De Gaulle elnök nem a szerethető politikusok archetípusa. De azért negyven évvel a halála után még mindig azon keseregni, hogy nem sikerült megölni, minimum bornírtság.
Hosszú cikket lehetne írni arról, miért nem volt, illetve arról is, miért volt nagyon is szerethető politikus Charles De Gaulle, Franciaország 1958 és 1969 közötti köztársasági elnöke. Hogy az elsőre mondjunk egy példát: Maurice Papon párizsi rendőrfőnök kitüntetése azt követően, hogy 1961-ben egy Algéria függetlenségéért rendezett - igaz, nem engedélyezett - tüntetést brutálisan szétvert. (Az arányokról: eredetileg 4 hallottról volt szó, ma a becslések szerint 200 körüli tüntetőt lőttek a Szajnába.) Hogy az utóbbira is: ma is az a Franciaország működik, amit ő közjogi, politikai és intézményi értelemben megteremtett. És mellesleg minden hónapban kifizette az Élysée-palotából magáncélból kezdeményezett hívásainak számláját...
De Gaulle minimum megosztó figura. Elévülhetetlen érdemei közé sorolható, hogy képes volt lezárni a francia állam szó szerinti egységét fenyegető algériai függetlenségi háborút úgy, hogy elengedte az egykori gyarmatot. Algéria szimbolikája a franciáknak akkor maga volt Az Állam Integráns Része - nem beszélve az ott élő franciák százezréről... 1962-ben De Gaulle mégis képes volt erről lemondani, amiért ugyanezen év augusztusában egy obskúrus, O.A.S. nevű titkos hadsereg, amely az Algéria elszakadása ellen harcoló egykori katonákból és zavaros alakokból verődött össze, merényletet hajtott végre ellene. A sikertelen gyilkosság relevanciája: három magyar is részt vett benne,
közülük Marton Lajos könyvet is írt minderről, és a mai napig büszke tettére. (Marton életműve szintén külön bejegyzést érdemelne, saját honlapján
sokat lehet róla olvasni, többek között Toroczkai László tollából.)
A fentiek és sok más miatt is, lehet kedvelni és elutasítani is De Gaulle elnököt. Könyvet is lehet írni mindkét álláspontról. Van viszont az emberi jóízlésnek egy határa, amit nem szerencsés átlépni. Ide tartozik az, ha négy évtizeddel De Gaulle halála után azzal haknizik valaki, hogy máig büszke tettére, és leginkább azt sajnálja, hogy elvétette a célpontot azon az augusztusi estén. Van, ami ennél is rosszabb: ennek politikai használt remélve, lakossági fórumot tartani. Ez már annyira groteszk, hogy a szervezőkön nem is lehet meglepődni, de azért mégis...
Bár kicsit későn szólunk, ha van szarvasi olvasónk, aki ott volt, bátran küldjön beszámolót, mégis mi hangzott el, és a szervezők milyen szavazói réteg megszólítására törekedtek. Tehát: Szarvason augusztus 29-én este 6-kor Marton Lajos (vitéz) arról nosztalgiázik az új erő pártja szervezésében, hogy hogyan is véthette el De Gaulle-t 1962 augusztusában. Az este stílszerű címe, ami megegyezik a vitéz memoárjáéval is:
"Meg kell ölni De Gaulle-t".
Szerintünk inkább megérteni kéne. (És ha már Marton Lajos vitéz részesült az elnöki amnesztiában 1968-ban, nem ilyen könyvvel kellene turnézni, hóna alatt a francia állampolgársággal. Apropó: ez az apró tényező nem zavaró a szervezőknek?)
