A 2012-es választás egyik kulcskérdése, hogy Mitt Romney képes-e maga mellé állítani elegendő számú női szavazót?

Legutóbb, 2008-ban tízmillióval több nő vett részt az elnökválasztáson mint férfi, és elemzők szerint - különösen az ingadozó államokban - a női voksok ezúttal különösen fontosak lehetnek.

Az elmúlt harminc évben a győztes elnökjelöltre átlagosan 7-8 százalék különbséggel szavaztak férfiak és nők. A republikánus jelöltek mellett több férfi, a demokraták jelöltjei mellett pedig több nő voksolt. Valószínűleg most ősszel sem lesz másképp, a kérdés az, hogy milyen arányban támogatják majd a nők a két legesélyesebb jelöltet. Az egyik legújabb felmérés szerint az összes választásra jogosult körében a jelenlegi elnök, Barack Obama már csak három százalékkal vezet, de a női szavazókat tekintve még mindig több mint tíz százalék az előnye. Az egyedülálló nők pedig kettő-egy arányban őt támogatnák republikánus ellenfelével szemben.

A hivatalban lévő elnököt rendszerint újraválasztják és Barack Obama ezúttal is számíthat a női szavazatokra. Kampányában, ahogyan elnöksége alatt is, hangsúlyosan jelennek meg a nő- és családpolitikai témák és gondosan ápolja szerető férji és gondos apai imázsát is. A demokrata kormányzat kiemelt területként kezelte a nők számára fontos ügyeket: legyen szó az egyenlő bérezés kapcsán elfogadott törvényről, az egészségügyi szolgáltatásokhoz, az oktatáshoz való hozzáférésről, vagy kifejezetten a nők, a családok számára előnyös gazdaságpolitikai intézkedésekről. Sőt, néhány ügyben, mint például a munkáltatók (egyes esetekben biztosítótársaságok) kötelezése arra, hogy női munkavállalóik számára ingyenessé tegyék a fogamzásgátlást, nyilvánvalóan túl messzire mentek.

Vajon miért nem vette fel a kesztyűt Mitt Romney? Miért nem találni az ő nevével fémjelzett nőket megszólító programot, vagy legalább egy "Life of Julia-t"? Míg párton belüli legnagyobb riválisa, Rick Santorum kampányának központi eleme volt a hagyományos értékrend védelme, addig Romney meglehetősen szűkszavúan nyilatkozott a homoszexuális házasságkötés, vagy a reprodukcióhoz kapcsolódó jogok kapcsán. Vélhetően azért, mert a republikánusok abban bíznak, hogy a 2012-es elnökválasztás elsősorban a gazdasági válságra adott válaszokról szól. A konzervatív értékrendet valló nők - ahogyan az amerikaiak általában - aggasztónak tartják az ország gazdasági helyzetét, a munkanélküliséget. Ezeket a jellemzően fehér, házasságban élő, középosztálybeli nőket leginkább saját családjuk anyagi biztonsága érdekli, ezért a számukra szimpatikus válaszokat kínáló republikánus kampánymunka nem az országos médiában és a leglátogatottabb internetes portálokon zajlik, hanem alulról szerveződő szervezetek segítségével, helyi szinten.

A következő lépés az lehet, ha Romney megfogadva "felesége tanácsát", női alelnökjelöltet választ. Condoleeza Rice-t, George W. Bush külügyminiszterét szakértők a legesélyesebbek közé sorolják, ő azonban meglehetősen tartózkodóan nyilatkozik arról, vállalná-e a jelölést. Ráadásul a szállingozó hírek kapcsán a Republikánus Párt több prominens politikusa - köztük Ron Paul - is deklarálta, biztosan nem támogatná Rice-t. Romney sokat emlegetett titkos listáján állítólag még egy nő, az országosan kevéssé ismert új-mexikói kormányzó, Susana Martinez neve is szerepel. A női alelnökjelöltekről szóló találgatások elindítása kampányfogásnak mindenesetre nem volt rossz, hiszen ügyesen terelte el figyelmet a Romney személyét érintő támadásokról. Az, hogy végül ki lesz a befutó, legkésőbb augusztus végén, a republikánus nemzeti konvención kiderül.