„Vagyok pedig kormány embere a szónak azon értelmében, hogy kárhoztatok minden működést, minden elvet, melyek törvényes és hathatós kormányzást lehetetlenítenek.” gróf Dessewffy Aurél
VSZ: Máthé Áron | 2013. április 5.  | 00:10
Progresszív szótár
Észrevettük, hogy a mindennapi politikai érintkezés során használt, a progresszív dialektushoz tartozó szavaink jócskán magyarázatra szorulnak. Dekonstruáljuk a progresszív politikai szótárt.
"Nyelvében él a nemzet" - a közhellyé vált nyelvújítás korabeli maxima úgy tűnik, manapság hatványozottan érvényes. Napjainkban ugyanis számos olyan elnevezéssel és kifejezéssel találkozhatunk, amelyek inverz módon bizonyítják a fenti kijelentés igazságát. Ezek közül a fogalmak közül nézünk meg közelebbről néhányat. A kifejezések között van olyan, amely létező fogalmat takar, csak kisajátítás áldozatává lett, más kifejezések egyértelműen annak a baloldali értelmiségnek az agyszüleményei, amelyik ha "megszólal, maga a tudomány beszél" (Schmidt Mária: Politikailag inkorrekt). A meghatározások között vannak hosszabbak és rövidebbek, az adott kifejezés banalitásától függően.

A Horthy-rendszer rehabilitálása - De ki ítélte el a Horthy-rendszert, hogy aztán rehabilitálni kelljen? Egyelőre csak a kommunista diktatúra és a marxista történetírás tette ezt meg. A pszeudo-történészekkel, illetve balliberális véleményvezérekkel érdemben nem lehet vitatkozni a két háború közötti korszakról, már csak azért sem, mert vállalják a marxista értelmezés örökségét. Nem utolsósorban pedig, a kormánypártok részéről nem tudunk olyan törekvésről, amely a Horthy-korszakot, mint történelmi előképet, erőltetné.

Egymillióan a Sajtószabadságért - Nincsenek egymillióan, ráadásul a sajtó továbbra is szabad Magyarországon.

Semmit rólunk nélkülünk - A tavaly decemberi baloldali diáktüntetések egyik jelszava. Azt sugallja, hogy a diktatórikus hatalom a diákok feje fölött intézkedik az ő sorsukról. Utalás van benne az "nincs adózás képviselet nélkül" amerikai népképviseleti elvre is. Többszörösen félrevezető szlogen. Először is, maximum a középiskolások skandálhatták volna, nagyjából így: "Semmit a vélelmezhető jövőbeni státuszunkról, nélkülünk", másodszor a fasiszta, illetve szocialista korporációs elméleteket idézi, hiszen minek a parlament, minek az országos választás négyévnyi felhatalmazással, ha kétes legitimációjú csoportok vétójogot gyakorolhatnak? A különböző csoportokkal, lobbikkal való egyeztetések fontosságát nem kétségbe vonva a törvényalkotási folyamat során, mindössze a szlogen erőszakoskodó hangnemére szeretnénk még felhívni a figyelmet. A pár ezer budapesti egyetemistán kívül ugyanis nem nagyon volt országos támogatottsága a szlogent kiagyaló HaHa-nak.

Demokratikus ellenzék (történeti értelemben) - Ezt a kifejezést már a Kádár-rezsim idején szerveződő, liberális csoportok a kirekesztés jegyében kezdték használni, történetileg megfosztva bárki mást a kommunista rezsimmel való szembenállásból fakadó legitimációtól. Az már szintén történeti kérdés, hogy valójában ők mennyire voltak "demokratikusak".

Demokratikus ellenzék (politikai értelemben) - A második Orbán-kormánnyal szemben álló erők közül az MSZP és a Bajnai-féle csoportok szokták így hívni magukat, néha nagy kegyesen beleértve az LMP-t is. A demokratikus jelzővel nemhogy két-, de három legyet is ütnek egy csapásra. Egyrészt elhatárolódnak a Jobbiktól (ami ellenzékinek tűnik, bár VALÓJÁBAN, TITOKBAN együttműködik a Fidesszel), másrészt elhatárolódnak a demokráciát felszámoló Orbán-rezsimtől, harmadrészt vállalják a (születőfélben levő) diktatúra elleni küzdelem örökségét (lásd a történeti értelemben vett demokratikus ellenzéket). Az cseppet sem zavarja a kifejezés használóit (főleg az MSZP-t), hogy valójában ők a kommunizmus örökösei.

Nemzeti Közép - Egy koppintási kísérlettel állunk szemben, a "centrális erőtér" sikertelen leutánzásáról van szó. A Bajnai Gordon-féle formációk próbálták tavaly ősz folyamán ezzel a kifejezéssel a bizonytalan szavazókat megszólítani. Valójában az a politikai erő nehezen nevezhető kifejezetten nemzetinek (mert nem képvisel nemzeti összefogást), középnek meg egyáltalán nem (hiszen balliberális).

Kapitalizmus - Amióta világ a világ, a piaci mechanizmusok így vagy úgy, de érvényesültek. Ezt egyedül a szovjet kísérlet próbálta meghaladni, az ismert eredménnyel. A "kapitalizmus" fogalmának, mint új nagybetűs Ideának a kisajátítása azok számára kínál kapaszkodót, akik valamilyen hitpótlékot keresnek, és erős oikofóbiában szenvednek. Vagyis: a baloldal sokadik látszólagos pálfordulásán jutott túl ezzel a kifejezéssel. Jellemző az általuk vallott kapitalizmus szabályaira, hogy valamiképpen csak a magyar középosztály járhat vele rosszul, mindenki más meg jól...

Államszocializmus - Sajnos történeti nyelvezetünkbe beszivárgott ez a tudományosnak hangzó kifejezés. Mögötte az a neomarxista meggyőződés áll, hogy van másféle szocializmus is, tehát mégis megvalósítható a marxi utópia. Pedig valójában egyféle szocializmus volt, aminek nem volt emberarca. Így az államszocializmus helyett mindenkinek javasoljuk az egyértelműbb "kommunista diktatúra" meghatározást.

Szakértelem, szakértői - Fából vaskarika, a nagyon demokratikus balliberális oldal kedvenc kifejezése, pedig lényegében mindennel szemben áll, ami demokratikus. Ha valaki rohadtul ért hozzá, akkor minek választásokat rendezni, minek a parlament? És akkor még nem is utaltunk vissza az 1994-1998 közötti időszakra, amikor a megbokrosodott Horn Gyula vezetésével tombolt a szakértelem.

Fékek és ellensúlyok felszámolása - Progresszív olvasatban ez azt jelenti, hogy egyre kevesebb intézmény és mechanizmus marad, ami az ő érdekeiket és az ő értékeiket erőltetné rá a többségre.

Ügynöklisták nyilvánosságra hozása - Más formája az "ügynökkérdés tisztázása". A Dan Brown-regények világát idéző, összeesküvés-elméletek egyik legkiválóbbja, a lényege ismét: a jobboldal takargat valamit. Mégpedig azt, hogy valójában lepaktált a legaljasabb műfaj képviselőivel, a besúgók hadával. Ebből a célból rejtegeti az A4-es lapokra percek alatt kinyomtatható "ügynöklistákat". Mindeközben a legnyitottabb társadalom hívei az egyedül érintetlenek a magyar politikai palettán az ügynökkérdésben. Rossz hírünk van az elmélet híveinek: ilyenek ugyanis, hogy ügynöklisták, nincsenek. Aki információhoz akar jutni az egykori állambiztonság működéséről, az megteheti: besétálhat az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárába, vagy beleolvashat a különböző, témában cikkező folyóiratok bármelyikébe.

Összeesküvés-elméletek - Az összeesküvés-elmélet a baloldali nyelvezetben a jobboldal tényfeltáró munkáinak lesöprésére szolgáló kifejezés. Például az MSZP 2002-es mozgósítási technikái és az alternatív szavazatszámláló központ létezése nem más, mint összeesküvés-elmélet. A Helmeczy László kontra Hír TV ügy is hiába tartozik az összeesküvés-gyakorlatok közé, csakúgy, mint a Gyurcsány-korszak számos sötét ügylete, ezeket csak a születetten paranoiás jobboldali agytekervények látják "összeesküvésnek".

Szembenézés a múlttal - A kifejezés értelme homályos, leginkább a balliberális élcsapat által lenézett többség lelkiismeretének háborgatására szolgáló szövegelést takar. Nem tudjuk, hogy mi lesz, amikor egy nép szembenéz a múltjával. Azt sem tudjuk, hogy az állandó felköpésen és aláálláson kívül a szembenézés jelent-e bármit is. Egy szélsőbaloldali könyvbemutatón elhangzott állítás szerint "az erkölcsi regenerálódásig a bűntudatot szüntelenül ébren kell tartani"; de nem tudjuk, hogy mi a mércéje az erkölcsi regenerálódásnak, és ki fogja majd eldönteni, hogy odaértünk-e már.

Jóléti rendszerváltás - Igazolását jelentette a mára világosan, jobbról-balról igazoltan óriási károkat okozó osztogatásnak, amit az MSZP-SZDSZ kormány művelt 2002 és 2006 között. Volt egy "haladó", jelentése is: a Nyugat-Európában éppen végóráit élő jóléti államokhoz való "felzárkózás" képzetével kecsegtetett. Ráadásul az a gondolat is bujkált a szlogen mélyén, hogy a rendszerváltozásnak annyi volt a lényege, hogy mindenkihez beköszönt a Gorenje-korszak, és ez is a szocialisták érdeme. Igazi kádári trükk volt. Mivel ez a kifejezés csaknem egy évtizede szavatosságát vesztette, ezért mindössze a baloldali szómágia és átverési kísérlet újabb eklatáns példájaként szerepel itt.

Röghöz kötés - A tavaly decemberi hahás diáktüntetések egyik szlogenje. Alattomos és cinikus jelszó, azon kívül ugyanis, hogy félrevezető, szó sem volt arról, hogy bárkit is az egykori jobbágysághoz hasonló "feudális" módon valahova is kössenek, mindössze a pénzügyi felelősségvállalás felvetésére utalt a felsőoktatásban állami finanszírozással részt vevő hallgatók esetében. És egyébként meg: mi a bajuk a "röggel", vagyis Magyarországgal?

(Képünkön George Orwell klasszikus 1984 című könyvének 1984-ben készült - azonos című - brit filmadaptációjából vett részlet látható.)
(A jobbklikken a hozzászóláshoz regisztráció szükséges.)
Az alkotmányozás kezd igazán mulattatóvá válni.
A szalonképes konzervatív tudja, hogy a liberalizmus és más baloldaliságok olyanok, mint az iszlám: betérni lehet, kitérni azonban nem, azért halál jár.
What we now call “civil resistance" often takes the form of mass rallies and demonstrations, as in Prague in 1989 and Tehran in 2009. People also engage in strikes, boycotts, fasts, and refusals to obey the law.
Alain de Benoist's 1985 book length essay, The Problem of Democracy is now available from the Arktos publishing house. Outside of specialist circles, and certainly within English speaking countries, Alain de Benoist may not be particularly well known.
Reagan accomplished an historical remoralization — not in the sense of renewing morality, but in restoring morale.
Discussion of the political impact of social media has focused on the power of mass protests to topple governments. In fact, social media's real potential lies in supporting civil society and the public sphere - which will produce change over years and decades, not weeks or months.