Stephen King, minden idők leghíresebb és legnépszerűbb rémírója a `70-es évek közepe óta ontja köteteit, amelyekből eddig több mint 350 millió példány kelt el. Írásainak mozgóképes feldolgozása jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a King-művek tartalma igen komoly popkulturális jelentőségre tett szert. Első könyvét, az 1974-ben megjelent
Carrie-t
két év múlva megfilmesítették, majd azóta évtizedenként két-háromtucatnyi filmet, televíziós sorozatot, egész estés mozit és egyéb mozgóképet szenteltek munkái feldolgozására. (Első filmre vitt szerzeménye egyébként az 1975-ös
Borzalmak városa volt, egy TV-nek készült produkcióként.)
1980-ban már maga
Stenley Kubrick dolgozta fel - azóta is elementáris hatású módon - a könyvként is kitűnő
Ragyogást, majd évente jöttek a King-adaptációk. 1983-ban nem kisebb rendező, mint John Carpenter horrorkirály dirigálta a
Christine-t, az év során elkészült a
Cujo és a
Holtsáv másfél órás verziója, a következő évben pedig a később több folytatást megért
A kukorica gyermekei mozi-változatát mutatták be. Egy évtized alatt a népszerű regényíró neve kezdett eggyé válni a korszak közkedvelt horror-filmjeivel.
1990-ben újabb két műve, az
Az és a
Tortúra került mozivászonra, utóbbi Oscart is kapott. Hogy a klasszikussá nemesült daraboknál maradjunk, három év múlva a
Hasznos holmik és a
Rémkoppantók készült el,
1994-ben A remény rabjait filmesítették meg, valódi mesterművet hozva létre, 1999-ben pedig a
Halálsoront öntötték celluloidba. Utóbbi két filmet egyben a King-művekből készült legsikerültebb filmes alkotásoknak szokták nevezni a tucatnyi B-kategóriás feldolgozás (
Kedvencek temetője. 1989), trash-horror (
A mángorló. 1995) és egyéb alkotás között. (Nem mellékes adat, hogy az IMDB on-line filmes adatbázisán
A remény rabjai a 250 legjobb film közül az
első helyet kapta, a rá esett több mint 740 ezer szavazattal ugyanúgy 9,2 pontot érdemelve, mint az 555 ezer vokssal jutalmazott első
Keresztapa-film.) King egyébként egy
X-akta részt is alkotott, amely a 2002-es évadban került képernyőre.
A
Tortúrát 1990-ben Rob Reiner rendezte, akárcsak a tizenkettedig King-adaptációt, az
Állj mellém! (Stand by me) című 1986-os feldolgozást. Ez utóbbi
A test című Stephen King novellából készült, amelyben egy író ifjúkora hajnalára tekint vissza. A számos önéletrajzi elemmel átszőtt szépirodalmi mű átültetése igen jól sikerült. A négy kisvárosi (szokás szerint Castle Rockban élő), éppen csak kamaszodni kezdő fiúról - és életük legnagyobb kalandjáról - szóló moziban, ha nem is a legszebb, de mindenképpen a legizgalmasabb nyárra gondol vissza a középkorú író.
A kalandok közepette hirtelen felnőtté érő srácokat alakító négy színész-palánta közül a főszereplőt
Wil Wheaton alakította, aki máig tartó pályája harminc éve alatt ezt követően inkább TV-sorozatokban tűnt fel (emlékezetes módon leginkább a
Star Trek-ben).
Jerry O`Connell itt debütált, legtöbben a későbbi
Sliders-szerepe miatt ismerik, de feltűnt a
Sikoly második részében és a
Mars mentőakcióban is. Érdekes mód a két másik szereplő mindegyike állatjogi aktivista lett. A kor legnagyobb reménységének tartott, 19 évesen Oscarra jelölt, 23 évesen elhunyt
River Phoenix már `85-ben debütált, majd az
Állj mellémben nagyot alakított, ahogyan ifjú Indiana Jones-ként és az
Otthonom, Idaho társ-főszereplőjeként is megállta a helyét a későbbi vegetáriánus, PETA-aktivista.
Corey Feldman egyenesen a szervezet szóvivője lett, miközben élete nyolcvan filmszerepe között a
Péntek 13-franchise egyik főszereplőjeként és a kultikus
Az elveszett fiúk egyik szereplőjeként is láthattuk.
A mára a klasszikusok közé került
`86-os filmben a négy 12 éves fiú átélt-átélhető alakítása tette egyszerre realisztikussá és meséssé az izgalmas cselekményű, mély mondanivalójú történetet.
Időpont: 2012. április 25. szerda, 19.00
Helyszín: Aulich Ifjúsági Klub, Bp. V. Aulich utca 7.
Eljönnél? Kérdésed van? Kiegészítenéd a fentieket? Tedd meg a Jobbklikk FB-oldalán!
