„Vagyok pedig kormány embere a szónak azon értelmében, hogy kárhoztatok minden működést, minden elvet, melyek törvényes és hathatós kormányzást lehetetlenítenek.” gróf Dessewffy Aurél
Jobbklikk Egyesület | 2012. február 24.  | 18:00
Antitotalitárius csarnok
A rendszerváltozás után több mint egy évtizednek kellett eltelnie, hogy a poszt-kommunista befolyás a múltunk fölött alapjaiban rendüljön meg.
2002. február 24-én délután a hideg ellenére több mint százezer ember gyűlt össze az Andrássy úton, a 60. szám előtt, hogy részt vegyen a Terror Háza Múzeum megnyitóján, amely Orbán Viktor szerint »az egyik legnagyobb és legfelemelőbb tömegrendezvény volt az 1990-ben kezdődött magyar demokrácia történetében.« Akkor már jó ideje a magyar és részben a külföldi sajtót is foglalkoztatta a hír: Budapesten, a nyilasok, illetve a kommunista államvédelem egykori székházában új múzeum fog nyílni, hogy emléket állítson a terror áldozatainak, hogy bemutassa a totális diktatúrák ember- és Isten-ellenes szörnyűségeit, és hogy néven nevezze a felelősöket.

A kommunizmus eszmei és politikai örökösei, attól félve, hogy elveszítik a múlt értelmezésben addig meglevő - furcsa mód csak kevesek által megkérdőjelezett - monopóliumukat, átfogó támadást indítottak az intézmény ellen. A Múzeum azonban megnyílt, és a gyakran személyeskedő támadások ellenére fennmaradt, a baloldali kormányok regnálása alatt is. A legvadabb ötlet kétségtelenül az volt, hogy az intézményt a Megbékélés Házává nevezzék át. Egy idő után a kritikai hangok elhalkultak, hiszen a látogatók a lábukkal szavaztak: 10 év alatt csaknem 4 millió látogató kereste fel a kiállításokat. Ráadásul az alkotók egy formabontóan új múzeumi nyelvet is létrehoztak, amely világszerte elismerést váltott ki.

A Terror Háza Múzeum 10 éves fennállása alatt sokat tett a magyar történelem elhallgatott eseményeinek bemutatásáért, a XX. század újragondolásáért, a magyar identitás helyreállításáért. A Múzeum által szervezett tudományos szimpóziumokon előadott Ernst Nolte, Richard Pipes, Vlagyimír Bukovszkij, Maart Laar, Andrzej Przewoznik és Anne Applebaum is - jelezve a Múzeum nemzetközi elfogadottságát. Az intézmény ezen kívül meghatározó jelentőségű tudományos munkát is végzett az ismeretterjesztési feladatokon túl.

A rendszerváltozás után több mint egy évtizednek kellett eltelnie, hogy a poszt-kommunista befolyás a múltunk fölött alapjaiban rendüljön meg. A következő évtized viszont már egy új, életszerűbb narratíva kibontakozásáról szólt, amely hozzájárul önképünk újraalkotásához. Ennek a munkának kétségtelenül fontos aktora a Terror Háza Múzeum.

Kovács Béla kisgazda pártvezető 1947. február 25-ei elrablásának 65. évfordulóján, vagyis a kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából, 2012. február 25-én 16 órától megemlékezés a Terror Háza előtt.
(A jobbklikken a hozzászóláshoz regisztráció szükséges.)
Az alkotmányozás kezd igazán mulattatóvá válni.
A szalonképes konzervatív tudja, hogy a liberalizmus és más baloldaliságok olyanok, mint az iszlám: betérni lehet, kitérni azonban nem, azért halál jár.
What we now call “civil resistance" often takes the form of mass rallies and demonstrations, as in Prague in 1989 and Tehran in 2009. People also engage in strikes, boycotts, fasts, and refusals to obey the law.
Alain de Benoist's 1985 book length essay, The Problem of Democracy is now available from the Arktos publishing house. Outside of specialist circles, and certainly within English speaking countries, Alain de Benoist may not be particularly well known.
Reagan accomplished an historical remoralization — not in the sense of renewing morality, but in restoring morale.
Discussion of the political impact of social media has focused on the power of mass protests to topple governments. In fact, social media's real potential lies in supporting civil society and the public sphere - which will produce change over years and decades, not weeks or months.