„Vagyok pedig kormány embere a szónak azon értelmében, hogy kárhoztatok minden működést, minden elvet, melyek törvényes és hathatós kormányzást lehetetlenítenek.” gróf Dessewffy Aurél
 | 2011. június 6.  | 14:55
Törpenácik
A hupikék törpikék valóban rasszisták lennének? Törpapa egy diktátor? Törperős hímsoviniszta? Okoska Trockij második reinkarnációja?
Gyakran olvashatunk manapság a bátorságról vagy elszántságról, amellyel a lázadó a megfáradt diktatúra vagy a divatjamúlt babona ellen támad. Valójában semmivel sem kell több bátorság megfáradt vagy divatjamúlt jelenségek megtámadásához, mint ha birkózásra hívnánk saját nagymamánkat. Aki igazán bátor, az olyan diktatúrával is szembeszáll, amely fiatal, akár a tavasz, és az olyan babonákkal is, amelyek frissek, mint az első hóvirág. G. K. Chesterton

Fenyegető világban élünk. Tudatalattinkba és ártatlanul gyermeki lelkünkbe hamis ideológiák próbálják búvópatakként csörgedező nézeteiket eljuttatni. Különösen az olyan rajzfilmek veszélyesek, mint a Hupikék törpikék. Aprajafalva egy náci átnevelőtábor, ahol gondos kezek gyúrják árjává a serény törpök lelki "izomzatát". Mi más is lehetne Hókuszpók, mint a zsidógyűlölő képregényszerző fricskája, Törpilla karaktere pedig az árja eugenika és a női elnyomás egyszerre megvalósított egyenes következménye. Legalább is ez derül ki Antione Buéno (aki ráadásul politikai elemző) könyvéből, amely szerint a hupikék törpikék meséje egy egyszerre sztálinista, náci, etnonacionalista, rasszista képződmény. Buéno könyve önmagában is kortünet. A ragyogó intellektusú szerző Okoskát Trockijnak felelteti meg, mi másért, mint a szemüvege miatt. Illetve felhívja a figyelmet arra, hogy a törpök világában a szovjet jelképek, a kalapács és a sarló is gyakran előfordul. Arra most ki sem térnék, hogy vajon milyen politikai elemzői képességet feltételez az a megközelítés, amely egyszerre vádolja a "törpöket" és így áttételesen alkotójukat nácizmussal és sztálinizmussal. A totalitárius eszmék e fura zsibvásárán mintha épp a lényeg látszana elsikkadni. Ha az elemzés viccnek volt szánva, akkor harmatgyenge. Ha komoly, az meg intellektuálisan borzasztóan aggasztó és sekélyes, hiszen azt mutatja, hogy a második világháború után több mint 65 évvel is hasznot lehet húzni a nácizmussal való ijesztgetésből.

Mi jöhet még? Pampalini mint a fehér, gyarmatosító nagyúr, vagy a természet meggyalázója, aki ügyetlenségével csak a gyanúnkat altatja? Atom Anti a génmódosítás korai előfutára? Frédi és Béni rímes beszédükkel (Romhányi József nyelvi leleményeinek köszönhetően) talán a munkásosztály nehéz sorsát hivatottak relativizálni? Nils Holgersson egy állatokat kihasználó gonosz manó? Krisztofóró és Treffhetes meséje a feudális társadalmi berendezkedés piedesztálra emelése? A Gumimacik pedig nyilván anarchisták, akik secessióval és rejtőzködéssel tiltakoznak a romlott világ, áttételesen a komprádortőke ellen. Rumcájsz bizonyára a korai Whiskeys némi társadalomkritikával a farzsebében.

Baromi jó lenne, ha a politikai elemzők esetében az epitheton ornans nem a köldöknézően okoskodó lenne. És nem vívna senki sem szélmalomharcot nem létező ellenségekkel, ráadásul olyanokkal, amelyeket viszonylag bátran lehet megtámadni: rajzfilmfigurákkal.

(Képünkön fröccsöntött szürke gnómnácik láthatóak :)
(A jobbklikken a hozzászóláshoz regisztráció szükséges.)
ifsz | 2011. június 6.  | 17:28
# 1
Gondolom Antione Buéno tökéletesen tisztában van vele, hogy mekkora hülyeséget írt. Biztos neki is van lakáshitele meg számlái és elemzőként tisztában volt vele, hogy mire harap a jónép, ezért biztosra ment. Nem is tévedett mert ez legalább a 23. cikk, ahol a náci hupikék törpikékről olvasok és ennek megfelelően beteg is vagyok már a témától.
MorbusHungaricus | 2011. június 7.  | 10:02
# 3

Ez a náci törpök dolog nem biztos, hogy blöff. Lehet, hogy komolyan gondolja. Példa:

 

Egy gyerekkori ismerősöm a Facebook oldalán kért tanácsot néhány hónapja, hogy tud-e valaki olyan klassszikus mesét, amiben demokrácia van és nem a feudális társadalom a történet kerete. Merthogy tisztítja a gyerekei könyvespolcát.

 

Komoly tanácsok és hozzászólások jöttek: a brémai muzsikusokról megállapították, hogy az egy anarchista bagázs, vagy az Andersen féle gyufaárus kislány is ajánlott, ésatöbbi. Egyetlen hozzászóló tett halvány célzást a mesebeli birodalmak és királyok lélektani "jelentésére", hogy talán mégsem kéne őket egyből kidobni az ablakon.

 

Egyszóval a tudatlansággal párosult hülyeség annyira elharapózott a progresszív oldalon, hogy már a saját pszichoanalitikus klasszikusikat sem olvassák (Bettelheim "A mese bűvöletében" és társai).

 

amok | 2011. június 12.  | 21:18
# 6
Ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy ideje lenne az egyetemi férőhelyek számát 90%-al csökkenteni.
Az alkotmányozás kezd igazán mulattatóvá válni.
A szalonképes konzervatív tudja, hogy a liberalizmus és más baloldaliságok olyanok, mint az iszlám: betérni lehet, kitérni azonban nem, azért halál jár.
What we now call “civil resistance" often takes the form of mass rallies and demonstrations, as in Prague in 1989 and Tehran in 2009. People also engage in strikes, boycotts, fasts, and refusals to obey the law.
Alain de Benoist's 1985 book length essay, The Problem of Democracy is now available from the Arktos publishing house. Outside of specialist circles, and certainly within English speaking countries, Alain de Benoist may not be particularly well known.
Reagan accomplished an historical remoralization — not in the sense of renewing morality, but in restoring morale.
Discussion of the political impact of social media has focused on the power of mass protests to topple governments. In fact, social media's real potential lies in supporting civil society and the public sphere - which will produce change over years and decades, not weeks or months.