„Vagyok pedig kormány embere a szónak azon értelmében, hogy kárhoztatok minden működést, minden elvet, melyek törvényes és hathatós kormányzást lehetetlenítenek.” gróf Dessewffy Aurél
Farkas Anikó | 2010. június 20.  | 19:22
Szentesítés
A rendszerváltás óta nem látott felhatalmazással megkezdődő alkotmányozási folyamatban a Szentkorona-tan nem avitt dogmaként, hanem a magyar állam folytonosságának tiszteleteként szerepelhet.
76. §. (2) "A pajzson a magyar Szentkorona nyugszik."

A rendszerváltozás óta eltelt két évtized alatt soha olyan közel nem jártunk ahhoz, hogy egy új magyar alkotmány szülessen, mint most. A preambulumában is deklarált módon ideiglenes, a "békés politikai átmenet elősegítése érdekében" elfogadott alkotmány(módosítások) helyett mindeddig a számos próbálkozás ellenére sem sikerült - legalább formai értelemben - új alaptörvényt elfogadni. Ez a széleskörű elkötelezettség és konszenzus hiánya, valamint a rendszerváltó erők egységének korai felbomlása mellett az ellenzéki kerekasztal résztvevői által kidolgozott alkotmányszöveg "használhatóságának" is köszönhető. Olyan közjogi rendszer körvonalazódott ugyanis az átmenet hónapjainak alkotmánymódosításai során, amely amellett, hogy az európai normáknak és a magyar közjogi hagyományok jelentős részének egyaránt megfelelt, megnyugtató válaszokat fogalmazott meg azokra a kérdésekre is, amelyekre az alaptörvénynek kell megoldást adnia. Bár a normaszöveg nem konszenzuson, hanem kompromisszumon alapult, az elmúlt két évtizedben a politikai elit és a társadalom részéről sem merült fel elsöprő erejű igény egy gyökereit illetően új alkotmány kidolgozására és elfogadására.

Most a kormánypártok és a kormány példátlan társadalmi támogatottsága és felhatalmazása lehetővé teszi egy új alkotmány - akár egyezkedés nélküli - elfogadását. Az előbbi kitétel, bár furcsának (baloldali riogatók számára akár diktatórikusnak is) tűnhet, nagyon is fontos, mivel a jelenlegi helyzet éppen abban különbözik az elmúlt 20 év bármely "alkotmányozó pillanatától", hogy immár nem lehet meghiúsítani egy korábban hosszas többpárti egyeztetések során kialakított szöveget - mint 1997-ben - vagy elutasítani egy pusztán a számozásában (ld. 1949. évi...) javasolt módosítást - mint 2000-ben. A jobboldalnak most nem csak lehetősége, hanem - ahogyan Boross Péter korábbi miniszterelnök szerdán utalt rá - kötelessége is az új alkotmány megalkotása. A megengedő kitétel azonban természetesen nem jelenti, és nem is jelentheti azt, hogy ne lenne szükség vitára és párbeszédre az új alkotmány kialakítása során, mivel az a kétharmados felhatalmazás ellenére - főként a széleskörű legitimáció, de részben a minőség szempontjából is - kulcsfontosságú.

Az új alkotmány jellegét illetően úgy tűnik, egyetértés van a kormánypártok soraiban a tekintetben, hogy (1) a közjogi rendszer alapelemeinek változatlanul hagyása mellett (2) szükséges bizonyos kérdések pontosabb szabályozása, (3) a szerkezet átgondolása és ésszerűsítése, valamint (4) a közjogi hagyományok és alkotmányfejlődésünk történeti értékeinek szimbolikus megjelenítése a szövegben. Az utóbbi körbe tartozó kérdések válthatják ki természetesen - éppen szimbolikus voltuknál fogva - a legnagyobb vitákat, ám az alaptörvénybe való beemelésük és rendezésük egyben feltétele annak, hogy egyszerű normaszöveg helyett valódi alkotmány jöhessen létre. Az első ízben a nemzeti összetartozásról szóló határozatban megjelenő, de minden bizonnyal az Alkotmányban is helyet kapó Istenre való hivatkozás a viták egy részét már előrevetítette, az elmúlt hét pedig a Szentkorona-tannal kapcsolatos találgatásokban bővelkedett. (A hír- és véleményáradatot egyes hírforrások információi indították meg, melyek szerint a Honvédelmi Minisztérium új jogi és igazgatási helyettes államtitkára, aki a Szentkorona-tan ismerője és oktatója, részt vehet majd az Orbán Viktor által meghirdetett új alaptörvény kidolgozásában, ami pedig azért nettó hülyeség, mert a munkában két testület vesz majd részt, amelyek közül az egyiknek csak képviselők lehetnek a tagjai, a másik pedig hat tagjával már felállt.)

Avítt vagy fényes. Elavult vagy modern. Ósdi vagy dicsőséges. E jelzők köré épülnek a Szentkoronával összefüggő viták. A diskurzus alapját a Szentkorona jelentésének és szerepének egymástól gyökeresen eltérő, sokszor téves értelmezései adják. Kezdjük mindjárt a helyesírással és az etimológiával, amelyek egyben tartalmi eligazítást is adnak számunkra! A "szent" nem egy szentté avatási eljáráson átesett földi halandóra utal, de nem is az utótag isteni voltát jelzi, a "korona" pedig nem a tárgyat jelenti, így a széles körben használt "Szent Korona" írásmód helytelen. A helyes ezzel szemben az, ha követjük az Alkotmány 76. §-át és a következőképpen írjuk le: Szentkorona. A fogalom ez esetben már önálló jelentéssel bír, ám továbbra sem utal királyságra, illetve csak annyiban, amennyiben államiságunk születéskor Magyarország államformája királyság volt. A Szentkorona ezzel szemben magát az államiságot, az állam egységét és szuverenitását, illetve az uralkodó és a nép együttes hatalomgyakorlását jelöli. Szimpatikus jelentéstartalmak.

A Szentkorona-tannak vannak az előbbiek mellett elavult, ma már nem használható tételei is (pl. a tulajdon elidegeníthetetlenségének tétele), minthogy azonban a Szentkorona közjogi hagyományként való szerepeltetése az Alkotmányban - ellentétben néhány hivatásos hiszterizáló kinyilatkoztatásával - korántsem jelenti a Szentkorona-tan újjáélesztését, ezek az ellentmondások nem okozhatnak problémát. Ahogyan Salamon László igen pontosan és figyelemre méltóan megfogalmazta: "a Szentkorona az önálló magyar államiság jelképe, annak tisztelete a történelmi alkotmány egyik elemének a tisztelete is".

A Szentkoronának tehát feltétlenül helye van (ahogyan eddig is volt) új Alkotmányunkban, arra pedig a jogdogmatikai vitáknak kell majd választ adniuk, hogy a preambulumon túl kaphat e szerepet a szövegben, vagy csupán közjogi hagyományaink egy fontos értékeként és a történelmi folytonosság megtestesítőjeként vehető számba? A szerző urbánus polgárként az utóbbi mellett teszi le a voksát, de vita nélkül nincs jó döntés, ezért tisztelettel kérem a Jobbklikk Olvasóit, fejtsék ki véleményüket a kérdésben!

(Illusztrációnkon egy dualizmus-korabeli fővárosi középület középcímeres homlokzatdísze látható.)
(A jobbklikken a hozzászóláshoz regisztráció szükséges.)
butapesti | 2010. június 20.  | 21:56
# 1

A Horthy rendszer élő anakronizmus volt, a király nélküli királyság. (Sőt, a trónja érdekében hazalátogató IV. Károly királyukat 1921-ben feltartóztatták, lefogták majd kitoloncolták.) A Szentkorona mint a hatalom jelképe szép, de anakronisztikus egy köztársaságban.

Európa néhány országában királyság van. A királyok tekintélye, hmm. szóval annyi. Nem sok.. Vannak országok ahol nyíltan bírálják, van ahol már nem is legyintenek erre, noha a királyuk él és virul.

Ami az Alkotmány illeti az a nép, az istenadta nép nevére hivatkozhat és mondhatja, hogy a demokratikus választásokon (Van ilyen? de komolyan..) megválasztott balfácáné a végrehajtó hatalom amig a bízalmat meg nem vonják tőle. Vox populi, vox dei mondhatnánk.

Most már csak a "nép" fogalmát kellene tisztázni, valamint azt, hogy a plebs uralmát mi korlátozza az anarchia elkerülése végett..

Citoyen | 2010. június 21.  | 09:23
# 4

A poszt írója éppen azt magyarázza, hogy a Szentkorona nem a királyság, hanem államiságunk folytonosságának, az állam egységének, szuverenitásátnak a jelképe.

 

Ez csak részben igaz, tekintve, hogy a korona mégis csak királyságra utal, másrészt arra az államra, mely - mai szóhasználattal - többnemeztiségű volt.

 

Vjah miért van az, hogy a 3 elismert nemzeti évforduló egyike sem kötődik a koronához (ebben a formában nem lehetett Szent István koronája, 48 és 56 címere pedig kifejezetten krona nélküli.)

 

Vagyis: nem árt az óvatosság.

abraxas | 2010. június 21.  | 21:06
# 7

Boross Péter megint a győztesek oldalán tűnik fel...

 

Ettől függetlenül támogatom még a rovásírásos alkotmányt is. Valaha volt szerencsém egy félévet Groningenben eltölteni. Ott ismerkedtem meg Nagy Fríz Birodalom örököseivel. Ők akkor éppen "A fríz hivatalos nyelvet Fríziában!" mozgalommal nyomultak. Kérdeztük tőlük, hogy ők tudnak-e frízül. A válasz: nem, de a hollandok sem! :-)

 

Egyébként ha a tulajdon elidegeníthetetlenségét mégis visszahozná a kormánytöbbség, akkor azzal megoldaná a devizahitelesek problémáját. Hajrá! :-)))) 

Az alkotmányozás kezd igazán mulattatóvá válni.
A szalonképes konzervatív tudja, hogy a liberalizmus és más baloldaliságok olyanok, mint az iszlám: betérni lehet, kitérni azonban nem, azért halál jár.
What we now call “civil resistance" often takes the form of mass rallies and demonstrations, as in Prague in 1989 and Tehran in 2009. People also engage in strikes, boycotts, fasts, and refusals to obey the law.
Alain de Benoist's 1985 book length essay, The Problem of Democracy is now available from the Arktos publishing house. Outside of specialist circles, and certainly within English speaking countries, Alain de Benoist may not be particularly well known.
Reagan accomplished an historical remoralization — not in the sense of renewing morality, but in restoring morale.
Discussion of the political impact of social media has focused on the power of mass protests to topple governments. In fact, social media's real potential lies in supporting civil society and the public sphere - which will produce change over years and decades, not weeks or months.