„Vagyok pedig kormány embere a szónak azon értelmében, hogy kárhoztatok minden működést, minden elvet, melyek törvényes és hathatós kormányzást lehetetlenítenek.” gróf Dessewffy Aurél
Varga Gergely | 2012. március 31.  | 15:40
Elnök Úr, ez a tengeren túlról nézve is egyértelmű!
Schmitt Pál tisztségéhez való ragaszkodása nem az ellenzék, nem a felette jogosan vagy jogtalanul pálcát törők, hanem minden magyar számára a rosszabbik megoldás.
Alig néhány hónapja, december elején Elnök Úr a washingtoni Johns Hopkins Egyetemen tartott előadást a zsúfolásig megtelt konferenciatermében, amelyen magam is jelen voltam. A Magyarországra irányuló, többnyire meglehetősen kritikus nemzetközi figyelem ellenére az előadás után szinte kivétel nélkül csak pozitív visszajelzéseket kaptam itt kutató amerikai és európai kollégáimtól, amelyben elsősorban közvetlenségét, egyenes beszédét, nyíltságát, őszinteségét méltatták. Az előadás emlékéül készült tabló az egyetem Transzatlanti Kapcsolatok Kutatóközpontjának folyosóján található jelenlegi és volt államfők, miniszterelnökök, miniszterek mellett. Jó érzés mellette minden nap elhaladni.

Az elmúlt napok nyomán a fenti előadás pozitív emléke nemcsak bennem, hanem kollégáimban is átértékelődött, és bizonyosak lehetünk abban, hogy nem vagyunk egyedül ezzel az érzéssel. Ahogy egyik európai munkatársam megjegyezte a pénteki nap után, ő leginkább a magyar kutatókat sajnálja, akiknek hírneve - amelyre mi magyarok méltán lehetünk büszkék - már most csorbát szenvedett. És ez a seb mindaddig nem fog gyógyulásnak indulni, ameddig a történteknek nincs olyan következménye, amelyet - világnézetre való tekintet nélkül - a magyar és a nemzetközi tudós társadalom elsöprő többsége is várna egy ilyen helyzetben.

Még ha lenne is - ki-ki maga ítélje meg - igazságtartalma azon érveknek, amelyekkel mentségként, magyarázatként Elnök Úr védekezik, mindenekelőtt tegyük fel a kérdést: érdeke-e az országnak, hogy egy újabb támadási felület terheljen mindannyiunknak?

Érdeke-e annak a sok ezer magyar tehetséges hallgatónak, kutatónak, akiknek jövője és általuk nem kis mértékben az ország boldogulása az itthon szerzett tudásuk nemzetközi elismertségén, hírnevén nyugszik, hogy a történtek valódi következmények nélkül maradása kérdőjelet vessen tudásukra?

És ha mindezek után a politikai racionalitásra gondolunk, akkor pedig azt a kérdést kell feltennünk, hogy érdeke-e annak a politikai közösségnek, amelyet Elnök Úr magához közel érez, amelynek értékeit fontosnak tartja, hogy maradásával terhet jelentsen számára és megossza azt?

A fenti kérdések komolyságáról és érvényessége felől mindennél többet elmond a kormánypárt vezetőinek elmúlt napokban tanúsított rendkívüli szűkszavúsága.

Ne legyen kétsége Elnök Úrnak afelől, hogy tisztségéhez való ragaszkodása nem az ellenzék, nem az Ön felett jogosan vagy jogtalanul pálcát törők, hanem minden magyar számára a rosszabbik megoldás.

És afelől sincs kétségem, hogy nem ez lesz az utolsó olyan írás, amely arra kéri: még egyszer gondolja át!

[A Jobbklikk állandó szerzője Washingtonban dolgozik-kutat. Véleménycikkével továbbra sem az ügy felfújása, és elmérgesítése a célunk, éppen ellenkezőleg: reméljük, hogy a kérdéssel nem kell újra foglalkoznunk - a szerk.]
(A jobbklikken a hozzászóláshoz regisztráció szükséges.)
albion | 2012. március 31.  | 17:48
# 1

Ahogy itt lassan csörgedeznek az információk, az is kiviláglik, hogy milyen jogi követelmények voltak ebben az ügyben 1985-ben. Továbbra is kérdéses az opponensek és a többiek akiknek részük volt ebben, miért nem döntöttek másként.

 

És ha annyira szimpla az ügy, akkor mi volt abban a több, mint ezer oldalas dokumentumban.

 

Azt gondolom, hogy majd a történelem visszaigazolja, jó döntés volt-e ez, amit a KE hozott.

 

És azt is gondolom, hogy itt jön, amit mi még nem értünk igazán. Nagy-Britanniában a királynő tevékenysége nem téma. Nem lehet bírálni. Lehet, hogy valamit rosszul csinál, de akkor a történelem ítél, és akkor adott esetben rossz királya volt az országnak, de éppen azért van a politikai rendszer olyan tagoltan felépítve, hogy azt a rosszt enyhítsék, kiiktassák stb. Ez egy bizalmi viszony a politikai szereplők között. Mindenki tisztességesen látja el a feladatát, az ország érdekében. Lehet nem megfelelő vagy rossz döntéseket hozni, majd az idő eldönti és akkor az egész ország tanul abból.

 

SP az interjúban arról beszélt, hogy a becsülete forog kockán. Ő azt a szerepkört tölti be, mint angliában a királynő. A király becsülete nem lehet megkérdőjelezhető. A felségsértés lenne.  

 

Ha innen nézzük a Fidesz vezetői talán értenek valamit a politikához.

 

 

kérdés | 2012. március 31.  | 19:23
# 2

A múltkorjában én is kaptam levelet a Tengerentúlról.

Panaszkodtak benne, hová fajult az egyetemek közönsége. Izé, közönségessége.

Általában jól fizetett állásokból élők, ill. jólfizetett családokból származó tanulók egyre hajmeresztőbb liberális ötletekkel, tüntetésekkel állnak elő, valójában pedig csak balhéznak, mindenhol keltik csak a társadalmi feszültségeket.

Még idézni sem merem, mikért képesek ott tüntetni, a társadalmat állásfoglalásra (a megszokottnál homlokegyenest ellenkezőre) kényszeríteni ... nem hinnétek el.

Igaz, Kanadából jött a levél, dehát az is a Tengeren túl van, nem?

 

Barna | 2012. április 2.  | 00:48
# 6
Kedves Albion, az angol királynővel összehasonlítani a köztársasági elnököt teljesen hibás. Ő tud helyesen írni, nem devizával seftelt a kommunizmusban és főleg nem hazudozik nyílvánosan. Ha egy emblematikus figura lenne a mostani közt. elnökünk akkor azt mondanám védjük meg, de SP esetében nem lepne meg ha még ügynokként is dolgozott volna.
Az alkotmányozás kezd igazán mulattatóvá válni.
A szalonképes konzervatív tudja, hogy a liberalizmus és más baloldaliságok olyanok, mint az iszlám: betérni lehet, kitérni azonban nem, azért halál jár.
What we now call “civil resistance" often takes the form of mass rallies and demonstrations, as in Prague in 1989 and Tehran in 2009. People also engage in strikes, boycotts, fasts, and refusals to obey the law.
Alain de Benoist's 1985 book length essay, The Problem of Democracy is now available from the Arktos publishing house. Outside of specialist circles, and certainly within English speaking countries, Alain de Benoist may not be particularly well known.
Reagan accomplished an historical remoralization — not in the sense of renewing morality, but in restoring morale.
Discussion of the political impact of social media has focused on the power of mass protests to topple governments. In fact, social media's real potential lies in supporting civil society and the public sphere - which will produce change over years and decades, not weeks or months.