Far be it from us to despise "verbal" statements, "formal" guarantees and "institutional" elaborations of liberty; but with them, the problem ends for the Liberal, whereas it begins for the Conservative lover of freedom: hence the latter will also be inclined to emphasize them less, and generally, to take a different position on many of the standard problem surrounding the theme of liberty. Being interested in the basic reality rather than in an impeccably perfect and fully dressed-out fetish of liberty, he is apt to be misinterpreted to-day, by shallow "democratic" opponents, as a mere "Rightist" counterpart to the "Leftist" totalitarian, or a mere "rival" type of "Fascist" beside others. Kolnai Aurél
Először jártam Tusványoson, idén (fideszül: ebben az esztendőben). Töredelmesen bevallom, hogy nem a politikusok amúgy bizonyosan érdekfeszítő beszélgetéseiért, még csak nem is a "politikai kapcsolatépítés" (értsd: idegesítő fontoskodás) miatt mentem Tusnádfürdőre. Ellenben útközben két estét töltöttem Kolozsváron, láttam a parajdi sóbányát, jártam a Szent Anna-tónál, a házigazdáinkkal ittam pálinkát, ettem puliszkát, és igyekeztem minél többet elraktározni abból az Erdélyből, amit ott láttam. Finoman szólva is pöktem a sok okoskodásra, amikor úgyis annyit kapok belőle itthon nap mint nap.
De azért vannak kivételek. Elnök Urat mégiscsak meghallgattam. Igaz, közben kukoricát ettem, kávét ittam, cigiztem és társalogtam is. A figyelmem enyhén megoszlott. Így nem is tűnhetett föl, hogy a pódiumon beszélő miniszterelnök időközben megforgatja a világot - vagy legalábbis a hazai sajtó gyomrát. Amerre nézek, mindenhol azt olvasom, hogy Orbán már megint megveti a Nyugatot, sőt talán még meg is tapossa azt. Meg visszavinne minket Levédiába, meg "ilyet szól, bazmeg". És nem csak a főfirkászok, ugye, mert azoknak úgyis az a dolguk, hogy nyavalyogjanak, kiéljék cinizmusukat, meg az egójukat fényezzék. Épp ezért úgy döntöttem, csak megnézem még egyszer, ezúttal figyelmesen azt a beszédet. Hátha nem vettem észre, hogy a Főnök tényleg tatár-jelmezbe bújt, és már a szentistváni-nyugati magyar gondolat is liberális köcsögség.
A véleményem a Nyugat kontra Kelet témában
ismert, és azt továbbra is fönntartom. Ösztönszerűen ódzkodom a keleti világtól, "Bizánctól", és - beismerem - némi "történeti eredetű russzofóbiát" is tartalmazok nyomokban (nagyobb nyomokban, mármint). Így nem fogadom kitörő örömmel a "keleti szelet", főleg, ha azt túl komolyan veszik, sem a ruszki nyomulást (történjen az Magyarországon gázzal, vagy Grúziában katonákkal), és a kínai kommunista rendszer sem tetszik. Ahogy egyik kommunista rendszer sem tetszik. A kínaiakkal való együttműködést pusztán gazdasági természetűnek, és eddig a pontig hasznosnak is tartom - ugyanúgy, ahogy Obamától Merkelig az egész "Nyugat" hasznosnak tartja (tőlem akár emberijogozni is lehet, attól nyugszik a firkász).
Hallgatom a szöveget, de sehol sem tudom kivenni belőle a "Nyugat megtaposását", megtagadását, elvetését, meggyalázását. És azt sem, hogy a Nyugat számunkra börtön volna. Azt igen, hogy a "régi világ" (a szöveg kontextusából fakadóan: a jóléti állam nyugati és keleti modellje) inkább "börtön" vagy "kényszerlakhely" volt, és ezért nem kár. Hm.
A jóléti állam válságáról legalább 30, inkább 40 éve értekeznek - Nyugaton. Liberálisok, konzervatívok egyaránt. A kritikusok szerint a jóléti állam, amely annak idején létrejött -
Nyugaton -, fenntarthatatlan, finanszírozhatatlan, és ráadásul - egyesek szerint - morálisan káros. Kérdem én: a nyugati
jóléti államok e
nyugati kritikusai mind
Nyugat-ellenesek volnának? Vagy pusztán egy aktuálisan létező jelenséget bírálnak, egy kísérletet, ami megbukott?
Amit firkászaink beleolvasnak Orbán szövegébe, az pont nincs benne: a Nyugat
eszméjének vagy hagyományainak, civilizációjának elvetése. Orbán egy II. világháború utáni
projektet kritizált, ami szerinte - és sokak szerint - megbukott. Ez csak akkor volna egyenlő a "Nyugat fikájával", ha a Nyugat is csak fél évszázada létezne. Ám érdekes módon épp a
korábbi Nyugatra hivatkozva szokás jobb helyeken védelmezni a Nyugatot.
Most akkor a Nyugat minden éppen aktuálisan létező viszonya, minden egyes politikusának a döntése automatikusan védendő, és "nyugati", szemben az azokat érő kritikákkal, melyek nem azok? Ha egy ország politikai vezetése korábban a korlátlan bevándorlás mellett döntött, akkor a vezetés nyugati és az azt bírálók nem azok? Ha később inkább megnyomják a "mégse" gombot, az a nyugati? Vagy lehet, hogy a Nyugat nem foglalható bele éppen aktuális intézkedésekbe, és a szellemisége alatt valami mást értünk? Mivé válik a "nyugati civilizáció", ha minden éppen vezető elit aktuális döntését annak nyilvánítjuk, és az azzal ellentétes véleményt "nem-nyugatinak"? Csak nem buta dogmává? Orbán nem mondott semmi egyebet, mint azt, hogy a néhány évtizede kitalált modern jóléti állam modellje nem működik. Épp ezért ezt a receptet követni badarság volna, még ha Nyugatról érkezik is. A modern, néhány évtizedes jóléti állam azonban nem egyenlő és nem egyidős az "európai" eszmével, szellemiséggel.
Finnyaországban a hermeneutikai eljárás persze nem általános, hiszen Finnyaországban a firkászok finnyáskodnak. Ott annak örülnének, ha Orbán elmondaná minden héten, hogy "mádörn, vesztern politiksz" meg "rúlofló", meg "csekszendbelönsziz". Politikailag nem lenne kifizetődő, de e varázslatos országban nyugalom honolna. Vagy nem. Arrafelé ugyanis párhuzamos valóság létezik, jelszavak, szlogenek, és apró idézetek döntő jelentőségűek a valóságos viszonyok és azok értelmezése helyett, és mindig azt hallják, amit hallani akarnak (lásd pl.
"az EU-n kívül is van élet" sztoriját). Ezek nélkül nincs valódi európaiság, anélkül pedig nincs kék ég Finnyaországban.
(A cikk akinek inge alapon működik.)
