„Vagyok pedig kormány embere a szónak azon értelmében, hogy kárhoztatok minden működést, minden elvet, melyek törvényes és hathatós kormányzást lehetetlenítenek.” gróf Dessewffy Aurél
Jobbklikk Egyesület | 2012. április 1.  | 00:27
Schmitt Pálnak le kell mondania
Meggyőződésünk szerint csakis Schmitt Pál lemondása révén indulhatna el a magyar közélet és politikai kultúra azon az úton, amely felszámolja a következmények nélküli ország ma még jellemző képét.
A Mandiner, a Konzervatórium, a Jobbklikk és a Mos Maiorum szerkesztőinek közös nyilatkozata.

Szűkszavúak leszünk, mert ez ügyben szinte már mindent leírtak: a köztársasági elnöknek le kell mondania. Schmitt Pált kiváló sportemberként, olimpiai bajnokként tiszteljük. Sportdiplomáciai eredményei is elismerést érdemelnek.

Csakhogy Schmitt Pál nem csak egy sportember és sportdiplomata, hanem a magyar köztársaság elnöke. Ez az intézmény elsődlegesen szimbolikus jelentőséggel bír a magyar politikai rendszerben: egyesek szemében a nemzet egységét, mások szemében a tisztességet és a becsületességet is szimbolizálja. A Schmitt Pállal szembeni tisztelet azonban szinte megválasztása óta csak korlátozott értelemben érvényesült: igaztalan vádak és jogos kritikák érték őt, aminek következtében az elnöki funkció betöltéséhez szükséges tekintély szinte teljes mértékben erodálódott.

A kisdoktori visszavonása azonban nemcsak erodálta ezt a tekintélyt, hanem egyszer s mindenkorra felszámolta azt. Magánemberi becsületét visszanyerheti, ha a maga választotta úton bizonyítja igazát, s valóban megírja a mai kritériumoknak is megfelelő PhD-dolgozatát. Mindenféle hamis felhangoktól mentes értelemben drukkolunk, hogy ez sikerüljön neki.

Ám mindezt már magánemberként kell megtennie, mert a nyilvános közszereplők életében vannak olyan helyzetek, amikor hátrébb kell lépniük. Schmitt Pál éppen azzal tudna példát mutatni a magyar közszereplők és a politikai nyilvánosság számára, ha sportszerűen lemondana, hangsúlyozva, hogy tisztességét, becsületét magánemberként is helyre kívánja állítani a doktori fokozat megszerzése révén. Meggyőződésünk szerint csakis Schmitt Pál lemondása révén indulhatna el a magyar közélet és politikai kultúra azon az úton, amely felszámolja a következmények nélküli ország ma még ugyancsak jellemző képét.
(A jobbklikken a hozzászóláshoz regisztráció szükséges.)
szeekely | 2012. április 1.  | 11:33
# 1

Magyar Zápor

(Gondolatok a tehetség különlegességéről a köztársasági elnök ürügyén)

 

Schmitt Pálról, az emberről gondolkodván jut eszembe az Esőember című film, Dustin Hoffman feledhetetlen alakításával. A film fő alakja Raymond egy autista, aki hihetetlen képességeivel szerzi meg ismeretlenségből fölbukkanó, számító testvére együttérzését, tiszteletét sőt szeretetét. Aki látta Dustin Hoffmant a filmben annak számára világos, hogy a különleges tehetség mögött az átlagtól eltérő   gondolkodási mechanizmus, az információk egészen sajátos földolgozása rejtőzhet, aminek bizonyos vonatkozásait akár hendikepnek is lehet nevezni.

 

Schmitt Pál személyével kapcsolatban sokan átsiklanak a “fineprint”, az apróbetűs kiegészítés fölött, ami vele jött. Hiszen a kezdetek óta tudjuk, hogy pl. rossz a helyesírása. A papíron elbicsaklik a gondolat, a kifejezés sutasága cserbenhagyja az ötlet megálmodóját. “Legjobb tehetségem szerint írtam meg a dolgozatot” – mondja Schmitt, s nincs okunk kételkedni. Abban a formában, ahogy ő a külvilágból érkezo”   információkat földolgozza, a gondolat irányít, a kifejezés másodlagos. Az értékközvetítés hajthatatlansága előre – és előtte – megformált szavakba kapaszkodik, mert csak azokon keresztül érzi biztonságban önmagát. Megtehette volna, hogy az átvett információkat átdolgozza saját szavaivá. De minek? A gondolat a lényeg, a forma esetleges. Ami adott és saját gondolatait alátámasztja, az korlátozás nélkül beépíthető, hiszen annak ez legjobb kifejezése. Új kifejezések sutasága ezen csak ronthat. A legjobb tudás azt jelenti, hogy olyan egyedi árnyalatot kever ki az adott színekből, amit más korábban nem látott, ami a sajátja.

 

Természetesen az etikai szempont sűrű jében vagyunk. Elfogadható ez az alapállás? Hiszen a szakmai kifogások nyilvánvalóak. Az Eső ember egyedi megoldásaival első sorban nem etikus akar lenni, hanem jobbítani a világot. Számára ez minden más szempontot fölülír. De említhetnénk Einsteint is, aki nem hitte el, hogy tehetségtelen, mikor diák korában megbukott. Egyedi, csak ő rá jellemző   megoldásokat talált, amikkel bizonyította magát: föltalálta a relativitáselméletet! Tegyük hozzá, ebben magától értetődő természetességgel használta föl pl. Lorentz transzformációját, természetesen korrekt referenciával, ahogy egzakt tudományokban szokás.

 

Félreértés ne essék: nem hasonlítom Schmittet Einsteinhez. Még csak azt sem állítom, hogy Schmitt esetében az etikai szempont irreleváns. Viszont az egyéni utak sajátságait föl kell ismernünk. Az egzakt tudományok objektív mércéje szerint Schmitt etikailag hibáztatható. Viszont kérdés, hogy az objektivitás mindent elsöprő mércéje jogosan semmisítheti-e meg az ő, csakis ő rá jellemző szubjektíven értékelhető teljesítményét.  

 

Nem állítom, hogy Schmitt Pál autista. De ha az Esőemberéhez hasonló különleges tehetsége van, az inkább értékelendő mintsem elvetendő. Ne feledjük, hogy vannak sportolók, akik egyik vagy másik területen való esetlenségüket feledtetik, hogy saját sportágukban a csúcsra kerülnek. Demoszthenész követ rakott a nyelve alá, hogy legyőzze dadogását és ragyogó orátor lett. De beszélhetnénk a paralimpikonok szinte emberfölötti teljesítményeiről is. Van olyan tehát hogy különleges tehetség? Hogyne  lenne?! Csak tessék odafigyelni, elolvasni a minden emberrel együtt járó fineprint-et!  

 

Ha Schmitt Pál különleges tehetsége némelyek szemében hendikepnek látszik, akkor talán az lenne a megoldás, hogy magánemberként álljon ki eme hendikep mellett. Jöjjön elő a hendikep – s a vele rejtőzködő  ember – az elzárt titkok világából és álljon az emberek elé: igen, itt vagyok, a világ információinak sajátos földolgozása, ami sajátom, igenis lehet érték. Abban a pillanatban Schmitt Pál önmagán (és az összmagyarságon) kívül valami mást is képviselne: az Esőembereket, a különleges tehetség jogát ahhoz, hogy velünk egy legyen, hogy hozzánk tartozzon. Azt, hogy a magyarság képes önmaga teljes befogadására. Vajon ki vethetné ezt el?

szeekely | 2012. április 1.  | 11:35
# 2

http://esoember.com/esoember-a-film/

 

http://en.wikipedia.org/wiki/Rain_Man

albion | 2012. április 1.  | 16:45
# 4

Tisztelt Szerkesztőség!

 

Tegnap este a bannerra kattintva elkalandoztam a Konzervatóriumba, mivel már régen voltam ott. Akkor láttam ezt a közös nyilatkozatot, ami itt csak ma jelent meg. Kissé meglepődtem. Két dolog miatt is.

 

Korábban azt ovastuk itt a Jobbklikken, hogy \"elvesztettük a Heti választ\", mivel Borókai Gábor levetette  Stumpf András cikkét az online kiadásról.

 

Most nem értem. Ez a közös nyilatkozat később került kiadásra, mint a Heti Válaszé: Az állam fő problémája: 2012. március 31. 13.20, ha jól emlékszem megjelenési dátumú, melyben azt mondják, hogy az államfőnek le kellett volna mondania és magánemberként kiállni a becsületéért. Akkor most mégsem vesztettük el a Heti Választ vagy elhamarkodott volt az ítélet?

 

A másik a közös nyilatkozatuk azon része, mely szerint a kisdoktori helyett, a megfelelő PHD megírásával visszanyerheti a becsületét SP, de \"... mindezt már magánemberként kell megtennie..\". Ez nem éppenséggel a Heti Válaszban megjelent tartalom. Nincs itt plágium gyanú?

 

Tisztelettel:

Albion 

wandakutya | 2012. április 1.  | 17:12
# 5
A lemondással egyetértek. De a Mikulásról szóló mesével egyenértékű felfogás azt képzelni, hogy ettől megindulna a magyar politikai kultúra valami jobb irányba. Melyikőtök képzeli, hogy egy Gyurcsány, egy Horváth Csaba, egy Bajnai,egy Bokros valaha az életben következményeit szenvedi a tetteinek? Az lesz a következmény, hogy legföljebb nem szavaznak rájuk, ha bárhol, bármikor újra hatalmi ambícióikat kívánják kiélni? Tetteikhez képest nem aránytalan büntetés ez? Mi indíthatná őket és a hozzájuk hasonlókat valaha is arra, hogy akár csak kivonuljanak önként és örökre a politikai életből? Is... Schmitt nyugodtan mondjon le. De mi lesz a többiekkel???
wandakutya | 2012. április 1.  | 19:00
# 7
Ha a magyar politika \"erkölcsi fala\" csupán Schmitt Pálon múlik, akkor itt nagy baj van. Megmondjam, mi fog történni, ha lemond? A baloldal röhögni fog rajta, és minden megy tovább, mint eddig. A fejekben nem fog változni ettől semmi. A cinizmus marad. Az a személy, aki Őszöd után még naponta osztja az észt és a maga erkölcsét másoknak, hatalmas nyilvánosság mellett, és mindazok, akik hasonló mentalitásúak, ugyan mitől változnának meg? Nem a baloldal fog nyerni a következő választáson, hanem a jobboldal veszíteni. Ahogyan 2002-ben, pedig akkor ugyebár Schmitt-ügy sem volt. Ahogyan két éve sem a jobboldal nyert, hanem a baloldal ellen szavaztak sokan. Ez megfordul, ahogyan 10 éve is így történt. Hatalmas médiapozíciók, erkölcsi nihilizmus, a választók jelentős részének fejében ülepedett posztkommunista szemlélet - kész a következő választások eredménye. Ez nem Schmitt miatt lesz. Akár lemond, amit kívánok, akár marad.
PGuszti | 2012. április 2.  | 07:23
# 10

Nem lehet nem észrevenni azt a mérhetetlen álszentséget és cinizmust, amit a Schmitt lemondását követelők tanusítanak. Különösen két csoport tűnik ki.

Itt vannak a tudomány hazai képviselői, akik a tudomány tekintélyét és tisztaságát vélik védeni. Azonban nem tudunk arról, hogy a tudomány képviselői akár egyetlen egy tudományos fokozatára méltatlan kommunista akadémikust eltávolítottak volna az Akadémiáról, akár egyetlen pusztán marxista bla-blával doktorált nagydoktortól, kandidátustól visszavonták volna a tudományos címet. Pedig ezek nem kis része óriási károkat okozott saját tudományágának a kommunista doktrina erőltetésével.

Itt vannak a tüntető egyetemisták. Azok, akiknek jelentős része állandó puskázással, másolással, kopi-pészttel végzi feladatait, hazudozással, hamis orvosi igazolásokkal, jelenléti ív manipulálással - azaz csalással, okirathamisítással - folytatja tanulmányait. Érdekes módon az erkölcsi tisztaság ezen bajnokai nem követelik az ilyen jellegű visszaélések elkövetőin ek eltávolítását az egyetemekről.

crash24 | 2012. április 2.  | 10:55
# 14
A Schmitt Pál lemondásától remélt erkölcsi katarzis várása egyszerűen oly mértékű naivitásra utal, amivel egyszerűen nem is kell foglalkozni. 
crash24 | 2012. április 2.  | 13:34
# 17
Lemondott Schmitt Pál. A levegő is tisztább. Érezni hogy a magyar társadalmat mindezidáig megmételyező szorítás megszűnt. Nem más ez, mint az erkölcs diadala. Mindannyian büszkék lehetünk erre, hiszen ez mindannyiunk közös sikere. Az erkölcs bátor szabadságharcosai ma végre leverték nemzetünkről a következménynélküliség láncait. Végre szabadok vagyunk!  Köszönjük!  
kérdés | 2012. április 2.  | 17:02
# 21

Valamit nem értek.

Csak SP mondott le egyedül most?

Senki más nem vette még a petyerkáját?

Hiszen fellármázták minden lehető fórumon, FB-on, körlevelekben is a lakosságot, hogy erkölcsileg foglaljanak állást hazugság, lopás, csalás ügyben SP ellen. 

 

Hamár föllármázták az embereket, akkor elgondolkodott mindenki ezen az óvatlan ajánlaton, s most érdeklődve várjuk,  kik lesznek elég bátrak ahhoz, hogy a vizet ne csak prédikálják, hanem igyák is.

Vagy először a levét?

 

Az alkotmányozás kezd igazán mulattatóvá válni.
A szalonképes konzervatív tudja, hogy a liberalizmus és más baloldaliságok olyanok, mint az iszlám: betérni lehet, kitérni azonban nem, azért halál jár.
What we now call “civil resistance" often takes the form of mass rallies and demonstrations, as in Prague in 1989 and Tehran in 2009. People also engage in strikes, boycotts, fasts, and refusals to obey the law.
Alain de Benoist's 1985 book length essay, The Problem of Democracy is now available from the Arktos publishing house. Outside of specialist circles, and certainly within English speaking countries, Alain de Benoist may not be particularly well known.
Reagan accomplished an historical remoralization — not in the sense of renewing morality, but in restoring morale.
Discussion of the political impact of social media has focused on the power of mass protests to topple governments. In fact, social media's real potential lies in supporting civil society and the public sphere - which will produce change over years and decades, not weeks or months.