A fanatikusok a Közel-Keleten nemtetszésük kifejezéseként egy-egy csillag(-sávos) lobogót gyújtanak meg a tömeg éljenzése közepette. Már nálunk is?
A Jobbik, szombati, EU-s zászlót égető performasznával elhozta Budapestre Bagdad, Teherán vagy Kairó ezeregyéjszaka anti-meséibe illő hangulatát, ahol vallási fanatikusok nemtetszésük kifejezéseként - közérthetőbb módot általában nem találva - egy-egy csillag-sávos lobogót gyújtanak meg a tömeg éljenzése közepette. Talán nem is olyan meglepő az analógia, ismerve a Jobbiknak a fundamentalista iszlám iránt érzett rokonszenvét.
Lehet egyébként az EU-t rengeteg kritikával illetni, hiszen valóban régóta nem azon értékek mentén politizál, amiket egykor a kereszténydemokrata alapítóatyák lefektettek. Túlbürokratizált. A politikai korrektségbe bújtatott álszentséget már-már kötelezővé tenni kívánó egyes EU-s politikusok belőlünk is komoly ellenszenvet váltanak ki, arról nem is beszélve, hogy az a támadás-sorozat, amit most hazánk kénytelen elviselni, minden bizonnyal - ha talán nem is örökké - a magyarok többségét a Nigel Farage-féle hardliner euszkeptikusok támogatójává teszi.
Ugyanakkor könnyen lehet, hogy a Jobbik a maga primitív módján Európa számára is érthetővé tette, hogy a jelenlegi magyar kormány folyamatos kritizálásával milyen utat nyithat meg a Közösség és az úgynevezett européer véleményformáló elit Magyarország előtt. Szinte unalomig ismerjük a Le Monde-ban megjelent Orbán karikatúrákat, a nyugati lapok és egyes politikusok demokráciáért való aggódását, a magyar kormány európai elköteleződésének megkérdőjelezését. Ha eddig nem vált volna számukra is világossá, hogy mely politikai erők tartják fontosnak az Európai Unió továbbélését, és melyek nem, akkor bízzunk benne, hogy most felnyílt a szemük.
Az Uniónak valóban változnia kell, mostani állapotában valószínűleg csak egy hosszú stagnálásra, szenvedésre alkalmas képződmény, a válságból való kitörésre bizonyosan nem nyújt hosszútávú megoldást. Ahhoz fel kellene végre ismerniük Európa vezető politikusainak a közös értékeinket és újra meg kellene találniuk azt az identitást, ami karakteressé teheti a kontinenst - nemcsak gazdasági, de társadalmi és politikai szempontból is. Ha nem döntik le a 68-as generáció által támasztott PC-zsarnokságot, ami a problémákból tabukat kreált és ezzel megoldottnak tekintett minden aktuális kérdést, valóban a szélsőségek térnyerése és - ki tudja - ezzel együtt talán a jelenlegi status quo felbomlása várható. Azt gondolom, hogy ma Európában ez senkinek nem érdeke.
Fordulatra ugyan szükség van, de a szélsőjobb, szélsőbal, és 68-as véleményterroristák nélkül.
(A jobbklikken a hozzászóláshoz regisztráció szükséges.)
butapesti | 2012. január 16. | 21:51
#
1
Anno a KISZ KB. megszervezte a vietnámi háború elleni \"spontán\" tüntetést az USA nagykövetsége elé és ott égettek egy amerikai zászlót. (A \"spontán\" tüntetéseket egyébként mindenhol gondosan megszervezik és az \"spontán\" módon a rendőrség tudomására jut már napokkal előbb.)
kérdés | 2012. január 16. | 22:51
#
2
Nekem mindegy, ki szervezte, szervezi.
Nagyon nem bírom a zászlóégetést.
A cikkben jelzett keresztény link nekem nem jön be.
vitriol | 2012. január 20. | 15:00
#
3
Való igaz, hogy helytelen és megengedhetetlen ezen magatartás, ahogy az olyan megnyilvánulás is, amelyet Daniel Cohn-Bendit és társai tanúsítottak az EP-ben. Erre nézve ajánlom szíves figyelmükbe az alábbi írást: http://vitriol.gportal.hu/gindex.php?pg=34761171&nid=6128673
wandakutya | 2012. január 26. | 23:57
#
4
1. Nem szeretem a Jobbikot.
2. Nem szeretem a zászlóégetést.
3. Ugyan mi a szélsőség? Ha a Jobbik zászlót éget, az szélsőséges megnyilvánulás, ha a Le Monde-ban Orbán náciként jelenik meg, az nem ugyanaz?
4. Ha ajrópéer szájdiarésok bemondások, pletykák, \"úgy hallottam\" kitételek alapján frontális támadást indítanak Magyarország ellen, az \"csak\" ostobaság, miközben -itt és most nem minősítendő összefüggések miatt- hallatlan károkat okoznak nekünk? Hol végződik az ostobaság és hol kezdődik a szélsőségesség?
A szalonképes konzervatív tudja, hogy a liberalizmus és más baloldaliságok olyanok, mint az iszlám: betérni lehet, kitérni azonban nem, azért halál jár.
What we now call “civil resistance" often takes the form of mass rallies and demonstrations, as in Prague in 1989 and Tehran in 2009. People also engage in strikes, boycotts, fasts, and refusals to obey the law.
Alain de Benoist's 1985 book length essay, The Problem of Democracy is now available from the Arktos publishing house. Outside of specialist circles, and certainly within English speaking countries, Alain de Benoist may not be particularly well known.
Discussion of the political impact of social media has focused on the power of mass protests to topple governments. In fact, social media's real potential lies in supporting civil society and the public sphere - which will produce change over years and decades, not weeks or months.
