A Victor Ponta és Orbán Viktor által vezetett kormányok tevékenysége között kívülről nézve elsőre több hasonlóság fedezhető fel. A valóság mégsem ez.

Az utóbbi hetekben nagy divat lett baloldali körökben Románia "orbanizálódásáról" beszélni Victor Ponta miniszterelnök diktatórikusnak látszó intézkedései kapcsán, Magyarországon és külföldön egyaránt. A romániai események már a magyar demokrácia iránt érzett aggodalmát lassan fél tucat terjedelmes cikkben kifejező Kim Lane Scheppele érdeklődését is felkeltették, aki szokása szerint Paul Krugman The New York Times on-line-on elérhető blogján jelentette meg írását. A tekintélyes Princeton Egyetem tanára aggodalmát fejezte ki a romániai események miatt, bár hozzátette, hogy a magyarországi helyzet egyelőre sokkal súlyosabb a romániainál...

A Victor Ponta és Orbán Viktor által vezetett kormányok tevékenysége között kívülről nézve elsőre valóban több hasonlóság fedezhető fel, tüzetesebben megvizsgálva a két kormány hozzáállását, legitimációját, reakcióit, azonban már óriási különbségek tárulnak elénk.

Orbán Viktort és a Fidesz-KDNP pártszövetséget 2010-ben a magyar választópolgárok példátlan többsége hatalmazta fel a kormányzásra, kétharmados - alkotmányozó - többséget biztosítva ezzel a parlamentben a jobboldali pártoknak. A második polgári kormány 2010. tavasza óta valóban maximálisan kihasználja demokratikus úton szerzett jelentős parlamenti többségét, ehhez azonban - tetszik-nem tetszik ez a baloldalnak, nemzetközi szervezeteknek, külföldi kormányoknak - megvan a legitimációja, felhatalmazása. Ezzel természetesen nem azt akarom mondani, hogy a kormány döntései mind feltétlenül helyesek; hosszasan sorolhatnánk a második Orbán-kormány gazdaságilag megalapozatlan intézkedéseit, az ellenzékkel szembeni nagyvonalúságot sokszor teljes egészében nélkülöző lépéseit, kudarcos személyi döntéseit, a demokrácia íratlan szabályait feszegető intézményi reformjait és elhibázott kommunikációs fogásait. Ezzel együtt azonban rendkívül fontos hangsúlyozni, hogy a választók akaratából kétharmados többséget szerzett Orbán-kormány kezdettől fogva betartja az alkotmányos kereteket, amennyiben pedig az Alkotmánybíróság vagy az Európai Unió illetékes fóruma adott ügyben a kormány valamely intézkedése ellen foglal állást, a kormány képes változtatni korábbi döntésein.

Való igaz, hogy a kormány messzemenőkig kihasználja erejét, Orbán Viktor pedig talán Európa legnagyobb országán belüli befolyással rendelkező kormányfője. Hatalma azonban egyáltalán nem korlátlan: nemcsak az Európai Unió szab gátat befolyásának, hanem minden balliberális nyavalygás ellenére a magyar Alkotmánybíróság, a bíróságok, a teljes mértékben független Magyar Nemzeti Bank, az ismét nagyobb önállóságot kapott Költségvetési Tanács és újabban a köztársasági elnök is ellensúlyt képez a kormány kétségtelenül szokatlanul nagy befolyásával szemben. Nem is beszélve a baloldali médiáról, amely a sajtószabadság korlátozásáról szóló hírek ellenére köszöni szépen, de jól van.

Ezzel szemben mi a helyzet Romániában? Viktor Ponta alig több mint két hónapja lett miniszterelnök a korábbi román kormányok bukása után, a romániai politikai pártszövetségi rendszer átalakulásának következtében. Legitimációja tehát összehasonlíthatatlan kisebb Orbán Viktorénál, Pontát ugyanis egyelőre senki nem választotta meg, a román választópolgárok még nem mondtak róla véleményt. Ettől még természetesen teljes mértékben legitim kormányfőnek tekinthető, olyan átfogó "reformokhoz" és személycserékhez azonban, mint amilyeneket hatalomra kerülése után röviddel meghozott, illendő a választópolgároktól kapott közvetlen felhatalmazás után nekifogni.

Victor Ponta kormánya elképesztően rövid idő alatt felfüggesztette tisztségéből Traian Basescu elnököt, leváltotta a közszolgálati médiumok vezetőit, az országgyűlés mindkét házának elnökét, az ombudsmant, alaposan megnyirbálta a bukaresti alkotmánybíróság hatáskörét és most arra készül, hogy megváltoztassa a testület összetételét is. Az eddigi romániai gyakorlattal ellentétben júniusban - az alkotmánybíróság döntésére nem először fittyet hányva - Ponta úgy döntött, hogy az elnök helyett ő képviseli országát az Európai Tanács ülésein.

További szembetűnő különbségek mutathatóak ki a Victor Ponta és Schmitt Pál plágium-ügyének kezelése és következményei tekintetében. Schmitt Pál magyar köztársasági elnök doktori címét a Semmelweis Egyetem szenátusa 33-4 arányban meghozott döntésével megvonta, aminek az lett a következménye, hogy - ugyan minimum több napos fáziskéséssel, de mégiscsak - lemondott hivataláról. Ezzel szemben a Victor Ponta román miniszterelnök doktori címének visszavonását kezdeményező szakmai testületet feloszlatta a román hatalom, Ponta nyilvánvaló plágium-ügyének pedig a mai napig semmilyen politikai következménye nincsen. Pontáról ráadásul nemcsak az derült ki, hogy szakdolgozatából 85 oldal szó szerint megegyezik egy másik dolgozattal, hanem fény derült arra is, hogy a román kormányfő hivatalosan közölt életrajzának állításával ellentétben sohasem járt a neves Catania-i Egyetem mesterképzésére.

A romániai események miatt aggodalmát fejezte ki Viviane Reding, az Európai Unió igazságügyi biztosa, az Egyesült Államok bukaresti nagykövete és a francia külügyminisztérium is. A magyar kormánnyal szembeni elképesztő nemzetközi támadássorozat után kíváncsian - és bevallva vagy eltitkolva, de némi kárörvendéssel és cinizmussal - várjuk a Romániával szembeni további európai uniós és amerikai megnyilvánulásokat, esetleges retorziókat.