„Vagyok pedig kormány embere a szónak azon értelmében, hogy kárhoztatok minden működést, minden elvet, melyek törvényes és hathatós kormányzást lehetetlenítenek.” gróf Dessewffy Aurél
VSZ: Kollár Dániel | 2013. március 11.  | 10:00
Az Oktogon
Az Oktogon Pest legzavartabb tere. A mázsás súlyú identitáskeresés persze nem is meglepő, az Oktogon a csalódott rendszerváltás maga.
Az Oktogon Pest legzavartabb tere. A mázsás súlyú identitáskeresés persze nem is meglepő egy olyan helytől, ami egy high-end-wannabe bevásárlóutca, két káeurópai belvárosi körgyűrű-nyaláb és egy fákkal teleszórt, sötét, képeslapba vezető sugárút metszéspontján fekszik. Megszépítése a magyar vadkapitalizmus tükörképe, nyolc oldalának egyenletes felújítása nagy falatnak bizonyult, és a romos, de egekbe árazott bérházai hamarabb váltak politikai bűnözők panama darabkáivá, mintsem, hogy le sikerült volna festeni némelyiküket egyszer is.

Itt ünnepli a Burger King az egyetlen ingatlanfoglalási győzelmét a McDonald’s-szal szemben Magyarországon, itt nem tudja a TGIF, hogy mit keres ebben az országban, itt található az egykor szebb napokat látott IBUSZ kiemelt irodája (magyarul flagship store-ja), és itt áll egy elkenődött óra, amit nem sikerült olyan kultikussá tenni, mint egy másikat a Széllmoszkva téren, de legalább egy órabolt azzá vált a farvizén.

Randira váró fiatalok, élvhajhász angol/holland/német turisták és a belvároshoz képest visszafogottan kéregető kéregetők olvasztótégelye ez, amely ugyanolyan volumenű áthaladó forgalmat bonyolít, mint eggyel balra a kistresszelt Nyugati, vagy eggyel jobbra a depressziós Blaha Lujza tér. Csak a koncentrált fényreklámoktól, a sűrűbben előforduló luxusautóktól és az élre vágott bozótoktól lehet itt olyan hamis érzése az embernek áthaladás közben, hogy tart valahova, és nem csak megy. Az Oktogon a csalódott rendszerváltás maga, amelyben benne van az osztrák jólét bécsi cappucinóba tuszkolt ígérete, sőt, egyes szögekből nézve még a Times Square is, a filléres szendvicsposzterek és a szélfújta peep show flyerek azonban minduntalan visszarángatnak a földre, a nap végén pedig csak az olcsó kebabbal, euróval és nővel házaló törökök maradnak rajta a limók helyett. Nem valami szerethető hely ez, de jobb híján elvagyunk vele, és várjuk, hogy egyszer elhozzon egy jó randevút is.
(A jobbklikken a hozzászóláshoz regisztráció szükséges.)
butapesti | 2013. március 16.  | 01:20
# 1

Teljesen zavaros írás. A lényege annyi, hogy csépülni a hazai valóságot. Nos az Oktogon, mint tér nem jobb, nem rosszabb, mint a \"Nyugat\" nagyvárosaiban bárhol egy hasonló tér. Egyetlen zavaró momentum, hogy a 4 sarokház közül csak három van egyforma színre szépen kitatarozva, a negyediket nem hozták helyre.

A Burger King bírálatáról nem tudok semmit mondani. Ostobaság. Régen itt volt a Savoy. Szemközt ahol a bankfiók van az Abbázia kávéház. (Ez már bírt némi történelmi jelentősséggel.) Az a ház amelyik nincsen kitatarozva, nos ott volt egy IBUSZ fiók. (Maga az IBUSZ a Vörösmarty téren volt..) 

Legszebb benne az, hogy mos végre nem November 7-e tér a neve.

Ennyi.

A cikk írói pedig keressenek valami hasznos tevékenységet, mert \"szellemi\" erölködésük abszolút terméketlen. Számos más munka is van, mondjuk krumpliszedés, zsákolás, levélkézbesítés, vagy utcaseprés, stb. aminek haszna is van.

Az alkotmányozás kezd igazán mulattatóvá válni.
A szalonképes konzervatív tudja, hogy a liberalizmus és más baloldaliságok olyanok, mint az iszlám: betérni lehet, kitérni azonban nem, azért halál jár.
What we now call “civil resistance" often takes the form of mass rallies and demonstrations, as in Prague in 1989 and Tehran in 2009. People also engage in strikes, boycotts, fasts, and refusals to obey the law.
Alain de Benoist's 1985 book length essay, The Problem of Democracy is now available from the Arktos publishing house. Outside of specialist circles, and certainly within English speaking countries, Alain de Benoist may not be particularly well known.
Reagan accomplished an historical remoralization — not in the sense of renewing morality, but in restoring morale.
Discussion of the political impact of social media has focused on the power of mass protests to topple governments. In fact, social media's real potential lies in supporting civil society and the public sphere - which will produce change over years and decades, not weeks or months.