, igen csak sokesélyes kimenetelű folyamatoknak vagyunk a kezdetén, amelyben a politikai iszlám körüli kérdések, a belső társadalmi ellentétek, a hadseregek szerepe, regionális ellenlábasok, külső hatalmak mind-mind bizonytalansági tényezők lehetnek. De nem lehet nem észrevenni annak az erejét és hosszú távú lehetséges hatásait, amelyet a politikai részvétel, a vélemény-nyilvánítás, a modern kommunikációs eszközök nyújtotta nyitottság és lehetőségek élménye jelenthetett a megmozdult arab és nem-arab tömegek részére. Bin Laden bizonyosan nem ilyen arab tavaszról álmodott a számára végzetes éjszakán.
(A jobbklikken a hozzászóláshoz regisztráció szükséges.)
proszto | 2011. május 3. | 15:48
#
1
hol van az ellentmondás az arab tavasz és a radikális iszlamista célok között? Líbiában az ellenzék erőinek részét képezik az al-Kaida kötődésű csoportok
A szalonképes konzervatív tudja, hogy a liberalizmus és más baloldaliságok olyanok, mint az iszlám: betérni lehet, kitérni azonban nem, azért halál jár.
What we now call “civil resistance" often takes the form of mass rallies and demonstrations, as in Prague in 1989 and Tehran in 2009. People also engage in strikes, boycotts, fasts, and refusals to obey the law.
Alain de Benoist's 1985 book length essay, The Problem of Democracy is now available from the Arktos publishing house. Outside of specialist circles, and certainly within English speaking countries, Alain de Benoist may not be particularly well known.
Discussion of the political impact of social media has focused on the power of mass protests to topple governments. In fact, social media's real potential lies in supporting civil society and the public sphere - which will produce change over years and decades, not weeks or months.
