„Vagyok pedig kormány embere a szónak azon értelmében, hogy kárhoztatok minden működést, minden elvet, melyek törvényes és hathatós kormányzást lehetetlenítenek.” gróf Dessewffy Aurél
Jobbklikk Egyesület | 2012. január 6.  | 08:16
JKFK 3: A Mansfeld-film
A Jobbklikk-közösség filmklubja a 2006-os Mansfeld-film vetítésével folytatódik. A szent csibészről "magasabb szempontból" szóló mozi 2012. január 18-án látható a szokott helyszínen.
1956-tól tulajdonképpen máig nem született összefoglaló filmes tabló, vagy egész estét kulcsfilm. Bár a forradalomról történeti értelemben lényegében mindent tudunk, celluloidra nagyon nehezen lehetne csak felvinni mindazt, ami abban a két felemelő hétben történt. A vérben született és végelgyengülésben elpusztult Kádár-rezsim idején nem lehetett nyíltan a témához nyúlni. A rendszerváltás óta forgatott '56-os tárgyú filmek többnyire bizonyos részleteket dolgoztak fel.

A forradalom leverését követő első negyed században is születtek '56-os tárgyú alkotások. A háború után alkotó magyar filmes nemzedék amnéziás módon közelített a témához, vagyis a filmek azzal üzentek, ami éppenséggel kimaradt belőlük, vagy a forradalom problémáját úgy ragadták meg, hogy a magánszféra eseményeinek halvány hátteréül festették fel azt. Az első a sorban az '57-es Éjfélkor volt. Révész György filmjében a korszak '56-hoz való tipikus és jó értelemben ravasz hozzáállása jelenik meg, amikor egy vidékről Budapestre visszaérkező frissen házasodott pár rácsodálkozik a távollétében szétlőtt városra. Herskó János 1963-ban forgatott Párbeszéd című filmje már egy másik trendet képviselt: 1956 itt a Rákosi-éra és a korai Kádár-rendszer közé szorult zavaros időszakként jelenik meg. Legendás alkotás volt Fábri Zoltán Húsz órája és a szintén 1965-ös Kósa Ferenc-féle Tízezer nap. A keret ekkor sem változott/változhatott: a történet alapvetően magánéleti volt. Ebben az évben készült Jancsó Miklós Szegénylegények című klasszikusa is, amely az 1849 utáni Bach-rendszer önkényuralma idején begyűjtöttek sorsán keresztül teremt intelligens párhuzamot a XX. századi szabadságharc leverését követő sötét időszakkal.

Szabó István filmjeiben (Apa. 1966, Szerelmesfilm. 1970) követte a megelőző gyakorlatot, amennyiben 1956 úgy jelenik meg bennük, mint egy magánéleti kérdés (apa nélkül felnőni, szerelem) mögött felsejlő történeti tragédia, zavaros időszak, amely előzmény, vagy háttér a középpontban álló személyes események mögött. A felfordulásként való ábrázolás már-már komikus jelenetei - nem kevés tragikus mellékzönge társaságában! - Gárdos Péter 1987-es Szamárköhögésében is felvonultak, Garas Dezső és Törőcsik Mari főszereplésével.

Makk Károly Déry-novellákból készített alapfilmje (Szerelem. 1970) és Gothár Péter alkotása (Megáll az idő. 1981) hozott újat a valójában nem is létező "ötvenhatos zsánerben". Előbbi forgatókönyvét Bacsó Péter írta, a történet pedig a börtönt is megjárt író szövegein alapult, a férfi főszerepet a majd' két évre bezárt Darvas Ivánra osztották. A film szintén magántörténeti jellegű, hiszen egy bebörtönzött férjét hazaváró, és anyósát ápoló nő (Törőcsik Mari) áldozatkészségéről szól, eközben azonban hihetetlen érzékenységgel ábrázolja a megnyomorítottság drámáját. A Bereményi Géza által írott Megáll az idő szintén családi történet, ahol egy disszidálás miatt férj nélkül maradt család életébe tekinthetünk be.

A forradalmat követő második negyed században készült el Makk Károly összefoglaló-jellegűnek szánt börtöntablója (Magyar rekviem. 1991), és Mészáros Márta Napló-tetralógiájának utolsó két része (Napló apámnak, anyámnak. 1990, Temetetlen halott. 2004). Az igazi áttörést 1956 fél évszázados évfordulója hozta el.

Már 2006 szeptemberében bemutatták azt az amerikai gyártású dokumentumfilmet (A szabadság vihara), amely a forradalom leverése után egy hónappal megtartott melbourne-i olimpiai vízilabdatorna elődöntőjében vívott magyar-szovjet "csata" történetét dolgozta fel. Az Andrew G. Vajna és Quentin Taratino által producerként jegyzett alkotást időben az amerikaias Szabadság, szerelem októberi premierje követte, szintén Vajna támogatásával, és olyan szereplőkkel, mint Fenyő Iván, Dobó Kata, Csányi Sándor, Jordán Tamás, stb. A forradalom emblematikus helyszíneit mind felvonultató film az első szórakoztató játékfilmes feldolgozás volt. Ami ráadásul igen jól sikerült. Szintén októberben mutatták be Erdőss Pál regényadaptációját, a felnőtté válás szálával dolgozó Budakeszi srácokat, amely a vidéki helyszín közösségét választja társadalmi parabolául, és Szilágyi Andor Mansfeld - Magasabb szempontból című kétórás alkotását, amely a legfiatalabb kivégzett mártír történetét dolgozta fel igencsak realisztikusan és kiváló dramaturgiával felépített drámai végkifejlettel.

2006 novemberére esett a kevésbé sikerült Csendkút, és Szomjas György Nap utcai fiúk című filmjének első vetítése. Utóbbi szintén a fiatalság és a forradalom kapcsolatára koncentráló, jól sikerült nemzedéki film. Érdekes kísérlet volt az eredetileg az ötven éves évfordulóra szánt, de csak 2010-ben bemutatott Kolorádó Kid. Vágvölgyi B. András gonzó-filmje egy, a forradalomba véletlenül belekeveredő, majd amellett becsületesen kitartó '50-es évekbeli jassz képzelt sztoriját vitte mozivászonra. Ezt is jó volt megnézni.

Szilágyi Andor azután, hogy regényben és színházban is megemlékezett '56-ról, a rákövetkező időszak egyik legmegrázóbb történetét dolgozta fel. Mansfeld Péterről szóló filmje 1957-ben veszi kezdetét, amikor az egykori csepeli Rákosi Mátyás tanintézet kitüntetett vasesztergályos szakmunkás-tanulója társaival ellenálló csoportot alakít, hogy márciusban újra kezdjék. Azt csak a kihallgatásos jelenetekből tudjuk meg, hogy Mansfeld a Széna tériek gépkocsis összekötője volt, és a forradalom után társaival fegyvereket gyűjtött, és rejtett el. A kivételesen bátor fiú (Fancsikai Péter) és idősebb barátja (Pindroch Csaba) kamaszos tervei között szerepelt a forradalom kirobbantása és a politikai foglyok kiszabadítása. 1958 elején a pufajkások által korábban elkobzott autókat és állami kocsikat kötöttek el, majd géppisztolyáért elrabolták (és bántatlanul elengedték) az osztrák nagykövetség előtt posztoló rendőrt.

A hamarosan elfogott, majd másodrendűből hirtelen nemhivatalos elsőrendű vádlottá előlépett, még nem is felnőttkorú fiú megtörhetetlen viselkedése felháborította Kádár vérbíróit. Így másodfokon a "Blaksi-csoport" egyetlen tagjaként halálra ítélt budai srácon éppen a Tanácsköztársaság kikiáltásának negyvenedik évfordulóján hajtották végre az ítéletet. (A legendával szemben azonban ehhez nem kellett megvárni, míg betölti 18. életévét, hiszen egy 1957 júliusában hatályba lépett rendelet már lehetővé tette a fiatalkorúak halálbüntetését.) Tizenegy nappal múlt el tizennyolc.

A filmben igen erős a rendőrök jellemábrázolása (Nagy Ervin), a fia életéért küzdő, majd összeomló édesanya figurája (Maiai Morgenstern), valamint a dacos és elszánt srácot "magasabb szempontból" - vagyis túlbuzgóság és megfélemlítés miatt - kivégeztető cinikus ezredes (Eperjes Károly által parodisztikusan megformált) alakja. A remény nélkül, mégis megtörhetetlenül lázadó kamasz és a szabadság hiányához asszisztáló közeg konfliktusát olyan akciójelenetek koronázzák meg, mint az autós és üldözős képek.

"Politikai síkon nincs fiatal vagy idősebb korú vádlott, velük szemben a legdrákóibb szigorral kell eljárni" - szólt az '58-as vádbeszéd. Mansfeld Péternek ugyanis "viszonylag fiatal kora dacára is igen nagyfokú a személyes társadalmi veszélyessége" - mondta az ügyész. Az utolsó szót ő mondta ki: "Éljen Magyarország, éljen a haza, szeretlek édesanyám!"

A szent csibészről szóló filmet vetítjük a Jobbklikk-közösségének januári filmklubján. A film megnézése után a rendezővel, Szilágyi Andorral beszélgetünk.

Időpont: 2011. január 18. szerda, 19.00

Helyszín: Aulich Ifjúsági Klub, Bp. V. Aulich utca 7.

Eljönnél? Kérdésed van? Kiegészítenéd a fentieket? Tedd meg a Jobbklikk FB-oldalán!
(A jobbklikken a hozzászóláshoz regisztráció szükséges.)
Az alkotmányozás kezd igazán mulattatóvá válni.
A szalonképes konzervatív tudja, hogy a liberalizmus és más baloldaliságok olyanok, mint az iszlám: betérni lehet, kitérni azonban nem, azért halál jár.
What we now call “civil resistance" often takes the form of mass rallies and demonstrations, as in Prague in 1989 and Tehran in 2009. People also engage in strikes, boycotts, fasts, and refusals to obey the law.
Alain de Benoist's 1985 book length essay, The Problem of Democracy is now available from the Arktos publishing house. Outside of specialist circles, and certainly within English speaking countries, Alain de Benoist may not be particularly well known.
Reagan accomplished an historical remoralization — not in the sense of renewing morality, but in restoring morale.
Discussion of the political impact of social media has focused on the power of mass protests to topple governments. In fact, social media's real potential lies in supporting civil society and the public sphere - which will produce change over years and decades, not weeks or months.