Személyes meggyőződésem egyértelműen az, hogy Jézus Krisztus tanítása alapvetően és kibékíthetetlenül ellenkezik a halálbüntetéssel!
Megadja Gábor a Konzervatóriumon Halállal lakolhatnak címmel írt arról, hogy "a halálbüntetést sem tiltja expressis verbis a katolikus tanítás." Az írás több megállapításával egyetértek, azt azonban vitatom, hogy a keresztény tanítás nem ellenzi egyértelműen a halálbüntetést.
Amivel egyetértek...
"...a mainstream gyakran váltogatja nézeteit: egyszer felháborodik a »pedofil papokon«, és a racionalitás útját követve adna ingyen ötleteket az Egyház reformjához, másrészt számon kéri a keresztény hitelveket a gaz gyűlölködő jobbosokon, ha úgy adódik. Ugyanaz a szabadgondolkodó, aki röhög a keresztények pietas-án, megrökönyödik azon, ha a keresztény mégsem ilyen... Sokszor vetik azt a keresztények szemére, hogy az abortusz és melegházasság ügyében álláspontjuk irreleváns, hiszen szekularizált világban élünk, ezért erkölcsi kérdésekről csak a nép dönthet. Igen ám, de mi van akkor, ha a nép nem is annyira szekularizált, mint a szabadgondolkodó világ?" - írja Megadja. Ezekkel a megállapításokkal tökéletesen egyetértek. Engem is végtelenül irritál az a tipikus kettős mérce, amit a keresztény egyházakkal szemben alkalmaznak a Megadja Gábor által "szabadgondolkodóknak" nevezettek. A keresztény tanításokat a liberális gondolkodók olykor gőgösen lenézik, kinevetik, maradinak, antidemokratikusnak titulálják, máskor viszont a keresztény politikusok fejére olvassák, kioktatván utóbbiakat igazi kereszténységből.
"A legtöbb esetben a »nép« ugyanis támogatná a halálbüntetést, és annak bevezetését leginkább a politikai elitek és/vagy azok nemzetközi szerződései akadályozzák meg" - folytatja a szerző. Ez való igaz, ebből viszont még természetesen nem következik, hogy vissza kellene állítani a halálbüntetést. Természetesen ezt Megadja sem állította, abban pedig igaza van, hogy a "szabadgondolkodók" más esetekben előszeretettel érvényesített logikája azt diktálná, hogy a társadalom többségének véleményére tekintettel állítsuk vissza a halálbüntetést.
...és amivel nem
Az írás legfontosabb megállapítása: "És - most lehet visszatartani egy kicsit a lélegzetet - a halálbüntetést sem tiltja expressis verbis a katolikus tanítás." Ez utóbbi kijelentéssel nem értek egyet, noha kétségtelen, hogy a Bibliából szövegszerűen nem következik egyértelműen a halálbüntetés tiltása.
Az ötödik parancsolat - Ne ölj! - számomra teljesen egyértelmű. Én is hallottam már számos keresztény gondolkodótól, sőt paptól is, hogy a halálbüntetés nem ellenkezik a Szentírással, de meggyőznie senkinek nem sikerült. A "Ne ölj!" parancsolat világos. Jézus Krisztus tanításában kiemelt helyet foglal el a megbocsátás, a kegyelem, az élet szentsége. A Katolikus Egyház tanítása szerint"minden ember élete szent". Ezzel az érvvel, ezzel a parancsolattal szemben hasonlóan releváns érv meggyőződésem szerint nem hozható fel. A halálbüntetés ellen egyébként XVI. Benedek és II. János Pál pápa is többször felemelte a szavát.
II. János Pál 1995-ben kiadott EVANGELIUM VITAE kezdetű enciklikájában világosan fogalmazott.
Eképpen: "Az emberi élet szent, mert kezdetétől fogva magán hordozza `Isten teremtő cselekvését` és mindig különleges kapcsolatban marad a Teremtővel, egyetlen céljával. Az életnek kezdetétől a végéig egyedül Isten az ura: senki semmilyen körülmények között nem ragadhatja magához az ártatlan emberi élet közvetlen kioltásának jogát. A Ne ölj parancs formája szerint kifejezetten tiltó törvény: megvonja a határt, amit soha nem szabad áthágni. Bennfoglaltan azonban olyan pozitív magatartásra sarkall, amely föltétlenül tiszteli az életet, és elfogadva, megőrizve és elajándékozva gyarapítja azt a szeretet útján."
Majd ezzel folytatja tovább: "Ebbe a témakörbe tartozik a halálbüntetés kérdése is, melyre vonatkozóan az Egyházban éppúgy, mint a polgári társadalomban egyre erősödik az az irányzat, mely e büntetésfajtának csak nagyon korlátozott alkalmazását vagy teljes eltörlését követeli. A kérdést egy olyan büntetőjog keretében kell mérlegelni, amely egyre inkább illő a személyi méltósághoz s végső soron Istennek az emberre és a társadalomra vonatkozó tervéhez. A büntetésnek ugyanis, amellyel a társadalom sújtja a bűnöst elsődleges célja a bűn által okozott rendbontás helyreállítása."
Végül így szól: "A közhatalomnak meg kell torolnia a személyi és közösségi jogok megsértését azáltal, hogy a vétkesre a bűnténnyel arányos büntetést ró, ami föltétele annak, hogy visszanyerhesse szabadságának gyakorlását. A hatalom így éri el célját, ti. hogy megvédje a közrendet és a személyek biztonságát, ugyanakkor ösztönözze és segítse a bűnöst a megjavulásban. Nyilvánvaló, hogy éppen e célok elérése érdekében a büntetés mibenlétét és mértékét gondosan kell mérlegelni és eldöntetni, s a legsúlyosabbat, a halálbüntetést csak végső esetben szabad alkalmazni, amikor a társadalom megvédése más módokon nem lehetséges. Ma azonban, amikor a büntetőjog egyre fejlettebb, ilyen esetek nagyon ritkák, ha egyáltalán előfordulnak. Minden esetben érvényben marad az új Katekizmusban kimondott elv, mely szerint ha a vérontás nélküli eszközök elegendőek ahhoz, hogy az emberi életet a támadó ellen megvédjék, és a közrendet s az emberek biztonságát megőrizzék, a hatóságok ezekkel az eszközökkel éljenek, mert ezek jobban megfelelnek a közjó konkrét föltételeinek és jobban illenek az emberi személy méltóságához."
A katolikus egyház - Megadja Gábor által is idézett - katekizmusa is hasonló szellemben foglal állást: "napjainkban ugyanis, mivel az állam olyan lehetőségekkel rendelkezik, melyekkel hatékonyan tudja büntetni a bűntényt, ártalmatlanná téve elkövetőjét, anélkül, hogy véglegesen megfosztaná a jobbulás lehetőségétől, a tettes kivégzésének szükséges volta immár nagyon ritka, ha egyáltalán előfordul."
Mindezzel természetesen nem azt akarom mondani, hogy "nem jó katolikus" az, aki bizonyos esetekben elfogadhatónak tartja a halálbüntetést, és még csak azt sem, hogy biztosan én értelmezem helyesen a katolikus tanítást. Személyes meggyőződésem ugyanakkor egyértelműen az, hogy Jézus Krisztus tanítása alapvetően és kibékíthetetlenül ellenkezik a halálbüntetéssel.
Kezdetben válaszcikket akartam írni, de azt hiszem, elég röviden egy komment is. Természetesen a válaszom a szerző számára csak akkor értelmes, ha ő maga katolikus és elfogadja a tanítóhivatal tekintélyét. egyéb esetben messzire vezet a vita, és belemegyünk abba, kinek van értelmezési monopóliuma stb.
Egyetlen dolog a valódi kérdés ebben a vitában: vonatkozik-e doktrinális tanítás a halálbüntetésre mint olyanra vagy sem? A válasz az, hogy sem. Ezen az, hogy a pápa egyes - politikai - kijelentéseiben mit szorgalmaz, nem változtat. Akik a pápai tévedhetetlenség dogmáját idejétmúltnak és barbárnak tartják, pont azok értelmezik fundamentalista módon: mindenben a pápa dönt. Pedig ha a pápa azt mondja, a mákos guba jobb étel, mint a gyros, az nem kötelező érvényű. Ami az V. parancsolat vonatkozásában kötelezően érvényes minden hívő katolikusra, az az abortusz és az eutanázia tilalma. Útmutatásként, személyes meggyőződésükként kampányolhatnak ugyan a halálbüntetés eltörléséért, de mint a Konzervatóriumon idézett XVI. Benedek-idézet is mutatja, nem szűnik meg katolikusnak/kereszténynek lenni az, aki támogatja az intézményes halálbüntetést. Nem kötelező ebben egy véleményen lenni a pápával :)
Ezért ment messzire a szerző, amikor azt írja, a \"keresztény tanítással\" ellentétes a halálbüntetés. Azzal nem ellentétes, csak a szerző személyes meggyőződésével, ami szíve joga. Ha _személyes_ meggyőződése az, hogy a krisztusi tanítással nem összeegyeztethető, akkor nem fogadja el a tanítóhivatal tekintélyét, ami visszavezet a válaszom elejére :)
A szalonképes konzervatív tudja, hogy a liberalizmus és más baloldaliságok olyanok, mint az iszlám: betérni lehet, kitérni azonban nem, azért halál jár.
What we now call “civil resistance" often takes the form of mass rallies and demonstrations, as in Prague in 1989 and Tehran in 2009. People also engage in strikes, boycotts, fasts, and refusals to obey the law.
Alain de Benoist's 1985 book length essay, The Problem of Democracy is now available from the Arktos publishing house. Outside of specialist circles, and certainly within English speaking countries, Alain de Benoist may not be particularly well known.
Discussion of the political impact of social media has focused on the power of mass protests to topple governments. In fact, social media's real potential lies in supporting civil society and the public sphere - which will produce change over years and decades, not weeks or months.